Nem tették ki a százas táblát

A női Európa-bajnoki selejtező C-csoportjának utolsó két fordulója Miskolcra vezényelte nemzeti csapatunkat és ha kosárlabda, akkor természetesen a DVTK pazar arénája volt a helyszín. Az illetékesektől napok óta egyebet sem hallottunk, csak azt, hogy Izland ellen jó lesz vigyázni, meg a labdajátékokban minden lehetséges, ráadásul még számolgatni is kell majd, hiszen a nyolc csoport második helyezettjei közül négy (vagy még több) jut ki az izraeli-szlovén rendezésű kontinensbajnokságra. Az érdeklődést kicsit tompította az a tény, hogy a mieink 57 ponttal nyertek a távoli szigetországban, így a lelátókon kevesebben foglaltak helyet és álltak a magasban, mint a diósgyőriek bajnoki meccsein.

Volt dobókedv

Csupa rontott dobás után Goree emberrel együtt gyötört be egy duplát, aztán Kiss V. is bevert két közelit (6–0), majd a 3. perc végén az izlandiak is nagy nehezen összehoztak két pontot. Centerünkkel nem bírtak, Goree súlyával sem, róla sorra lepattantak. Az 5. percben már öt hibánál tartottak a kékek, akik lábmunkában még jók voltak, de ha futni kellett, már csak a mieink hátát látták. Dubei hármasa beszédült, Kányási a palánkot hívta segítségül és máris 10 volt közte (16–6). A 7. percben öt olyan játékos tartózkodott a magyar csapatban, aki vagy volt diósgyőri, vagy jelenleg viseli a miskolciak mezét. A dobókedvvel nem akadt baj, a minőséggel már inkább, sőt némi meglepetésre pár lepattanót is elvittek a vendégek. Egy perccel az első negyed vége előtt elkezdtek célozgatni a látogatók és 11 pontos hátrányukat alaposan lecsökkentették (21–15). Székely Norbert szinte mindenkit beküldött abban a reményben, hogy az idő múlásával úgyis összeroskadnak az érkezők.

Összejött a húsz

A folytatásban Török csinált rossz üzletet: kihagyta ziccerét, majd tarolt és még egy személyit is beíratott a neve mellé. Az izlandi araszolgatás 22–20-at eredményezett, aztán Kányásiék gyorsítót ittak (31–22). Láttunk mindent: türelemjátékot és kapkodást, sík- és gátfutást, szóval nagy meccs nem alakult ki. Potyogtak a magyar triplák, Izland pedig azzal jeleskedett, hogy pumpálta a labdát, a palánk alá csak néha jutott el. A hosszú szünetig összejött a húsz különbség, időarányosan tehát elment a hazai produkció.

A statisztikai mutatóktól senki nem esett hasra, a tizenhárom itthoni hármas kísérletből például csak négy ment be, de a lepattanók összeszedése is kívánni valót hagyott maga után. A 21. perctől kezdve alig született gól, a közelik és a távolik is kiszédültek, Izlandot pedig pontcsend gyötörte, kapitányuk időt is kért. Kiss A. nem a festett részben dolgozott, hanem a kígyótérről célozgatott, tapsot így Kiss V. kapta, aki félkezest adott elő (60–33). A kalkuláció ült: a percek múlásával a tágult az olló, a táblán is kifejezésre jutott a nagyobb tudás. Egy-egy ellen már jól muzsikáltak magyarok, a 22–8-as részeredmény is ezt tükrözte.

Kegyelmet adtak

A negyedik felvonás elején Horváth B. becsavarta harmadik hármasát, Izland meg úgy döntött, hogy ha már veszít, akkor onnan tüzel, ahonnan csak tud. Pozíciós játékkal, emberfogásos harccal teltek a percek. A mieink sebesen forgatták a labdát, a tiszta helyzetben lévőket keresték és ez működött is, így eltempóztak negyvenig (84–44). A körmeit senki nem rágta le az izgalomtól, csupán az volt a kérdés, hogy Magyarország neve mellé kiteszik-e a 100-as táblát. A kegyelem működött, a mérleg pedig úgy festett, hogy Studerék átlagos játékkal és könnyen verték ,,NB II-es" ellenfelüket.