„A hozzáállás és a játék sem volt olyan, amire szükség lett volna”

A labdarúgó NB II. 37. fordulójának zárómeccsén, hétfő este az FC Ajka a Diósgyőri VTK-t fogadta. Mindkét csapat biztos bennmaradónak számít a másodosztályban, igaz, a vendégeknek még volt elméleti esélyük a meccs kezdése előtt a feljutás kiharcolására. Ehhez nagy gólkülönbségű győzelem elérésére lett volna szükség a piros-fehérek részéről, nemcsak Ajkán, hanem vasárnap Diósgyőrben is, a Budafoki MTE ellen, a 18 órás kezdésre módosított bajnokin. És persze nem mellékesen arra is, hogy a 2., vagyis feljutó helyen álló Kecskeméti TE-Hufbau odahaza kikapjon a bennmaradást a múlt vasárnap elérő Szentlőrinc SE-től...

A hazai csapatban két változás történt a Budafoki MTE ellen 2–0-ra, hazai pályán megnyert meccshez képest. Lehoczky keretben sem volt, Heffler T. pedig a kispadra került, az említettek kárára lett kezdő Görgényi és Berzsenyi. A DVTK-nál feleennyi változás történt, a Soroksár SC-t Diósgyőrben 1–0-ra legyőző alakulat kezdői közül Zsolnai alá betolta edzője a kispadot, a fiatal Kocsisnak pedig bizalmat szavazott.

Az első félidő

A mérkőzésre öt veretlen bajnokival érkező FC Ajka kezdte jobban a meccset, úgy tűnt, hogy a DVTK nem fog gólkülönbséget javítani ellene. A 10. percben Csizmadia lövését védte Danilovic, majd még ugyanennél az akciónál Tóth G. sarkazott kapura, és ezt is hárította a diósgyőriek szerb–magyar kettős állampolgárságú kapusa.

A piros mezesek kábák, erőtlenek voltak, ahogy korábban, most sem jeleskedtek a támadások építésében. Az ajkaiak motiváltabban játszottak, a 20. percben Szarkának lehetett volna egy ígéretes fejese, de nem lett, aztán ugyanő maradt le Görgényi jobb oldali beadásáról.

A halvány diósgyőri középpályássorból egyszer csak, üstökösként, Oláh B. vált ki, aki a 33. percben nagy nyargalásba kezdett, és szólóprodukciója végén a bal alsó sarok mellé lőtt.

Aztán megint Szarka okozott gondot a diósgyőri védelemnek, majd válaszul a piros mezesek megkoreografálták az első támadásukat, Keller indítása után Oláh B. adott ziccerpasszt Kocsisnak, aki 7 méterről a kapusba lőtte a meccs addigi legnagyobb helyzetét.

A félidő hajrájában Csizmadia egy balos szöglet után fejelt a kapu felé, de Danilovic megfogta az erősnek nem nevezhető bólintást.

A 42. percben Eppel lőtt közelről a léc fölé, egy kicsit talán hosszú volt neki Bertus indítása.

A játékrész végén Bertus jobbról érkező szabadrúgását Belényesi zavartalanul fejelhette el, de 7 méterről a jobb alsó sarok mellé küldte a lasztit.

Gól nélkül

A második félidő indulása után a vendégek mintha még az öltözőben lettek volna, Szarka igyekezett ezt kihasználni, 15 méterről csak centikkel lőtt a bal alsó sarok mellé.

Az 57. percben remek hazai támadás futott a pályán, aminek a vége az lett, hogy Gaál hátba rúgta a labdával a kapu előtt várakozó csapattársát, a madárnevűt. Szarka azonban nem szállt el, maradt a földön, onnan fejelt nem sokkal később ziccerben, Gaál beadása után, a bal kapufa mellé.

A DVTK nagyon gyenge karaktert mutatott, a játékosok ezzel azokat a sportvezetőket segítették – hogy bebújhassanak mögéjük, –, akiknek szerepük volt abban, hogy ők piros-fehérben futballozhatnak.

A 71. percben, egy ajkai szöglet után, Tarnak nem sikerült a kapuba kotornia a labdát, a 80.-ban Gaál fejében maradt a gól, mert bóbitájáról a labda a DVTK kapuja mellé csorgott.

A hajrában még jött egy érdekes csere, csatár (Eppel) helyett védőjátékos (Bárdos) állt be a Diósgyőrnél, ami arra engedett következtetni, hogy a vendégek vezetőedzője – a DVTK-val ötvenszázalékos Vukmir – sem volt topon.

A DVTK zsenge előadása arra volt jó, hogy a győzelem elmulasztásával matematikailag is biztossá tették a Kecskeméti TE-Hufbau feljutását, illetve azt, hogy saját klubjuk beragadt a másodosztály ingoványába.