Kérdés a Maciknál: Tokaji Viktor folytatja, vagy távozik?

A DVTK Jegesmedvék csapata elbukta a negyeddöntőt az FTC-Telekom gárdája ellen, pedig a piros-fehéreknél mindenki bízott az elődöntőbe kerülésben. A történtek áttekintésére kértük Egri Istvánt, a DVTK Jegesmedvék elnöke, aki egyben a Miskolci Városi Szabadidőközpont Nonprofit Kft. ügyvezetője.

Hogyan viseli, hogy az idényben érem nélkül maradtak? 

Pontosítok: magyar bajnoki bronzot azért szereztünk. Szereplésünk mégis zavar, hiszen együttesünk alkalmas lett volna arra, hogy mindhárom fronton, vagyis az Erste Ligában és a Magyar Kupában is kiharcoljon valamilyen színű medáliát. Ennek elmaradásáért kizárólag saját magunkat hibáztathatjuk.

Megbánták-e már, hogy az FTC-Telekom csapatát „igényelték”, holott választhatták volna a Csíkszeredát is. 

Azért nem, mert megfontoltak voltunk. Nekem és a stábnak is a játékosok véleménye a legfontosabb. A fiúk egyöntetű véleménye az volt, hogy a Fradi neve mellé tegyük az ikszünket. Amelyik alakulat bajnok akar lenni, mindenkit meg kell vernie, szóval nem a már elhíresült választásunkkal gyűlt meg a bajunk. A problémát az okozta, hogy csapatunk úgy bukott el, hogy a zöld-fehérek nem voltak jobbak. Persze mindig a győztesnek van igaza. Remek összecsapásokat vívtunk: a játékosok pedig beismerték, hogy máshogyan kellett volna játszaniuk attól, amit előadtak. Fodor Szabolcs, a fővárosiak mestere ugyan nem mondta, hogy a jobbik társaság esett ki, de azt igen, hogy rendkívül jó csapat ellen jutottak tovább. Elemezhetek, de ez már eső után köpönyeg: meg kellett volna nyernünk az első kettőt, aztán a negyediket és a hatodikat. Nézzük a számokat: ha levesszük az üres kapus gólokat, akkor kiderül, hogy minden csatánkon egy góllal kaptuk ki, vagyis nagyon közel volt egymáshoz a két csapat. A végeredmény azért lett 4–2 oda, mert a vesztes találkozóinkon rendkívül kevés gólt lőttünk.

Anyagi szempontból túlélték a küzdelemsorozatot? 

Letudtuk a szezont, folynak az elszámolások. Finanszíroztuk a költségvetésünket és ebbéli igyekezetünkben nagy szerepe volt az anyaklubnak, a város ugyanis csak minimális támogatással járult hozzá a kiadásainkhoz. Speciális közeg a miénk, hiszen működtetjük az egyesületet, a 16, 18 és 20 éveseket foglalkoztató akadémiát és a felnőtt csapatot üzemeltető gazdasági társaságot. Az említettek együttesen jóval egy milliárd forint fölötti költségvetéssel gazdálkodnak. A három szervezet büdzséjének komoly részét a DVTK finanszírozza, ezáltal hozzájárul száz minőségi munkahely fenntartásához, sőt a klub révén életben tartjuk a szabadidőközpontot, ahol sok száz milliós fejlesztéseket hajtunk végre, gondolok a jégcsarnokra, a kettes pályára, az egészségügyi centrumra.

Ismét választás előtt állnak: Erste, vagy szlovák extraliga? 

Mindkettő másfajta hozzáállást igényel. Az Erstében magyar, plusz három erdélyi alakulat szerepel, ez az aktuális magyar bajnokság. Északi szomszédaink extrája nem csak nekünk jó, hanem a magyar jégkorongnak, hiszen az ottani indulás jóval magasabb nívójú európai topbajnokságot jelent. Ezt ki kell használni és fejleszteni azokat, akiket esetleg ott szerepeltetünk. Náluk nem piaci, vagyis üzleti alapon szerepelnénk és nem az éremszerzés esélyével csatlakoznánk. Szlovákiai szereplésünk társult előnyökkel járna: például a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésével és telt házas meccsekkel. Elégedettek voltak velünk, színesítettük a ligájukat, a csapatok szerettek hozzánk jönni, az ellenőrök szerint Miskolcon példás volt minden, ezért ezt mondom: ha lehetőségünk adódna rá, vissza kellene mennünk. Már csak azért is, mert volt keresnivalónk, hiszen mindenkit megvertünk, szakmai szempontok alapján is helyt álltunk. Ezért fenntartjuk az igényünket és „költözködésünk” bármikor aktuális lehet. Az a kérdés, hogy mikor tudnak bennünket ismét fogadni, erről tárgyalást kell folytatni az ottani ligával és a szlovák szövetséggel is.

Izgalmas kérdés: vezetőedzőjük marad, vagy megy? 

Tokaji Viktor szerződéséből még egy esztendő van hátra. Folyamatosan tárgyalunk, egészen addig, amíg nem hozunk döntést és ez a határozat rövidesen megszületik. A Toki becenévre hallgató szakvezetőnek klubunk sokat köszönhet: fejlesztési programot indított és az utánpótlás-nevelés sikerét bizonyítja, hogy a „gyerekekre” építve erős Erste-ligás csapatot alakított ki. Szépen kezelte és menedzselte az elképzelését, nálunk vonult fel a legtöbb fiatal és magyar, valamint helyi hokis. Sorainkban rendszeresen nyolc, tíz, tizenegy saját nevelésű korongos játszott, ez pedig kiemelkedő szám. A hazaiak játékosoknak biztosított  jégidő tekintetében vezetünk és a szövetség kimutatása szerint kiugróan jó összteljesítményt produkáltunk. Konkrét válaszom pedig így hangzik: az is benne van a pakliban, hogy Tokaji Viktor elmegy, de az is, hogy marad.

Hogy áll a játékosaik ügye?  

Velük is folyamatosan tárgyalunk, nálunk ez a szokás. Azt már bejelentettük, hogy fiatal kapusunk, Janis Voris marad. A kiemelkedő teljesítménnyel kirukkolt értékeinket, például Razumniakot és Berdnikovot is szeretnénk megtartani, akárcsak a fiatal és már nem annyira fiatal tagjainkat is, hiszen őket már beépítettük a gárdába. Lövei, Mattyasovszky, Galajda, Illés M., Miskolczi, Ritó, Vojtkó és így tovább. Velük is egyeztetünk, mert tudni akarjuk, hogy mit szeretnének, hogyan képzelik el a jövőt. Mint minden évben, most is lesznek változások és rövid időn belül eldől mindenkinek a sorsa. Ősztől is hét, vagy nyolc külföldit foglalkoztatunk majd, de inkább magyar piac értékeire összpontosítunk majd.