Fent, fent legfelül, ott, ahol a DVTK

Egy éve az első osztályú tagság megőrzéséért küzdött a DVTK labdarúgócsapata, de az idei év tavasza nem váltotta valóra a reményeket, a piros-fehérek kieső helyen végeztek. A csapat jelentős vérátömlesztésen esett át a 2021/22-es évad másodosztályának rajtja előtt, de ezzel együtt is az élvonalbeli visszakerülést tűzték ki célul a klub vezetői. Az NB II. őszi 20 fordulója után, a 20 csapatos mezőny első helyén áll a Diósgyőr, és 4 ponttal előzi meg a 3. helyezett, már nem feljutó helyen álló együttest. Az elmúlt időszakról Kondás Elemérrel, a DVTK vezetőedzőjével beszélgettünk. 

Nem volt egyszerű a szezonkezdet, szinte a nulláról kellett kezdeni mindent. 

Óriási változások történtek a klub háza táján, szinte a teljes keret kicserélődött, összesen 19 új labdarúgó érkezett, és nem mellékesen a szakmai stáb is kicserélődött. Az biztos, hogy nem volt egyszerű az indulás, de a szezon végére csak kialakultunk. Az ősz elején a legtöbb játékosnak meg kellett szoknia a másodosztályt, azt, hogy ez nem az NB I., itt teljesen más minden, nagyon különböznek a meccsek. Itt ugyanis minden centiméterért, minden labdáért a szó szoros értelmében harcolni kell. És az is újszerű volt szinte minden labdarúgó számára, hogy ebben a mezőnyben a DVTK volt az egyik olyan csapat, amely ellen minden együttes, minden ellenfélként szerepelt játékos bizonyítani akart, és ennek jegyében kettőzött erővel küzdött ellenünk. Így a keretünk tagjainak elsősorban azt kellett megszokniuk, hogy a meccseken jobban dominálnak a párharcok, ezeket kell nagy számban megnyerni, mert ezzel, ezen keresztül lehet a mérkőzéseken győzelmeket szerezni. 

Eltartott egy ideig, amíg ebben jó útra nem tértek... 

A bajnokság elején még nem volt mindenkinek tiszta a feje, hiába volt meg a keretünk, sokaknak élő szerződésük ellenére is ajánlatokat tettek más klubok, ez is nehezítette a csapatépítést. Folyamatosan kerestük az alapembereket, de sokszor sérülés és betegség is hátráltatott minket abban, hogy valamilyen szinten állandóságot teremtsünk. Szerencsére a kényszerű kiválások nem tömegesen jelentkeztek, de rotáltuk a csapatot, kerestük azt a játékrendszert, ami a legjobb lehet a számunkra, illetve azt a csapatot, amelyik hozni tudja az elvárásokat. A szezon elején volt is egy kis hullámzás a teljesítményben, de a Szeged elleni idegenbeli vereséget követő, a válogatott vb-selejtezője miatti bajnoki szünetben, októberben sikerült rátalálni arra az útra, ami felfelé vezetett, hiszen ezt követően szépen szerepelt a csapat a bajnokságban. 

A kilencmeccses NB II.-es veretlenségi szériába csak a Magyar Kupa-kiesés csúnyít bele... 

Nem arról van szó, hogy elengedtük a kupát a bajnokság miatt. Fontosnak tartottuk mind a kettőt, igaz, a Kazincbarcika elleni MK-meccs után kiemelt jelentőségű bajnoki rangadó várt ránk a Szombathely ellen. Emiatt, és részben azért, hogy olyan játékosoknak is lehetőséget tudjak adni, akik addig a bajnokikon kevesebbet játszottak, picit más összeállításban szerepeltünk, és voltak olyanok is, akik sérülésből visszatérve léptek pályára, hogy a bajnokikra formába jöhessenek. És lehet, hogy máskor ezt is elbírta volna a csapat, de ezen a napon egy nagyon jól futballozó csapattal találkoztunk, egy olyan együttessel, amelyik a másodosztályú tagság küszöbén áll. Szerettünk volna továbbjutni, már csak a DVTK kupamúltja miatt is, és sajnáljuk, hogy nem sikerült. 

Volt mélypont az őszi idényben, és ha igen, mikor? 

A Szeged elleni vereség után a tabellán nem álltunk jól, de minden tiszteletem a csapaté, hogy hittek abban, amit csinálunk, illetve a vezetők is nagyon jól álltak ehhez a helyzethez. Összefogásra volt szükség, és mivel ezt sikerült megteremteni, el tudtunk indulni felfelé. Persze előtte azért voltak részeredmények, nyertünk rangadókat, jó játékkal, de döcögtünk, hullámzó volt a teljesítmény. A nyáron igazolt 19 játékos különböző felkészültségi állapotban érkezett, többen olyan csapatokból, amelyekben defenzív futballt kértek tőlük. Át kellett formálni a gondolkodásukat, arra, hogy nekünk dominálni kell. Az átalakítás során volt, hogy meccs közben gólt, gólokat kaptunk, és keményen kellett dolgozni azért, hogy felálljunk, ami két meccs kivételével sikerült. Szükség volt egy pici pluszra, hogy megforduljon a tendencia, hogy ne kifelé pattanjon a labda a kapufáról. A játékosok tették a dolgukat nap nap után, aztán jött a változás, a szerencse is mellénk állt, de azt szokták mondani, hogy Fortuna azt segíti, aki tesz is érte, és mi megdolgoztunk azért, hogy felemelkedhessünk. 

Érdekesség, hogy a DVTK 12 győzelméből a fele egygólos siker volt. 

És volt, amikor magabiztos, kétgólos győzelmet arattunk, rangadókat nyertünk, és volt, amikor ettől is nagyobb különbségű sikereket értünk el... Ne felejtsük el: a bajnokságban mi szereztük a legtöbb gólt, és nem mellékesen, ami fontos volt, hogy a kapott gólok meccsenkénti átlaga 1 alatt legyen, azt is hozni tudtuk. Az ősz első negyedének végén, öt forduló után 5-5 volt a rúgott és kapott gólok száma, vagyis a gólkülönbségünk nulla volt, ami aztán +19-re változott, vasárnap estére. 

A fiatalok és a húzóemberek beváltották a hozzájuk fűzött reményeket?

Fiatalként Kispál, Zsemlye, Jurek, Kocsis és Csatári jutott szóhoz. Életkori sajátosság, hogy abban a korban, amiben vannak, a teljesítmény még hullámzó. Ami a rutinos játékosokat illeti: közülük Horváth Z.-nél csak beindult a gólszerzés, ami az elején hiányzott. Molnár G. a zárófordulóban is fontos két találatot szerzett, és Könyves is sokat tett az eredményességért. Hátul Póser, Szatmári és Hegedűs J. is hozta, amit kell, de nem azért említem őket, hogy példaként állítsam a többiek elé. Kiemelni senkit nem akarok, mert az őszi teljesítmény mögött csapatmunka volt. 

A bajnokság elején négyvédős hátsó alakzattal játszottak, amiből aztán három belső védős rendszer lett. Melyik áll jobban a csapatnak? 

Mind a kettőnek megvolt az oka, néha az ellenfelek miatt változtattunk. Sikerült elérni, hogy meccs közben is tudjunk váltani, volt, hogy az egyik rendszer volt jobb, volt, hogy a másik. Egy csapatnak azért illik több játékrendszerben is otthon lennie. De hogy a kérdésre is válaszoljak: szerintem a három belső védővel stabilabbak voltunk. 

Egy élen telelő csapatnál általában nem gyakran merül fel, hogy erősítenie kellene. Ha viszont hátrébb állna a csapat a tabellán, akkor ez biztosan nem lenne kérdés. A DVTK mögött tanyázóknál ez biztosan téma lesz, de ha Diósgyőrben nem lépnek, a többiek pedig erősítenek, esetleg lépéshátrányba kerülhetnek. 

Frissítésre mindig szükség van, nem szabad abba a hibába esni, hogy jók vagyunk. Látjuk, hogy hol, mely posztokon lehetne még javulni. De erről nem fogok beszélni, legyen elég annyi, hogy minden csapatrészben jól jönne az erősítés. Hogy mennyi frissítés lesz, lehet, azzal kapcsolatban még nem tudok pontos számot mondani. A gyakorlat az, hogy 3-4 ember cserélődik. Ha a keret végéből elmegy három játékos, és az elejére igazolnak három főt, akkor tovább tud fejlődni egy csapat. 

Az ősz végi NB II.-es tabella abból a szempontból visszaadja a szezon előtti várakozásokat, hogy az a két együttes telel feljutó helyen, a DVTK mellett a Vasas, amiket a rajt előtt is odavártak. Reális képet fest a táblázat eleje?

Tulajdonképpen igen. De messze még a vége, és ott vannak mögöttünk az üldözők. A Haladás és a Szeged is veszélyes, és persze a Kecskemét is, amelytől talán senki nem várta, hogy ilyen jól szerepel majd. 

Milyen tavaszra számít? 

Nehézre. Ahogy fogynak a fordulók, a meccsek, egyre nehezebb lesz. Hátul élet-halál mérkőzéseket vív majd 8-10 csapat a bennmaradás kiharcolásáért, az elöl állók pedig a feljutásért. Nem lesz egyszerű. És nem azért, mert sok idegenbeli rangadó vár ránk. Ugyanis én nem ezektől a meccsektől tartok, hanem a más jellegűektől. Nem lesz tavasszal egy könnyű mérkőzésünk sem. Mindegyikre nagyon fel kell készülnünk, és a lehető legjobbat kell produkálnunk, csak így érhetünk célba. 

Kérdés, hogy egy éllovas csapat edzőjénél illik-e olyat feszegetni, hogy miben kellene javulniuk... 

A játékosoknak jár a gratuláció, de megelégedni soha nem szabad. Tudunk még fejlődni. Szeretném, ha tudatosabb lenne a játékunk. Bár ahogy említettem, mi szereztük a legtöbb gólt, de örülnék, ha még szórakoztatóbb játékot tudnánk produkálni, több találattal. Azonban a fő, az elsődleges cél az eredményesség. 

Ugyanis itt a szünet, de hét hét sincs már hátra a következő bajnokiig. Mennyi idő jut pihenésre?

Aktív két hét. Ugyanis a két ünnep között, karácsony után már lesz feladatuk a játékosoknak, akik az év utolsó hetében már egyénileg készülnek. Január elején indul be a közös munka, ugyanis a jövő hónap végén már bajnoki, a Vasas elleni idegenbeli rangadó vár ránk.

(A borítóképen: Kondás Elemér)