Júliusban még labdába rúghatnak

Másfél évtizeddel ezelőtt különlegességnek számított az, hogy Abaújszántón felkarolták a „portásokat”. Az indulás történetére és a napjaink gondjaira id. Soltész Zoltán ötletgazdával tekintettünk vissza.

Kipattant a fejükből

– Már tudjuk, hogy annak idején úttörők voltunk itt, a végeken – kezdte a város köztiszteletben álló sportembere, volt polgármester, majd hozzátette: – Veréb Györgygyel, a DVTK egykori legendás hálóőrével gondoltunk egy merészet, de azt is mondhatom, hogy kipattant a fejünkből a tábor gondolata. Mivel a helyi és a környékbeli kapusok képzésével akkoriban senki nem foglalkozott külön, azaz kiscsoportos és speciális munka keretében, úgy határoztunk, hogy belevágunk. Jól emlékszem a nyitányra: tizenkét gyerek jelent meg, döntő többségében abaújszántóiak és a szomszédos településekről érkezők, a kivételt a két mezőkövesdi fiatal jelentette. Aztán az elsőt követte a második, a harmadik, és szépen felfutottunk, júniusra szerveztük a tizennegyediket. A kiírást március elején készítettük el szokásosan ezzel a mottóval: Veréb György – Kövesfalvi István kapustábor, Rakaczki Bence emlékére. Kövesfalviról, azaz Kavicsról itt jegyzem meg, hogy azóta igencsak kinőtte magát, már Gulácsi Pétert is edzi a válogatottnál. A krízis miatt a felhívásokat azonban már ki sem küldtük, felfüggesztettük a szervezést, sajnos minket is sarokba szorított a koronavírus-járvány és az ezzel járó megannyi gond és probléma.

A zöldre várnak

A tavalyi, szokásos módon egyhetes rendezvénynek negyvenöt „hallgatója” volt, és a mostani, az iskolai év zárását követő táborba is ennyi jelentkezőt vártak.

– Az ötvenes létszám, természetesen logisztikai bravúrok árán, még kezelhető – folytatta id. Soltész Zoltán. – Az ország szinte minden részéből vártunk gyerekeket és edzőket, vagy ahogyan mi nevezzük, „oktató-tanárokat”. Utóbbiak közül akadt, aki végig velünk volt, de olyan szakember is, aki csak két napra jött hozzánk. Úgymond könyörögni senkinek nem kellett, ugyanis a szántói képzésnek az évek során híre ment, akciónk nagy népszerűségnek örvendett. Kiváló pályákon dolgoztak a diákok: részükre a sportos munka mellett kiegészítő programokat – például sütés-főzést és strandolást – szerveztünk azért, hogy minden szempontból jól érezzék magukat nálunk. Most fáj a szívünk, de nem tehetünk semmit – annyit persze igen, hogy bizakodunk, előre tekintünk. Pillanatnyilag úgy fest a helyzet, hogy az őszi felkészülés megkezdése előtt talán szabadok lesznek a kapusedzők és a gyerekek, ennek szellemében nem mondtunk le arról, hogy július második felében vagy végén összehozzuk a tábort, sőt még az augusztusi időpontot sem vetettük el. Rajtunk semmi nem múlik, a vírus „kezében” vagyunk, továbbá tekintettel kell majd lennünk az egészségügyi szervek döntésére is. Amennyiben tisztul a kép, és úgy tűnik, hogy nyeregbe kerülünk, akkor nyomban megcsináljuk az új kiírást, majd közzétesszük.

Jól érezték magukat

Az ötletgazda kijelentette, hogy ha zöld jelzést kapnak, szeretettel várják a szülőket is.

– Eddig sokan családostul jöttek Abaújszántóra, ahol a szabadságuk és a nyaruk egy részét töltötték. Nem azért ültek kocsiba és üdültek itt, hogy felügyeletet adjanak vagy csemetéikre vigyázzanak, hanem azért, mert jól érezték magukat a festői szépségű földrajzi környezetben fekvő kisvárosunkban.

(A borítóképen: A tavalyi tábor szereplői| Fotó: Kolodzey Tamás)