A hihetetlen DVTK-bravúr (videóval)

A 2021/22-es hazai kosárlabdaévad valószínűleg legnagyobb meglepetését a diósgyőri női kosárlabdacsapat okozta, azzal, hogy vasárnap este megnyerte a Magyar Kupát. A tavalyi MK-ezüstérmes DVTK mostani sikerére aligha számított bárki is, a pénteki események, a Ludovika FCSM Csata elleni negyeddöntő sokáig azt mutatta, hogy nem sok örömük lesz a piros-fehér kosárlabda­drukkereknek a február utolsó előtti hétvégéjén Miskolcon, a DVTK Arénában megrendezett eseményen. Ugyanis ezen a mérkőzésen, két perccel a meccs vége előtt még a fővárosi csapat vezetett 71–65-re. Innen fordította a maga javára a mérkőzést a Diósgyőr, Green két akciógóljával, két büntetőjével, illetve Aho két büntetőjével. És akkor még senki nem tudta, hogy ezzel óriási tehertől szabadult meg a diósgyőri csapat, és hogy a következő két napban olyan örömkosárlabdát mutat be, amelyről lehet, hogy évek múlva is beszélni fognak, akik ezeket látták, átélték. Ugyanis szombaton az elődöntőben, az esélyesebb AKSC Szekszárd ellen az első két negyedben 54 pontot (!) szereztek Bernáthék, és csodaszámba menő dobóteljesítménnyel, fölényes győzelmet arattak a tempót tartani képtelen tolnaiakkal szemben. A vasárnapi fináléban szinte mindenki a Sopron címvédését várta, és ha nehezen is, de a hajrára 9 pontos fórt szedtek össze a sárga-zöldek (64–55).

Csakhogy 30 másodperccel a vége előtt jött az ilyen nincs, de mégis van, fél perc alatt filmbe illő dramaturgiával ledolgozta a hátrányát a DVTK, Bernáth triplája, Jovanovic és Aho duplája, valamint Green faultos kosara kellett ehhez (65–65), és a más dimenzióba került soproniakkal szemben a kitűnően játszó Jovanovic hármasával, két büntetőjével, valamint ­Green akciógóljával, két büntetőjével és nem utolsósorban Vorpahl és Bernáth akciógóljaival 78–75-re a maga javára fordította a meccset a piros-fehér együttes. Mintegy kétezer néző előtt, akik közül több százan a DVTK-focimeccsről éppen az emlékezetes hajára érkeztek át a csarnokba. 

Hogy mennyire váratlan volt a DVTK sikere, azt az is jelzi, hogy elmaradt a pezsgős ünneplés, mert a hazai klub abszolút nem számított arra, hogy olyan öröm érheti őket, amihez ez dukálna.

A kapitány szerint élvezettel játszottak

A DVTK 7-es mezben szereplő játékosa a ráadás előtt már biztos volt a sikerben.   

Kányási Veronikával madarat lehetett volna fogatni a női kosárlabda Magyar Kupa aranymérkőzése után, a diósgyőriek csapatkapitányának (is) fülig ért a szája. 

Beleadtak mindent 

– Nagyon nehéz tornán vagyunk túl, de egyelőre nem dolgoztam fel magamban azt, ami történt, ugyanis még mindig nem találom a szavakat – kezdte a fináléban 9 pontig jutott csupa szív kosárlabdázó, majd így folytatta: – Az első találkozónkon, a Ludovika-FCSM Csata ellen úgynevezett ki-ki meccset vívtunk. Minden jó, ha a vége jó, szerencsére túljutottunk a fővárosiakon, ha ez nem történik meg, akkor köztudottan nincs szombatunk és vasárnapunk, nem játszhattunk volna az Atomerőmű KSC Szekszárddal és a Sopron Baskettel sem. A péntek esti győzelemmel lekerült a teher rólunk, feloldódott a bennünk lévő görcsösség, onnantól kezdve pedig már minden ismert. Élvezettel és nagy akarással kosárlabdáztunk egészen a dunántúliak elleni döntőnk hosszabbításának utolsó pillanatáig. A finálé előtt, az erőviszonyok ismeretében jól tudtuk, hogy a Sopron Basket együttese a párharc esélyese, de sejtettük, hogy ez az esélyesség őket nyomasztja majd. Mi úgy voltunk a fellépésünkkel, hogy adjunk ki magunkból mindent, küzdjünk az utolsó pillanatig, aztán a többit meglátjuk a pályán. Az aranymérkőzésnek voltak lélektani fordulópontjai, de szerencsére mindig akadtak olyan játékosaink, akik átlendítettek minket az éppen aktuális holtponton. Amikor 9 ponttal álltunk vesztésre és nagyon kevés idő volt hátra, akkor is beleadtunk mindent, és sokak szerint már az egyenlítésünk önmagában felért a csodával. A hosszabbítás előtt engem személy szerint nyugalom öntött el, ugyanis teljesen biztos voltam abban, hogy mi nem veszíthetünk a saját arénánkban. Mindenképpen szólnom kell a remek közönségünkről: a szurkolók rengeteget segítettek nekünk az egész mérkőzésen, kiváltképpen pedig a rendes játékidő hajrájában, majd a ráadásban. Nagy szükségünk volt rájuk ahhoz, hogy túljussunk a kritikus másodperceken, aztán olyan ünneplést csaptak nekünk, hogy soha nem felejtjük el. 

Arra a kérdésre, hogy a csapat tagjaival és a szakmai stábbal milyen programban egyeztek meg a döntő lefújása utáni estére és éjszakára, Kányási Veronika diszkréten és szerényen így válaszolt: 

– Nem terveztünk semmit. Úgy voltunk vele, hogy lesz, ami lesz...

Kosárlabda MK-döntő: szó szerint 

Boros Árpád, a DKSK örökös tiszteletbeli elnöke: „Büszke vagyok a DVTK női kosárlabdacsapatára, a lányok csodálatos eredményt értek el. Olyan lelkesedéssel játszottak, hogy produkciójuk mélyen meghatott. Ami történt, hihetetlen volt, és kiderült, hogy mégis vannak csodák: ha valakik valamit nagyon akarnak, akkor azt el is tudják érni. Az edzőjüket, Völgyi Pétert nagyon tisztelem, olyat művelt a lányaival, amellyel kitörölhetetlenül bevonult a helyi sporttörténelembe.” 

Deutsch Miklós, DKSK Baráti Kör elnöke: ,,Nagyon örültem a győzelemnek, a finálé után szó szerint boldogság öntötte el a szívemet. Óriási lelkesedéssel játszottak a lányok, mindent beleadtak, nagyon ügyesek voltak, sőt egyenesen szenzációs teljesítményt produkáltak. Majdnem minden bejött nekik a pályán abból, amit elterveztek, gyakorlatilag közel álltak a tökéletes kosárlabdához. Éjszaka alig jött álom a szememre, és gondolom, hogy a főszereplők is így jártak. Még annyit, hogy először jártam a nagyszerű DVTK Arénában, de hamarosan visszatérek.” 

Király Sándor, a diósgyőri kosárlabdacsapattal két Magyar Kupa-győzelmet szerzett korábbi edző: „A döntő közben visszajöttek bennem a régi emlékek, ugyanis az arénában uralkodó hangulat a hajdanit idézte. Szívből gratulálok a mostani csapatnak: a kosárlabda azért ilyen szép, mert megtörténhet olyan, ami vasárnap este. Kijelentem, hogy csoda történt a pályán. A DVTK-t dicséri, hogy végig küzdötte a találkozót, ezért tudott partiban maradni, fordítani és végül nyerni.” 

Dr. Mátyás Lajos, a DVTK női kosarasainak lelkes szurkolója: „Erőn felül teljesítettek a lányok, figyelembe véve azt a két-három hetet, amely kiesett nekik a koronavírus-fertőzés miatt. Senki nem erre számított, én sem – kivéve talán a csapatot. Az első meccs volt a legnehezebb, ettől tartottam a legjobban, gondolok a Csata elleni pénteki fellépésre. A második és a harmadik ellenfelünk pedig úgy ment fel a pályára, hogy az övéké a győzelem, de melléfogtak. Olyat teljesítettek a csapat tagjai, hogy ilyen alighanem csak egyszer fordul elő az életükben. Néhány extra is kellett a diadalhoz, de a kispadon ülők nélkül sem lehetett nyerni. A fizikai győzelem mellett hihetetlen erkölcsi tartást is adott az alakulatnak ez a siker. Jó, hogy a meccset közvetítette a televízió, a barátaim az adás közben és utána is sűrűn hívtak, hogy látják és látták, gratulálnak és gratuláltak, kértek, adjam át jókívánságaikat, íme, megtettem. Csak így tovább, lányok!”

Sitkei Dezső, a DKSK egykori ügyvezető elnöke: „Óriásinak tartom ezt a győzelmet. A végeredmény minden előzetes elképzelésemet felülmúlta. Kiélezett csatában vertük meg a kiváló Sopront, és ez a diadal nemcsak a csapat érdeme, hanem a vezetőedzőé és a teljes szakmai stábé is, mert együttesen csodálatos gárdát hoztak össze. Meg kell dicsérnem a nagyszerű rendezést, a hangulat pedig mindent vitt.”