Az olaszok játékából is eltűnt a bunkerfoci

A Magyar Labdarúgó-szövetség Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatósága társadalmi elnökségének tagja szorgalmasan nézte a kontinensbajnokság eseményeit.

A VAR kudarca

– Kellemes meglepetést okozott nekem a magyarok szereplése – kezdte Deák Attila, majd hozzátette: – Azok közé tartoztam, akik féltették a csapatot, amely a várttól jobban szerepelt, két döntetlenje után csak az elismerés hangján beszélhetek a fiúkról. A mezőnyről általánosságban: megítélésem szerint a belgák és a franciák voltak a legerősebbek, mégsem jutottak el a végelszámolásig. Az erőviszonyok kiegyenlítődtek, a kicsik – gondolok a svájciakra, a dánokra, a csehekre és a svédekre – felszívták magukat, végig nyíltan játszottak. Annak is örültem, hogy eltűnt a bunkerfoci, az olaszok a zárt védekezésből úgy beindultak, mint a rakéta, és vezettek rendkívül látványos kontratámadásokat.

A műfaj egyik helyi aktívája górcső alá vette a játékvezetők munkáját is:

– Az egyik oldalon sok pozitív dolgot láttam – folytatta Deák Attila. – A síposok sokkal jobban engedték a test test elleni ütközéseket, és ezt helyesen tették, hiszen férfisportról van szó. Nem osztogatták a sárga lapokat, ugyanakkor nem engedték a „műbalhét”, a fetrengéseket. Az úgynevezett VAR-rendszer nagy kudarcaként könyveltem el az angol–dán elődöntőt. Úgy gondolom, hogy a videózás után vissza kellett volna vonni azt a 11-est, amely végül a továbbjutás sorsáról döntött. A megítélt és érvényben maradt büntető az egész alkalmazás szerepét kérdőjelezte meg, hiszen hiába volt a segítség, mégis kiejtettek egy csapatot.

Az elnökségi tag végül a sok ország, sok rendező gyakorlatról nyilvánított véleményt:

– Több nemzet is sajátjának érezte az Európa-bajnokságot, amely normális körülmények között – gondolok a koronavírus-járvány miatti eltérő egészségügyi rendelkezésekre – nagy durranás lett volna, bár alapvetően így sincs ok a panaszra. A sok utazás egyébként nem tragédia, ez az amerikai bajnokságban mindennapos dolog, nem jelentett sem hátrányt, sem problémát, amikor egy csapat a találkozó másnapján repülőre ült, és akár több ezer kilométert kellett utaznia.

(A borítóképen: Deák Attila)