Negyven éve a hoki az élete

A DVTK Jegesmedvéknél a Fradival szemben elveszített negyeddöntővel véget ért a 2022/23-as idény. Utána kiderült, hogy a vezetőedző távozik a klubtól.

Azt csinálta, amit szeret 

– Mi lett volna, ha nem 4–2 az FTC-Telekomnak, nos, valószínűleg semmi – kezdte Tokaji Viktor, majd így folytatta: – Távoztam és most nem is tudom hirtelenjében, hogy dunaújvárosi, vagy éppen budapesti vagyok. Javában zajlanak az Erste Liga végső csatározásai, jön az U18-as világbajnokság, szóval a hoki megy tovább, közben nekem megállt az élet Miskolcon. Jelenleg várakozó állásponton vagyok, nyitott szemmel és füllel járok, meghallgatom azokat, akik beszélni akarnak velem, mivel a jéghoki negyven éve az életem részét képezi.

A kalapját vett mesternek ezután szóba hoztuk az idegrendszerét. Azt, hogy az arcán – akár nyertek, akár veszítettek – soha nem láttunk „napkitörést”, rezzenéstelen mimikával vette tudomásul a történteket.

– Belül mindig megvolt a vívódás, amelyeket íratlan szabályként soha nem szabad kimutatni – folytatta Tokaji Viktor. – Cselekedetemet a sportág iránti alázat, a tisztesség és a saját csapatom iránt érzett elfogultságom szülte. A játék közben és utána, amikor ki kellett állnom nyilatkozni, soha nem éreztem különleges szerepkört, csak azt csináltam, amit szeretek. Sokan azt hiszik, hogy én, mint szakvezető valamiféle hatalmas erő vagyok, de ezzel szemben a valóság az, hogy ha veszítünk, inkább a poklot járom meg.

Már nem sokáig 

Arra a kérdésre, hogy meddig lesz még Miskolcon, Tokaji Viktor így felelt: 

– Már nem sokáig. Talán még egy hétig, aztán mindent lezárok, búcsúzni persze nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt sokan gondolhatják. Eddig is kétlaki életet éltem, hol Miskolcon, hol Budapesten tartózkodtam, most le kell zárom életemnek ezt a fejezetét és össze kell pakolnom. Most úgy érzem, hogy hiányozni fog nekem a borsodi megyeszékhely, melytől sokat kaptam. Azt a kitörési lehetőséget, amely szó szerint óriási volt. Nekem a jövőt illetően az a lényeg, hogy az a folyamatos munka  és fejlődés, amelyet szerintem sikerült felmutatnunk az elmőlt években, töretlenül menjen tovább.

Legyenek büszkék 

A társaival egyetemben szapporói hős becenevet viselő egykori sikeres hátvéd, majd szakvezető végül megjegyezte:

– Nekem nagy öröm volt, hogy a koronavírus járvány lecsengése után a jégkorong visszakerült a népkerti csarnokba, ahol újra egymásra talált ez a műfaj és a közönség, vagyis a stábunk és a sportágat alkotó teljes közeg, erre pedig mindenki büszke lehet. Dunaújvárosiként valami hasonlóra, máshol is elképzelhetőre vágyok. Olyanra, amely a fiatalok és az idősebbek, a szakosztályok elöljárói és a nézők vágynak.