Jubileumot ünnepeltek a kazincbarcikai foci aranykorának hősei

A kazincbarcikai labdarúgás történelme során két alkalommal járt közel ahhoz, hogy az NB I.-be kerüljön: először 1982-ben nyerte meg a csapat, a KVSE a másodosztály Keleti csoportját, azonban az osztályozón elbukott az MTK-val szemben (0–2, 1–0). A második alkalom 8 évvel később következett, amikor az 1989/1990-es évadban a Barcika a Szeged SC mögött a második lett az NB II. Keleti csoportjában. Az osztályozón ezúttal a Budapest Honvéd volt az ellenfél: a fővárosi meccsen 1–0-ra győztek a „honvédosok”, míg az észak-borsodi városban – 15 ezer néző előtt – 2–2-re végeztek a felek, így ismét elmaradt a bravúr.

Volt Varga-stílus

Az ez utóbbiban részes barcikai szereplők a napokban egy 30 (31) éves találkozót tartottak, amelyet az egykori játékos, Szabó „Gyapi” István szervezett.

– Tavaly szerettünk volna összejönni, de erre sajnos akkor a koronavírus miatt nem volt módunk – kezdte. – A barcikai foci egyik aranykora volt az akkori, remekül kezdtük a bajnokságot, ami alapot adott a folytatásra, önbizalmat, hogy a végén benne lehetünk az első négyben. Az itthoni mérkőzéseinket általában hoztuk, idegenben is csipegettünk pontokat, így jutottunk el az osztályozós helyig. Az ezt megelőző szezon Varga Zoltán irányítása mellett még a kísérletezés éve volt, akkor ismertük meg és fogadtuk el azt a stílust, amit ő gondolt. Általában jól ment a védekezés, elöl pedig olyan kiváló csatáraink voltak, mint Ternován Ferenc, Csipke Zsolt, Deszatnik Péter, Kalmár Nándor vagy Timári István. Nekem nem jutott játéklehetőség az osztályozó egyik meccsén sem, de ettől függetlenül örök emlék marad. Szerintem az volt az egyik erősségünk, hogy 12 barcikai játékos volt a keretben. Tényleg jó volt összejönni, a srácok örültek ennek a lehetőségnek, hiszen voltak, akik 20–25 éve nem látták egymást. Emlékezni is tudtunk elhunyt csapattársainkra, Buza Zoltánra, Gyenes Györgyre, illetve Fejedelem György elnökre, Maksó Sándor szakosztályvezetőre, Gönczi István gyúróra.

Korán gólt lőttek

Az első számú kapusa annak az alakulatnak Májer Zoltán volt.

– Azzal kezdeném, hogy egy nagyon jó közösség jött akkor össze, kiváló volt a kohézió – vágott bele az egykori hálóőr, aki 10 évig volt a Vegyész labdarúgója. – A bajnokság indulása előtt csináltunk egy nagyon jó felkészülést, ez belejátszott abba, hogy jöttek az eredmények. Azért voltak előzmények, először az, hogy 1987-ben megnyertük az NB III.-at Balázs András irányításával, aki maradt még egy évet, aztán átadta a munkát Varga Zoltánnak. Akkor a Szeged SC jutott fel bajnokként az NB I.-be, melynek szurkolói a közös meccsünkön azt kiabálták, hogy „gyertek velünk!”. Az osztályozó első meccsén, Pesten 1–0-ra kikaptunk, azonban a barcikai visszavágón már a 2. percben betaláltunk, aztán jött a vitatott egyenlítés, általános vélemény szerint les- állás előzte meg. Az 52. percben ismét előnybe kerültünk, de a hajrában Csehi nagyon eltalált egy szabadrúgást, lehetetlen volt odaérnem a felső sarokra. A csapat kihozta magából a maximumot, a kétes gól meghatározta az eredményt, ha az nincs... Sajnáltuk, hogy nem jött össze, előtte a vezetés is úgy gondolta, jó lenne feljutni s legalább egy évig NB I.-esnek lenni.

Hiányzó menedzselés

Az akkori gárdának Orlóczki Tibor is tagja volt, ő így emlékezett vissza 1989/1990-re.

– Amikor elkezdtük a szezont, nem gondoltam, hogy a bajnokságban ilyen előkelő helyen fogunk zárni – nyilatkozta a volt hátvéd, aki hat évet húzott le a KVSE-ben. – Ugyanis előtte két évvel éppen csak bennmaradtunk, utána pedig a 9. helyen zártunk. Jómagam is azt mondom: a sikerek egyik kulcsa a jó közösség volt, illetve Varga Zoltán munkája, aki nem tudott eljönni, az Egyesült Államokban lakik, nem értük el, viszont a szintén a tengerentúlon élő Budai Tibor Skype-on bejelentkezett. Az osztályozón az első mérkőzésen játszottam, ott sárga lapot kaptam, ami sorban már a harmadik volt, így a visszavágót ki kellett hagynom, a helyemen a DVTK jelenlegi edzője, Kondás Elemér kezdett. Erről a csapatról mindent elmond, hogy többen NB I.-es futballisták lettek, és megállták a helyüket, sőt Lipcsei Péter megjárta külföldet és a válogatottat is. Az én véleményem az, hogy sajnos nem voltunk úgy menedzselve a vezetőség részéről, mint ahogy kellett vagy lehetett volna, és ezen az osztályozón sok minden ellenünk volt...

(A borítóképen: Az egykori labdarúgók)

A KVSE 1989–1990-es kerete

Kapusok: Májer Zoltán, Novák Tibor.

Mezőnyjátékosok: Asszony Béla, Balázs Ernő, Balogh József, Budai Tibor, Buza Zoltán, Csipke Zsolt, Deszatnik Péter, Gyenes György, Kalmár Nándor, Kondás Elemér, Lipcsei Péter, Nagy Norbert, Orlóczki Tibor, Planéta László, Szabó István, Szamosi Zsolt, Sztahon József, Ternován Ferenc, Timári István.

Vezetőedző: Varga Zoltán.

Pályaedző: Somodi László.