Büntetőből három ponttal gazdagodtak (fotókkal frissítve)

A labdarúgó NB II 22. fordulójában hétfőn este a listavezető Diósgyőri VTK a középcsapatnak számító Tiszakécskei LC együttesét fogadta. Mivel a mérkőzés a hazai klub alapításának napjára esett, így a szervezett keretek között zajló diósgyőri labdarúgás 113. évfordulóját is ünnepelték ezen a napon. A klub két képviselője, és a Diósgyőri Női Szurkolói egy tagja délután megemlékezést tartott a DVTK első elnökének választott Vanger Vilmos sírjánál, a piros-fehérek ultrái pedig Lillafüredre mentek, és a Hámori-tó partján hoztak össze egy minden szempontból tüzes ünneplést, a mérkőzés kezdése után 10 perccel, 19.10-kor – a klub évszámának alapítására utalva (1910) – pedig a stadion mellett, a déli autóparkolóban volt tűzijáték.

A kezdők

Ami pedig a meccs résztvevőit illeti: a hazaiaknál két változás történt az előző forduló kezdőjéhez képest. A támadósorból Gera sérülés miatt maradt ki, helyette Könyves kapott lehetőséget, míg baloldali védőként a télen szerződtetett Medgyes jutott szóhoz, Bokros pedig csak a kispadra került, azért mert a múlt héten betegsége miatt több edzést is kihagyott, a tavaszt nyitó győzelem után. Ugyanis a DVTK nagy siker után lépett pályára ismét, hiszen több mint 20 éve nem nyertek idegenben ötgólos különbséggel a piros-fehérek, az előtt, hogy nyolc napja a Soroksár SC-t 5-0-ra elintézték.

A Tiszakécskei LC a tavaszi nyitányon 2-2-es döntetlent ért el a HR-Rent Kozármisleny együttesével szemben, hazai környezetben, és ahhoz a kezdőhöz képest négy helyen változott a Tisza-parti gárda kezdője. Farkas A., Oláh M., Szekér és Biben bizalmat kapott, Geiger, Pongrácz és Erdei a kispadra került, Farkas N. viszont nem volt keretben. Ahogy több korábbi diósgyőri labdarúgó sem, nevezetesen Vajda B., Balajti és Horváth Z., amit azt jelentette, hogy egyedül Antal B. kapus öltött szerelést ex-DVTK-sként.

A farkasordító hideg, a mínusz 4 Celsius fok meglátszott a stadion nézőszámán, a DVTK-drukkerek többsége lakóingatlanban, szoba hőmérsékleten követte az élő televíziós közvetítést.

Tizenegyesből

A Tiszakécske betonvédelmet húzott a kapuja elé, az öt védő előtt négy középpályás alkotott sűrű, áthatolhatatlannak tűnő elegyet. Úgy tűnt, hogy arról le is tettek, hogy támadásokat vezessenek, 15 méteren belül bekkelt 9 játékos, akikkel szemben a diósgyőriek nem találtak üres területeket, így a helyzetek kialakítása nem igazán ment. A 17. percben viszont összehoztak egy kapufát, Könyves révén. A folytatásban Lőrinczynek és Szatmárinak volt egy-egy távoli kísérlete. A 33. percben pedig Zamostny összehozott egy 11-est a hazai gárdának, Lukács D. emelésébe ért bele kézzel a 16-oson belül. A megítélt büntetőt Lukács D. vágta az ellenkező oldalra mozduló Antal B.-t becsapva, a kapu bal alsó sarkába (1-0). Fel volt adva a lecke a vendég csapatnak, mindenki kíváncsian várta, hogy mire lesznek képesek hátrányban a kécskeiek, illetve ha kinyílnak, mit tud kezdeni a Diósgyőr a nagyobb területtel. Az első félidő hajrájában ebből nem sok minden lett, a kék mezesek nem bátorodtak be, nem mentek rá az egyenlítésre, a DVTK pedig szinte ugyanolyan védőfallal állt szemben, mint gól nélküli állásnál.

Gól nélkül

A második játékrész elején sem történt nagy változás a játékban, a Kécske változatlanul a védőharmadában tartózkodott, félpályáig csak ritkán sikerült építkezniük, a DVTK a vendég térfélen futballozott, nem látszott, hogy miként tudna gólt, és esetleg ezzel együtt pontot szerezni a Tisza-parti gárda. A 60. percben hármas cserére szánta el magát a látogatók szakvezetője, ez adott némi reményt a változásra, és mivel picit feljebb próbáltak védekezni, több területe lett a Diósgyőrnek. A 65. minutában Lukács D.-nek volt egy góllal kecsegtető lövési lehetősége, ami után kettős csere következett a hazai oldalon, és mivel a piros-fehérek nem hamiskázták meg a kék mezeseket, nem húzódtak vissza, fáradtságot színlelve, hogy kontrázhassanak, tovább folytathatták a gyömöszölést. A vendégeken egy újabb csere, egy kettős változtatás sem ,,dobott”, hazai részről Csekének volt egy veszélyes lövése, amibe a tiszakécskeiek beleléptek. A mérkőzés hajrájában, a rendes játékidő utolsó 5-6 percében vállalt nagyobb ,,kockázatot” a Kécske, de hiába erőlködtek, helyzetet nem sikerült kidolgozniuk sem ekkor, sem az egész meccsen.