Feczkó számára megtiszteltetés volt

Kedden ért véget a DVTK NB I.-es labdarúgócsapatának 52. élvonalbeli vezetőedzője, Feczkó Tamás megbízatása. A menesztett tréner korszakát szinte mindenki három részre bontja. A munkába állását követő felfelé ívelésre, ami az idén március 14-ig tartott, és amelynek során sereghajtóból egészen az 5. helyig „csövelt fel” a csapat. A második etap a pandémia miatti szünetet követő újraindítás, vagyis a tavalyi bajnoki évad hajrája volt, amelynek kezdete után már a nemzetközi kupás szereplés lehetősége lebegett néhányak szeme előtt, amiből végül a biztos bennmaradás lett. A harmadik szakasz pedig az új bajnoki idény, amelynek során idegenben még nem szerzett pontot a csapat, és az utolsó előtti, vagyis kieső helyen áll.

– Kétségtelen, hogy három periódusra bontható a DVTK-nál eltöltött időszakom – helyeselt Feczkó Tamás. – A Diósgyőrbe érkezés után stabilizáltuk a csapat játékát, az eredményességet egy nagyon jó felkészülésnek köszönhettük, és nem utolsósorban annak, hogy minden poszton volt versenyhelyzet. Ebben a szakaszban, a 17. fordulótól a 25-ig, a DVTK szerezte a legtöbb gólt és a legtöbb pontot. Biztos vagyok benne, hogy életem egyik legszebb emléke marad az, amikor március 7-én Diósgyőrben legyőztük az Újpestet 2–1-re, több mint 8 ezer nézővel ünnepelhettük együtt. Azok után, hogy nagyon meg kellett dolgoznunk a drukkerek bizalmának megszerzéséért, hiszen amikor átvettem a csapatot, az ultrák sem jártak meccsekre, bojkott miatt. Ha nem jön a pandémia, akkor március 21-én, a Mezőkövesd elleni megyei rangadón lehet, hogy még az Újpest elleni nézőszámot is felülmúltuk volna.

Pandémia után

A vírushelyzet miatt csak május végén folytatódhatott az NB I.-es labdarúgó-bajnokság.

– Az első meccs győzelemmel indult, és ezzel feljöttünk a 4. helyre. Bár a folytatásban az FTC vendégeként 3–0-ra kikaptunk, de a szurkolók meccs végi vastapsa jelezte, hogy ezen a találkozón nem okoztunk nagy csalódást – mondta Feczkó Tamás. – Utána jött néhány váratlan eredmény, de mivel nemcsak mi veszítettünk pontokat, hanem az előttünk állók is, így a Puskás elleni hazai meccsre úgy mehettünk ki, hogy ha sikerül nyerni, akkor versenyben maradhatunk az Európa-liga-indulást érő 3. hely megszerzéséért. Sajnos a felcsúti gárdától hazai környezetben kikaptunk, de ugyanekkor az is eldőlt, hogy nem eshet ki a csapat. Ekkoriban már az is erős elvárás volt a klubvezetés részéről, hogy minél több saját nevelésű fiatal kapjon játéklehetőséget, és igyekeztünk ennek eleget tenni. Az utolsó három fordulóban már nem tudtunk pontot szerezni, pedig egy győzelmet nagyon szerettünk volna elérni, ugyanis ha ez összejön, akkor a klub történelmének második legjobb szereplését, az 5. helyet érhettük volna el. Végül 9.-ként zártunk, és a 33 fordulós bajnokság bevezetésétől számítva, összességében a tavalyi évadban szerezte a legtöbb pontot a csapat. És nem mellékesen, az elmúlt három évtől eltérően, ezúttal nem az utolsó fordulóban dőlt el, hogy bennmarad-e, vagy kiesik a Diósgyőr.

Az őszről

A mostani ősz sem sikerült sokkal jobban a DVTK számára.

– A nyáron a támadó szekcióba sikerült minőségi játékosokat szerződtetni, és mindenképpen szerettem volna még egy rutinos belső védőt is igazolni, akinek a megszerzésére a klub tulajdonosa – aki korábban is mindenben támogatta a kéréseimet – anyagi lehetőséget biztosított volna. Sajnos nem érkezett ilyen labdarúgó – pedig változatlanul úgy gondolom, hogy szükség lenne rá –, így a mezőny egyik legfiatalabb belső védő párosaival játszottunk – jelentette ki Feczkó Tamás. – A védők közül Vágira és Karanra sérüléseik miatt sok meccsen át nem számíthattunk, nem volt igazi versenyhelyzet a hátsó alakzatba való bekerülésre. Sajnos nem sikerült stabilizálni a védekezést, két meccs kivételével mindig az ellenfél szerzett vezetést, és innen kellett volna fordítanunk, felállnunk. Volt, amikor sikerült, de a pontok nem gyűltek. Nagyon hiányzott Molnár G. a támadójátékunkból, aki szintén sérülése miatt nem volt bevethető, és az sem segített rajtunk, hogy sok ziccert hibáztunk, a helyzeteinket csak nagyon gyenge százalékkal használtuk ki. Mindezekkel együtt is, mindig az edző

a felelős az eredményességért. Jelen esetben én, és vállalom is a felelősséget. Vannak tanulságok, követtünk el hibákat, természetesen én is, de mivel a labdarúgás csapatjáték, így több mindenkinek is megvan ebben a maga része.

A mottót

A távozott vezetőedzőtől megkérdeztük, hogy milyen tanulságai vannak az itt eltöltött időszaknak, csinálna-e valamit másképp, így utólag.

– Persze, vannak, és ezek folyamatosan fognak gyűlni. Ettől viszont sokkal fontosabb számomra, hogy Diósgyőrben dolgozhattam – mondta Feczkó Tamás. – Megtiszteltetés volt, hogy a DVTK edzője lehettem, hogy egy ilyen nagy múltú, hatalmas és fantasztikus szurkolótáborral rendelkező csapat mellett dolgozhattam. Rengeteg pozitív élményt kaptam, amit ezúton is köszönök. Mind a szurkolóknak, mind a tulajdonosnak kívánom, hogy az első periódusomhoz hasonló sikerekben legyen részük. Drukkolok azért, immár a távolból, hogy a klubon belül mindenki érezze át a DVTK mottóját, azt, hogy ,,együtt vagyunk, győzni fogunk”, mert az első tagmondat nélkül a második nem valósulhat meg. Nagyon sajnálom, hogy ilyen rossz pozícióban álló csapatot hagyok hátra, ez az első ilyen együttes. Ugyanis a korábbi csapataimnál mindig olyan helyzetben jöttem el, hogy bennmaradó helyen álltak, és távozásom után kiestek, remélem, hogy ennek majd a fordítottja lesz igaz Diósgyőrben, a kieső helyről indulva a vonal fölött zár a csapat.

Hogyan tovább...

Feczkó Tamástól azt is megkérdeztük, hogyan tovább.

– Furcsa volt az első nap a DVTK nélkül, de a szomorúság mellett azért az adott némi vigaszt, hogy két klub részéről is érdeklődtek, hogy vállalnék-e mostanában munkát – felelte.

(A borítóképen: Feczkó Tamás)