A fenegyerektől a fülbevalóig

A kosárlabda női szakágának diósgyőri hőskora került terítékre és a főszereplők gondoskodtak róla, hogy a Nyitva van a pálya című rendezvény órákig tartson. Spotpályán kívül, régen láttunk annyi hajdani és jelenlegi kosárlabda szakembert és játékost, vezetőt és játékvezetőt, tisztségviselőt és műfaji szimpatizánst, mint szerdán este.

Kicsípték magukat

Szóba került az elmúlt évtizedek minden történése: a sikerek, az örömök, a bánatok, a nehézségek, aztán záporoztak a legendás mesék, az ismert és az eddig még soha nem hallott különlegességek. Kiderült, hogy Boros Árpádtól aligha volt ebben a műfajban szavahihetőbb elnök, aztán a játékosok, akik féltek a rájuk váró munkamennyiségtől, nem örültek a fenegyerek, azaz Király Sándor vezetőedző érkezésének – akkor azonban még senki nem tudta, hogy az a korszak piros betűkkel vonul majd be a sportág helyi aranykönyvébe.

Dőlt a szó Áron Balázsné Katiból, Medgyesi Juditból és Winter Ilonából, akárcsak Hatvani Olivér és Jáborcsik András beszélgetőtársakból, aztán igazán szép és szívhez szóló szavakkal rukkolt ki Veres Pál polgármester és Dicsuk Pál, a DVTK Baráti Kör egykori oszlopa is.

A hajdani korszakot érintő sztorikat lehetetlen felsorolni, egyet azonban érdemes önkényesen kiragadni a hírfolyamból. A Földesből indult, majd kiliánosként érettségizett Medgyesi Judit – túl azon, hogy elárulta: fogalma sem volt a labdavezetés tudományából – az 1980-as, moszkvai olimpia zárórája alkalmából tartott bankett egyik felejthetetlen mozzanatával rukkolt ki: 

– Női kosárlabdában negyedikek lettünk és alaposan kicsíptük magunkat. Formaruha, púder, rúzs, szidol szóval minden volt rajtunk. Aztán megjelent a vízilabdás Faragó Tamás, aki társaival egyetemben harmadik lett és megállt az élet. A kétméteres Tonó rövidnadrágban, pólóban és strand papucsban feszített, ráadásul fülbevalót viselt, ami, valljuk be, abban a negyvenhárom évvel ezelőtt korszakban és egy férfitől nem akármilyen, sőt egyenesen bátor cselekedetnek számított.