A sokoldalú putnoki „unikum”

Az év elején terjedt el annak híre, hogy Koszta Péter lett a Kazincbarcikai SC NB II.-es labdarúgócsapatának sportigazgatója. „Hivatalát” csendben vette át, megbízatásáról nem adtak ki közleményt, sőt maga az érintett távol tartotta magát a hangzatos nyilatkozatoktól – ennek következtében korszakalkotó gondolatokat sem hallottunk tőle.

Koordinátori szerepkör

– A sportigazgatói tisztségem nem csupán a másodosztályú barcikaiakra terjed ki, érvényes az NB III.-as Putnok FC gárdájára és a megyei I. osztályú Bánhorváti-KBSC együttesére is – jelentette ki az érintett. – Viszonylag egyszerű az a munka, amely rám hárul: koordinálom a játékosokat, azt, hogy kik és hová menjenek, vagyis az adott feladatok függvényében eldöntöm, hogy szerepeltetésük melyik vonalban tűnik legcélszerűbbnek. Tehát szó sincs arról, hogy beleszólok az összeállításokba, a formációk kialakításába, vagy felvázolom a követendő taktikát. Senkinek nem csorbítom az önállóságát Kazincbarcikán, Putnokon és Bánhorvátiban, mindhárom együttesnél teljes önállóságot élveznek a trénerek. Viszont az átigazolási piacon is nekem kell serénykednem: a második vonalban legtöbbször a menedzserekkel tárgyalok, a harmadik és a negyedik osztályt illetően pedig magukkal a játékosokkal egyezkedek. Igyekszem normális mederbe terelni a diskurzusokat, és az a tapasztalatom, hogy a többség normálisan gondolkozik, reálisan méri fel a helyzetét. Azt nem tagadom, hogy nálam is megfordulnak olyan labdarúgók, akik irreális feltételekkel állnak elő, de őket nyomban azzal szerelem le, hogy Kazincbarcikán vagy Putnokon senkinek nem ígérjük meg és adjuk oda a csillagos eget, akinek ilyen igényei vannak, jobb, ha be sem kopogtat hozzánk.

Igazgat és tanít

Sok emberre rásütik, hogy nagyon elfoglalt, nincs szabad­ideje. Koszta Péter is akkor járna a legjobban, ha egy napja nem huszonnégy, hanem negyvennyolc órából állna – ugyanis az egyik legszebb foglalkozást, a „tanárkodást” űzi:

– Igazgató vagyok a putnoki Serényi László Általános Iskolában. A gyerekek oktatása és nevelése nálam mindent visz, ennek jegyében – magától értetődően – tanítok, például a történelemóráimra ugyanúgy készülök, mint kezdő koromban. Intézményvezetőként sok feladat hárul rám, az edzősködésre már végképp nem jut időm, ezért vagyok sportigazgató. Utóbbi ugyanis többnyire nem köti le valamennyi délutánomat, ennek következtében a családommal is tudok törődni. A feleségem és a gyerekeim persze nem örülnek, hogy mindig megyek vagy úton vagyok, bár jó munkaszervezéssel és végtelenül racionális időbeosztással szerintem minden funkciómban és tisztségemben képes vagyok megállni a helyemet.

A tanár úr portréjához tartozik, hogy politikusi vénával is rendelkezik: hosszú ideje tagja a helyi önkormányzat képviselő-testületének, ebből következik, hogy városának fejlődéséért munkálkodva szintén sokat tesz.

Koszta Péter mint családfő esetében kikerülhetetlen témát ad a fiának sorsa, így természetesen szóba hoztuk Márk ügyét. A csatár – legalábbis jelenleg – úgy tűnik, hogy mellékvágányra futott az élvonalbeli Újpest FC-nél, hiszen alig játszik a lila-fehéreknél. Erről apaként, edzőként és vezetőként így vélekedett:

Mesterhármasa is volt

– Azt mindenki tudja és látja, hogy mostanában sokkal kevesebb szerepet kap, mint azt szeretné, és ennek természetesen nem örül. Hozzáteszem, hogy elfogult szülőként emiatt én sem vagyok boldog. Tanár vagyok, mit tehetek? Például azt, hogy sokat beszélgetek a „gyerekkel”, akinek állandóan hangsúlyozom, hogy ilyen a futball: egyszer lenn, másszor fenn. Márkó eddig olyanokat ért el, amikről mások nem is álmodhatnak. Magyar bajnok lett a Budapest Honvéddal, volt olyan meccse a kispestieknél, amelyen háromszor talált a kapuba. Egyszer akár véletlenül is a hálóba lehet találni, de háromszor már nem, vagyis a képességeivel nincs baj. Mezőkövesden is volt egy olyan éve, amikor tíz találatot jegyzett, és nagyban hozzájárult az akkori gárda bennmaradásához. Most az a feladata, hogy ki kell harcolnia a csapatába való visszakerülést. A fiam kellőképpen akaratos és motivált, így biztos vagyok abban, hogy ezt meg is fogja tenni.

(A borítóképen: Koszta Péter)