A gyertyafénytől a fényárig

Edzésekre és felkészülési mérkőzésekre kiválóak azok a komplexumok, amelyeket pályázati pénzből valósítottak meg az egyesületek. A világító berendezésekkel körülvett gyepszőnyegek különösen ősztől tavaszig tesznek nagy szolgálatot, ilyenkor ugyanis korán sötétedik és mivel a játékosok döntő hányada dolgozik, vagy tanul, gyakorlásra csak az esti időszakok jöhetnek szóba.
Közös megegyezéssel

A megyei első- és második osztályban jelenleg mégis ritkán fociznak este. A múlt pénteki, Gesztely – Mezőkeresztes kilencven perc ürügyén először Sajti Viktortól, a Magyar Labdarúgó Szövetség Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Igazgatóságának igazgatójától kértünk szakvéleményt. 
– Mivel a fordulók és a kezdések időpontjai egységesek, ezért a reflektoros találkozók megtartásához engedélyt kell kérni – közölte az igazgatósági elöljáró. – Álláspontunk egyértelmű: senkire és semmit nem akarunk rákényszeríteni, ezért az esti fellépésekhez csak közös megegyezés esetén járulunk hozzá. A többnyire műfüves pályák szélére épített kandeláberek elsősorban azt a célt szolgálják, hogy segítségükkel akkor gyakorolhassanak a játékosok, amikor csak akarnak, vagy tudnak. Az ilyen sporttelepek kiválthatják a havas, a sáros, a vizes, vagy éppen a felújítás alatt lévő pályákat, sőt nagy szolgálatot tesznek akkor is, ha életbe lép az óra átállítás, mert ilyenkor már délután háromkor, fél négykor erősen alkonyodik. Térségünkben már több város és község együttese akár este is a nagyérdemű elé vonulhat, már amennyiben egységes a szándék. A teljesség igénye nélkül: bármikor küzdhetnek például Abaújszántón, Cigándon, Edelényben, Gesztelyben, Mezőkövesden, Sátoraljaújhelyen, de bérlés esetén a megyei klubok igénybe vehetik akár a diósgyőri sportliget pályáit is. A vita tárgyát a fényerő körüli nézeteltérések képezik. A negyedik vonalban természetesen nem beszélhetünk NB-s fényerőről, ezért a klub- és a szakvezetők többsége egyelőre a fényes nappalra esküszik.
Pár tízezer forint
Az egyik úttörő a Gesztely FC. A Miskolchoz közeli falu régi pályája mellé takaros újat varázsoltak és ott rendezték a Mezőkeresztes elleni megyei első vonalas összecsapásukat. A péntek esti kísérlet az egyeseknek tetszett, a kettesek azonban fanyalogtak. 

– Mi szeretünk este futballozni – vette át a szót Bacsó Levente, a GFC elnöke, majd hozzátette: – Az amatőr szféra képviselői pillanatnyilag még általában idegenkednek a – nevezzük így – újítás miatt, de pár esztendő múlva már senki nem kapja fel a fejét, ha valahol égő villanykörtéket lát és sípszót hall. Olyan ez, mint a műfüves pályák hódítása: évtizedekkel ezelőtt még sehol nem volt ilyen, manapság pedig már csak ott nincs, ahol hiányzott a megvalósításához szükséges szándék. 
Arra a kérdésre, hogy energia takarékos világunkban drága-e a sötétedés utáni futball, az elnök így felelt:
– Megfizethető kategóriáról van szó. Forintosítva: pár tízezres költséget jelent a kluboknak.
Erre nem lehet képezni
Dr. Varga Zsolt, egykori FIFA-jelvényes asszisztens aktív pályafutása alatt bejárta egész Európát, manapság pedig az MLSZ vármegyei igazgatósága játékvezető bizottsági elnökeként dolgozik és egyengeti követőinek tevékenységét. A villanyfényes mérkőzésekkel kapcsolatban így fogalmazott: 
– Azokban a stadionokban, ahová annak idején jómagam jártam, óriási fény fogadta a csapatokat, és minket, játékvezetőket, így a nézők nappali körülmények között érezhették magukat. Szűkebb pátriánkban viszont nyilvánvalóan más a helyzet, itt félhomályról beszélünk, ezért továbbképzéseinken még nem is hoztuk szóba az általunk követendő „taktikát”. A meccsekre delegált hármasainknak így csak annyit mondunk, hogy úgy vezessenek, mintha autójukkal éppen beleszaladnának a ködbe. 
Igenek és nemek 
Agárdy Norbert, a Felsőzsolca vármegyei I. osztályú csapatának támadó középpályása és csatára: – Szeretek este futballozni, így támogatom a villanyfényes focit. Eddig egyszer játszottam naplemente utáni bajnokit és a Mezőkeresztes – Felsőzsolca találkozó emlékei igencsak megmaradtak bennem. Már csak azért is, mert sokkal több szurkolójelent meg attól, mintha délután, nappali fényben küzdöttünk volna.  
Gulyás Dénes, a BTE Felsőzsolca vármegyei I. osztályú csapatának edzője: – Nagyon kedvelem a villanyfényes mérkőzéseket, ugyanis ezek hangulatosak. Nálunk éppen most kezdődik ez a projekt: negyvennégy darab, egyenként 1000 wattos égőt szerelünk fel, így 350 Lux fényerőt érünk el. Fejlesztésünk mintegy negyvenöt millió forintba kerül. A kivitelezők a napokban hozzákezdenek az alapok kiásásához. Azt szeretném, ha pénteken esténként játszanánk majd a hazai bajnoki mérkőzéseinket. 
Haraszin Szabolcs, a vármegyei első osztályú játékvezetői keret tagja: – Nekem az a bajom az esti előadásokkal, hogy a világító berendezések többsége nem ad elégséges a fényerőt. Ezért nem szimpatizálok azzal az ötlettel, hogy halvány körülmények között, félvilágosban, vagy éppen félsötétben küzdjenek a csapatok. 
Dr. Vígh Tünde, vármegyei asszisztens: – Működtem már esti meccseken, így erről tapasztalatokat is szereztem. Engem zavar a munkámban, ha nincs elegendő fény.