Csalódottság közepette győzelem

Az NB II. 36. fordulójának zárómeccsét hétfőn játszották: a Diósgyőri VTK együttese a Soroksár SC gárdáját fogadta.

Fokozott ellenőrzés

Ha egy-két hónappal ezelőtt megkérdeztek volna egy igazi DVTK-szurkolót, hogy három fordulóval a bajnokság befejezése előtt mit csinál, a legtöbben valószínűleg azt válaszolták volna, hogy a Soroksár ellen a bajnoki címet, vagy ha azt nem is, akkor a feljutást szeretné ünnepelni. Ha jól mentek volna a dolgok a közelmúltban, legalább úgy, mint március végéig, akkor ennek lett volna realitása. De sok minden elromlott azóta.

Ami a drukkerek számára a legfájóbb, az a csapat pozíciója. A DVTK a Soroksár SC elleni bajnokit csak a 3. helyről várta, az előtte, feljutó helyen álló Kecskeméti TE-Hufbau gárdájától 6 pontra lemaradva, azzal a tudattal, hogy ha nyernek is a mostani meccsen, az alföldi csapatnak kétszer is botlania kell az utolsó két fordulóban ahhoz, hogy visszatérjenek az NB I.-be. Vagyis a hétfő esti meccsen mindenre lehetett számítani, csak mosolygós piros-fehér szurkolókra nem. A rendőrség is érezte a puskapor szagát a levegőben, és úgy döntöttek, hogy fokozott ellenőrzéseket hajtanak végre, erről még közleményt is kiadtak.

Mint ismert: a DVTK az előző fordulóban, a Budaörsi SC otthonában elszenvedett 2–1-es vereséggel került szinte kilátástalan helyzetbe, a feljutást illetően. A kudarcnak a két bűnbakja Molnár G. és Horváth Z. lett, ők ketten nemcsak a kezdőcsapatból kerültek ki, hanem a keretből is, a múlt hét közepén az NB  III.-as tartalék együtteshez irányították át őket. Rajtuk kívül további három játékos esett ki a pikszisből, Polgár, Bokros és Kocsis a kezdőcsapat helyett a kispadra került. Az ötök helyett Belényesi, Bertus, Keller, Eppel és Zsolnai kapott bizalmat.

Eppel gólja

Mint egy falusi csapat mecscsén, annyian voltak a kezdőrúgás pillanatában a stadionban. Amivel a piros-fehér drukkerek korábban szívesen vicceltek: annyian voltak, „mint egy jó MTK-meccsen”. Az ezer alatti létszám az új stadion negatív nézőcsúcsát hozta, nem számítva ide a zárt kapus bajnokikat. Az ultraszektorban alig voltak, és akik oda váltottak jegyet, ültek, és nem szurkoltak. A meccs közben az is kiderült, hogy a foghíjas lelátónak oka volt, néhány száz fanatikusnak ugyanis bejutási nehézsége akadt.

A meccs 9. percében Lovrencsics lőtt a bal kapufa mellé, nem sokkal később a túloldalon Keller tette ugyanezt, de utóbbi taps helyett kacajt kapott, ez is jelezte, hogy milyen lelki állapotban voltak azok a drukkerek, akik a lelátón foglaltak helyet. A 14. minutában Hudák a labda helyett Keller lábát találta el a saját 16-osán belül, de a játékvezető 11-es helyett szabadrúgást ítélt, és emiatt a kellemes időben kapott hideget, meleget. Ami után adott egy sárgát a reklamáló Lucasnak.

Az élénkülő meccsen, a folytatásban, Szatmári fejesét védte Major kapus, majd Redzic lövését hárította Danilovic. Aztán Bertus lőtt a kapus kezébe, ami után jött egy kis mezőnyfoci.

Aztán amikor éppen a lelátóra készültek feljönni a fanatikusok, akik nagy nehezen mégis kapun belülre kerültek, gólt szerzett a DVTK. A 28. percben Szatmári ívelte fel mélységből a labdát, jobbra Szűcs K.-nak, aki remekül adott középre, az érkező Eppel pedig 8 méterről a kapuba fejelt (1–0).

A fekete pólós ultrák nagy ünnepet nem csaptak, és a szünetig nem a megszokott helyükről, hanem a sky-boxokhoz, VIP-helyekhez közeli alsó sarokból nyomták az elégedetlenségüket kifejező strófáikat.

Labdázgatás

A második félidő első fertályórája olyan volt, mint az első utolsója, helyzetek nélküli labdázgatás. A Soroksár erőtlenül próbálkozott, a Diósgyőr pedig hátul túlbiztosítottan játszott. „Szemet gyönyörködtető” labdacsordogáltatást láthattunk, amit Lucas unt meg, a 62. percben laposan a bal sarok mellé lőtt. Nem sokkal később a csereként beállt Szerető tévesztette el a bal alsót, a következő esemény pedig az volt, hogy a vakbélműtéten átesett Könyves csereként, négy forduló után – amelynek során az új edzővel mindössze 4 pontot szerzett a csapat – visszatért.

A folytatásban Hegedűs J. szabadrúgása kerülte el centikkel a kaput.

A 80. percben látszólag szabályos gólt ért el a Soroksár, Lőrinczy jobbról érkező szögletét Lovrencsics vágta a bal alsó sarokba, ám az oldalvonali asszisztens lest jelzett, így mégsem lett egyenlő az állás.

A hajrában annyi érdekesség akadt, hogy a végig kritikus ultratábor Könyvest éltette. Egyedül őt, az egész meccs során. A játék szempontjából könnyen felejthető meccsen nyert a DVTK.

Diósgyőri VTK – Soroksár SC 1–0 (1–0)

Diósgyőr, 1375 néző (a klub által közölt adat). V.: Pillók (Csatári, Belicza).

Diósgyőri VTK: Danilovic – Szatmári, Hegedűs J., Belényesi – Szűcs K., Bertus, Lucas, Oláh B. (Polgár, 77.), Keller – Eppel (Könyves, 72.), Zsolnai (Németh M., 46., Kocsis, 72.). Vezetőedző: Dragan Vukmir.

Soroksár SC: Major – Ternován, Kékesi, Gyömbér, Valencsik – Katona, Hudák – Redzic, Lőrinczy, Csernik (Szerető, 46.) – Lovrencsics. Vezetőedző: Lipcsei Péter.

Sárga lap: Lucas (15.), Keller (43.), Könyves (83.), Polgár (88.), ill. Gyömbér (74.).

Gólszerző: Eppel (28.).

Jók: Hegedűs J., ill. senki.

Dragan Vukmir: – Gratulálok a játékosoknak, nagyon akartak, nagy nyomás alatt játszottak, rendben voltak, megérdemelten nyertek. Az első félidőben nyomtunk, volt egy szitu, amit meg kell nézni, hogy 11-es volt-e, vagy sem. A második játékrészben le tudtunk zárni a területet az ellenfél elől, és megszereztük a három pontot.

Lipcsei Péter: – Mindent megtettek a játékosok annak érdekében, hogy pontot, pontokat vigyenek el. Az első húsz percben a DVTK ránk jött, nehéz volt játszani ekkor ellene. Tudtuk, hogy a Diósgyőr jó csapat, hogy élet-halál kérdés számára a győzelem. A második félidőre rendeztük a sorokat, a DVTK-nak ekkor nem voltak ziccerei, az elsőben igen. Rúgtunk egy gólt is, meg kell nézni, hogy tényleg szabálytalan volt-e. Kétszer kikaptunk egymás után, van ilyen a futballban.