Interjú: Cziczás Lászlóval

2020.04.05. 16:00

A koronavírus „elvitte” a mérőszámot

Cziczás László már a következő évad előkészítésén dolgozik a nehéz helyzetben.

Berecz Csaba

Cziczás László már a következő évad előkészítésén dolgozik a nehéz helyzetben.

Kosárlabda. Kurtán, furcsán fejeződött be a 2019/20-as évad a női kosárlabda NB I.-ben (is). Az Aluinvent-DVTK az évadot Euroliga-selejtezővel kezdte, a nemzetközi kupaszereplést a tavalyi év végén az Európa-kupa egyenes kieséses szakasz első fordulójában fejezte be. Idehaza a Magyar Kupában egy meccset játszott, a negyeddöntőben a későbbi győztestől kapott ki, a bajnokságban az alapszakaszt a második helyen zárta, de innen már nem volt folytatás, a koronavírus-veszély miatt félbeszakadtak a küzdelmek. A csonka évadról Cziczás Lászlóval, az Aluinvent-DVTK vezetőedzőjével beszélgettünk.

A 2018/19-es évadban az élvonalbeli bajnokságban ezüstérmet, a Magyar Kupában bronzot szerzett az Aluinvent-DVTK, a nemzetközi porondon, az Európa-kupában a 8+4 közé jutásért zajló párharcban maradt alul. Ezt felülmúlni nem tűnt könnyűnek, kérdés, hogy ez volt-e a cél.

Az én személyes célom az volt, hogy a tavalyi évadhoz képest közelebb kerüljünk a hazai szinten kiemelkedő soproni bajnokcsapathoz. Ez sikerült is, az évad utolsó meccsén nagyon szoros mérkőzést játszottunk ellenük a kupában. Sajnáljuk, hogy nem derült ki, hogy mire lettünk volna képesek a folytatásban, mondjuk a bajnoki döntőben ellenük, ha sikerült volna eljutnunk addig. Egy nagyon viszontagságos év remek végjátéka lehetett volna számunkra a finálé a Sopronnal szemben. De sajnos ebből nem lett semmi.

Nem indult túl jól az évad, Mokangót szinte percek alatt veszítették el…

Az első edzésén kiesett a csapat egyik legfontosabb láncszeme. Klasszikus balszerencse volt. Úgy szenvedett keresztszalag-szakadást, hogy a közelében sem volt senki, megcsúszott, és vége volt az évadjának. Nem edzetlenül érkezett, nyáron a kongói válogatottal meccseket játszott, úgyhogy nem azért történt a sérülés, mert hirtelen nagy igénybevételt kapott. Fél év telt el azóta, és a felépülése alatt végig itt volt Miskolcon, a DVTK-családtól nagy segítséget kapott ahhoz, hogy visszatérhessen, amiért nagy elismerés jár a klub vezetésének. Mokango már jól van, tulajdonképpen játékra kész, de ő is hazautazott az Egyesült Államokba, ahol a párja él.

Mokango pótlása sikerült, a posztján a chilei Morrison sok meccsen erősségük volt.

Szerencsénk volt vele. Ilyenkor, pár nappal az évad kezdete előtt nem igazán szoktak a játékospiacon csapatra várni az ilyen kaliberű sportolók. Szabad volt, és az ő megszerzése tűnt a legjobb megoldásnak. Én már korábban is nézegettem őt, amikor még nem a DVTK edzője voltam, de korábbi csapatom büdzséjébe nem fért bele a megszerzése. Egy olyan játékost, mint Mokango nagyon nehéz pótolni, és ha ez nem is sikerült százszázalékosan Morrisonnak, a lehetőségekhez képest jól jártunk vele. Hozzájárult ahhoz, hogy jó eredményeket érjünk el a most véget ért évadban.

Aminek az első felvonása a klub első Euroliga-meccsei voltak. Az olasz Venezia ellen hajszálon múlott, hogy nem jött össze a csoportkörbe jutás.

Ez a két összecsapás volt az évad első két tétmérkőzése. Sajnos nem a legerősebb keretünkkel álltunk ki, ugyanis Walker-Kimbrough ekkor még az észak-amerikai női profi ligában, a WNBA-ben játszott, és éppen azon dolgozott, hogy csapatával megszerezze az ottani aranyat, ami végül sikerült is nekik. Egy olyan párharc második meccsén kaptunk ki a hosszabbításban, ami egylabdás volt. Ha akkor, ott, Velencében az utolsó másodpercben elengedett Medgyessy-tripla egy centivel arrébb megy, a legkevesebb 675 centiről eleresztett kísérlet pár milliméterrel pontosabb, akkor a klub történelme során először Euroliga-mérkőzéseket játszhattunk volna. Az évad előtt tartottam attól, hogy mire lennénk képesek a legrangosabb európai sorozatban, ha sikerülne továbbjutnunk. Így utólag, látva, hogy a minket búcsúztató olasz csapat mire volt képes, hogy több meccset is nyert és végül csoportjában az ötödik helyen végzett, és ez alapján az Európa-kupa négy legjobb csapatához csatlakozhatott volna az El-csoportkör után, így utólag azt mondom, hogy lehet, hogy hasonlóra mi is képesek lettünk volna. Úgyhogy sajnálhatjuk, hogy a Venezia elleni egylabdás meccs nem a mi javunkra dőlt el.

Aztán megjött a WNBA-bajnok is, ám amikor Walker-Kimbrough csatlakozott a DVTK keretéhez, újra kellett osztani a lapokat.

Abszolút. Nélküle is nyertünk meccseket, a bajnokság elején például a Szekszárdot otthon, a Zalaegerszeget idegenben győztük le. Igaz, kikaptunk Győrben, egy olyan meccsen, ami nekünk állt, ám a végjátékban elvesztett bajnokiból a folytatásban sokat profitáltunk. Visszatérve Walker-Kimbrough-ra: igen, az érkezése után újra kellett osztani a játékperceket, mert a WNBA-bajnok jövetele ezt igényelte. Ez nem ment egyik napról a másikra, mert az addig kialakult szerepeket meg kellett változtatni, de egy olyan játékosnak kellett helyet szorítani, adni a csapatban, akiről tudtuk, hogy húzóember lehet, és az is lett. Összességében pedig kijelenthető, hogy sikerült a beépítése.

Viszont nem sokkal azután, hogy a kiváló amerikai kosaras megérkezett, becsúszott a bajnokság egyetlen csúnyácska eredménye.

A Cegléd elleni idegenbeli meccs leginkább azért ment el, mert sérülés miatt nem tudott pályára lépni irányítónk, Medgyessy Dóra, és nem tudtuk őt megfelelően pótolni. Egy ilyen hosszú sorozatban, amikor sokszor hetente két meccset játszik egy csapat, az ilyen előfordul. Megesett mással is, hogy mást ne mondjak, a Sopron is szenvedett nem várt vereséget a Pécs vendégeként. Az biztos, hogy a Cegléd elleni bajnoki után nagyon mélyen voltunk, de a csapat erejét bizonyítja, hogy sikerült innen felállni, és ezt követően a favorit Sopron elleni meccseket nem számítva mindössze egy vereséget szenvedtünk, a Csata otthonában. A bajnokságban 17 győzelmet arattunk, és a sok sikernek köszönhetően az alapszakasz második helyén zártunk. Ezt pedig óriási eredménynek tartom, és azt is hozzá kell tegyem: ennek az eléréséhez a keret minden tagja hozzájárult.

Mondjon egy meccset az évadból, amelyik a leginkább megmaradt önben; melyiket említené?

Egyértelműen a Szekszárd elleni idegenbeli sikert. Fantasztikus élmény volt, hogy a szurkolók nagy számban kísértek el minket erre a bajnokira. Egy olyan oroszlánbarlangban tudtunk a drukkereinktől kapott energiákat is felhasználva nyerni, ahol egy évadban csak 1-2 csapat tud hasonló eredményt elérni. Azért is marad emlékezetes ez a bajnoki, mert tulajdonképpen ezen a meccsen dőlt el az alapszakasz második helye, a mi javunkra.

Az alapszakasz második helye a többi csapat keretéhez mérten jó vagy elvárható volt?

A létező legtöbbet hozta ki magából a csapat. A klubok, a vetélytársak költségvetését pontosan nem ismerem, de tudomásom szerint büdzsében nem mi vagyunk a második helyen. Ami számunkra pluszt jelentett a bajnoki küzdelmekben, az az volt, hogy egy fantasztikus kollektíva alakult ki, pontosabban fejlődött tovább, mert már a tavalyi is az volt. A fanatikus közönséggel, amellyel egymásra talált a csapat, egy remek, hazai szinten kiemelkedő kosárlabda-közösséget alkottunk. A játékoskeret 90-95 százaléka mindig egyfelé húzott, jó emberi és szakmai kapcsolatok alakultak ki, és nemcsak a pályán, a mérkőzéseken, az edzéseken volt jó kollektíva a csapat, hanem azon kívül is, amit a gyakori összejövetelek támasztottak alá.

A nemzetközi porondon, az El-­búcsú után az Európa-kupában eredményességben egy picit elmaradtak az előzetes várakozásoktól.

A csoportküzdelmek során, a Pécset leszámítva, erős ellenfeleket kaptunk. A spanyol bajnokság bronzérmese, csak azért, mert az előző években nem szerepelt az Európa-kupában, a negyedik kalapból került a csoportunkba, és rajtuk kívül a francia Basket Landes is ott volt még. Biztos más lett volna minden, ha utóbbiak ellen hazai pályán a már megnyertnek látszó meccs nem megy el az utolsó másodpercekben egy fegyelmezetlenség miatt. Kikaptunk, és ez sokba került, mert bár továbbjutottunk a csoportból, az egyenes kieséses szakaszban rögtön egy erős ellenfelet kaptunk. Az Olympiacos elleni első meccset ráadásul nem a megszokott hazai pályán játszottunk, hanem Kazincbarcikán, mert a miskolci városi sportcsarnokot erre a napra egy céges rendezvényre másnak adták ki. Kettőt edzettünk Barcikán, és ahogy a görögöknek nem volt ez hazai pálya, úgy nekünk sem. Nagy dolognak tartottam, hogy azon a meccsen sikerült előnyt szerezni a visszavágóra. Ami sajnos nem volt elég, nem tudtuk megtartani, de az lett volna a csoda, ha ez összejön. Őszintén megmondom, hogy én sem edzőként, sem játékosként a sportágban eltöltött több évtized alatt nem találkoztam még olyan körülményekkel, amelyek minket ott fogadtak. Nem tudtuk az edzésmunkát elvégezni, mert egyszer nem volt fűtés a teremben, a másik alkalommal meg éppen akkor szerelték a fűtésrendszert, és amiatt olyan olajszag volt a csarnokban, ami kibírhatatlan volt. Sajnos ezek az előzmények a meccsre is kihatással voltak.

A Magyar Kupáról még nem esett szó…

Egy meccsünk, egy jó mérkőzésünk volt. Pár ponttal kaptunk ki a későbbi győztes Soprontól a finálénak is beillő negyeddöntőben. Jól játszottunk, és volt, amikor mi álltunk jobban, ám összességében a Sopron megérdemelten nyert, de mi sem szégyenkezve jöttük haza Pécsről.

A keretből kinek volt jó szezonja?

A fiatalok, Kiss A., Kányási, Pusztai sokat fejlődtek. Szinte mindenkit csak dicsérni tudok, mert a DVTK mint csapat volt erős. Volt, amikor Skoricnak ment jobban, volt, amikor Medgyessy vitte a hátán a csapatot, Morrisonról és Walker-Kimbrough-ról már beszéltem, Goreeról viszont nem, aki szintén remek teljesítményt nyújtott. Kár, hogy szezon közben kétszer is megsérült, és emiatt néhány mérkőzésen nélkülöznünk kellett. De az mindenkiről elmondható, hogy voltak jó meccsei, úgyhogy csalódást senki nem okozott.

Ezekben napokban az elődöntő meccsei tarthatnák izgalomban a drukkereket, e helyett egy kurtán véget ért évad végén beszélgetünk, a koronavírus miatt…

Sajnálatos, hogy idő előtt ért véget a bajnokság, hogy az alapszakasz utolsó négy meccsét nem játszották le a csapatok, de ettől függetlenül lehetett volna végeredményt hirdetni, hiszen az alapszakaszból hiányzó bajnokik csak két csapat esetében változtathattak volna a helyezéseken. Mi azon az állásponton voltunk, hogy az eddig lejátszott mérkőzések alapján hirdessen végeredményt a szövetség, de valamiért mégsem emellett döntöttek, így a féléves munkának tulajdonképpen nincs mérőszáma.

Az idő előtt jött holtszezonban lehet-e építeni a jövő évadot?

Nagyon-nagyon nehéz a helyzet. Ami eddig volt, a stabilitás, amire lehetett építeni, az bizonytalanná vált. Nem tudok semmit az anyagi lehetőségekről, de ettől függetlenül próbáljuk összerakni a jövő évi csapatot. A tervek szerint sok játékos folytatná a közös munkát, a magra számítunk, szeretnénk őket megtartani. Nagy kérdés, hogy kiket sikerül. Vannak klubok, amik bátrabban ígérgetnek, nem tudom, mire alapozva; mi felelősséggel akarunk mindenkivel szerződést kötni azért, hogy amit vállalunk, azt be is tudjuk tartani.

Ez úgy hangzik, mintha a következő évadban is Cziczás László lenne az Aluinvent-DVTK vezetőedzője. Ezek szerint van szerződése a 2020/21-es évadra is?

Tavaly nyáron egy évre hosszabbítottunk, de az a nagy megtiszteltetést ért, hogy Szabó Tamás, a klub ügyvezetője nemrégiben felajánlotta a szerződéshosszabbítást, mert elégedettségét fejezte ki a szakmai munkával kapcsolatban. Újabb egyéves megállapodásról tárgyalunk, és még van egy-két tisztázásra váró részlet, de mindkét oldalról megvan az együttműködési szándék. Ennek szellemében tulajdonképpen már megvan a csapat másodedzője, Földi Attila személyében, aki személyes jó barátom, és szívesen dolgozik velem.


Kosárlabda: az Aluinvent-DVTK 2019/20-as eredményei

Euroliga

Csoportselejtező, 1. mérkőzés: Aluinvent-DVTK – Reyer Venezia (olasz) 85–75

Csoportselejtező, visszavágó: Reyer Venezia – Aluinvent-DVTK 81–68 – hosszabbítás után

Európa-kupa

Csoportkör, 1. forduló: Aluinvent-DVTK – PEAC-Pécs 75–47

Csoportkör, 2. forduló: Cadi La Seu (spanyol) – Aluinvent-DVTK 94–72

Csoportkör, 3. forduló: Aluinvent-DVTK – Basket Landes (francia) 71–72

Csoportkör, 4. forduló: PEAC-Pécs – Aluinvent-DVTK 60–77

Csoportkör, 5. forduló: Aluinvent-DVTK – Cadi La Seu 73–69

Csoportkör, 6. forduló: Basket Landes – Aluinvent-DVTK 81–66

A 16+4 közé jutásért, 1. meccs: Aluinvent-DVTK – Olympiacos (görög) 59–54

A 16+4 közé jutásért, visszavágó: Olympiacos – Aluinvent-DVTK 84–73

NB I.

1. forduló: TFSE-MTK – Aluinvent-DVTK 66–83

2. forduló: Aluinvent-DVTK – ELTE BEAC Újbuda 101–55

3. forduló: Uni Győr Mély-Út – Aluinvent-DVTK 67–64

4. forduló: Aluinvent-DVTK – AKSC Szekszárd 69–63

5. forduló: Zalaegerszegi TE NKK – Aluinvent-DVTK 72–84

6. forduló: Vasas Akadémia – Aluinvent-DVTK 62–87

7. forduló: VBW CEKK Cegléd – Aluinvent-DVTK 84–82

8. forduló: Aluinvent-DVTK – NKE-FCSM Csata 83–79

10. forduló: Sopron Basket – Aluinvent-DVTK 89–52

9. forduló: Aluinvent-DVTK – PINKK-Pécsi 424 88–61

11. forduló: PEAC-Pécs – Aluinvent-DVTK 63–95

12. forduló: Aluinvent-DVTK – TFSE-MTK 85–74

14. forduló: Aluinvent-DVTK – Uni Győr Mély-Út 89–64

15. forduló: AKSC Szekszárd – Aluinvent-DVTK 79–84

16. forduló: Aluinvent-DVTK – Zalaegerszegi TE NKK 87–82

17. forduló: Aluinvent-DVTK – Vasas Akadémia 99–69

13. forduló: ELTE BEAC Újbuda – Aluinvent-DVTK 77–83

19. forduló: NKE-FCSM Csata – Aluinvent-DVTK 77–73

18. forduló: Aluinvent-DVTK – VBW CEKK Cegléd 91–60

20. forduló: PINKK-Pécsi 424 – Aluinvent-DVTK 70–96

22. forduló: Aluinvent DVTK – PEAC-Pécs 88–82

21. forduló: Aluinvent DVTK – Sopron Basket 91–95 – kétszeri hosszabbítás után

Magyar Kupa

Negyeddöntő: Aluinvent-DVTK – Sopron Basket 55–62

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában