Az Év sportolója: tizenhetedszer díjaztuk a legjobbakat

A szerkesztőségünk által meghirdetett tizenhetedik Év sportolója szavazás után kialakult sorrendnek megfelelően csütörtökön délutánra hívtuk meg azokat a versenyzőket, csapattagokat és edzőket, akik a képzeletbeli dobogóra kerültek. A díjátadót szokás szerint az Észak-Magyarország szerkesztőségének otthont adó székházban tartottuk.

A 2003-ban teremtett hagyománynak megfelelően ezúttal is hét kategóriában értékeltük a kínálatot, és hirdettünk eredményt. Megint ugyanazokat a szabályokat alkalmaztuk, mint korábban: a teljesítményeket szakavatott sportújságírókból álló zsűri értékelte, és a sorrend újra a szavazást követően alakult ki. A meghívottakat (köztük elnököket, ügyvezetőket, szakosztályvezetőket, vezetőedzőket és szakvezetőket, továbbá sportolókat, családtagokat és hozzátartozókat) Marosréti Ervin kollégánk köszöntötte, majd Uri Mariann főszerkesztő idézte fel a korábbi szavazásokat, és beszélt törekvéseinkről.

A legjobbak a Hollóházi Porcelángyár egyedi termékeit kapták, a képzeletbeli aranyérmeseket pedig rövid nyilatkozatra is felkértük. Az elsők a visszatekintés mellett már többnyire terveikről beszéltek: a téli és tavaszi edzőtáborokról, továbbá az előttük álló hetek és hónapok feladatairól szóltak, a hazai és a nemzetközi mezőnyben rájuk váró követelményeket ismertették.

A mintegy nyolcvan vendégünk végül bensőséges hangulatú állófogadás keretében elevenítette fel a tavalyi év maradandó pillanatait, aztán elkészültek a közös fotók, amelyekre esztendők múltán olyan jó lesz majd emlékezni.

A felnőtt férfiak között egy olyan sportember nyert, aki annak ellenére, hogy túl van az 50. évén, sportágában legyőzhetetlen, és több világcsúcsot is tart. Mészáros László, aki immár a DVTK fekvenyomó erős embere, negyedik alkalommal vehette át az első díjat.

– A tavalyi évben két olyan verseny volt, amelyen maximálisan teljesítettem. Tiszakécskén, az Európa-bajnokságon, most először indulhattam az 50 év feletti kategóriában, és sikerült világrekordot elérnem, 285 kg-ot még senki nem nyomott ebben a korosztályban, a világ egyetlen szövetségében sem – mondta Mészáros László. – A másik szép eredményem a Las Vegasban megrendezett Mr. Olym­pián elért siker, ahová azzal a céllal utaztam, hogy a súlycsoportom mellett az abszolút világbajnoki címet is megszerezzem, és ez össze is jött. Ez utóbbival tulajdonképpen mindent megnyertem, amit lehet ebben a sportágban, és jó érzéssel tölt el, hogy a súlycsoportomban mind a négy világszövetségnél én vezetem a ranglistát, ami azt is jelenti, hogy kb. 12 ezer versenyzőt előzök meg. Ebben az évben tavasszal három és ősszel is ugyanennyi versenyen szeretnék elindulni, ezek közül a Mr. Olympia és a miskolci világbajnokság a két legfontosabb, utóbbi azért is, mert nemcsak versenyzőként, hanem szervezőként is helyt kell álljak.

Hogyan kel fel

A nőknél Sztankovics Anna lett a legjobb, a Miskolci Sport­iskola úszója 2017 szeptemberében igazolt a megyeszékhelyre.

– A tavalyi évem az első olyan esztendő volt, amikor nem azzal kellett foglalkozni, hogy szintet kell úszni, ugyanis az előző évi Európa-bajnokságról megvolt a szintem a kvangdzsui világbajnokságra – mondta az úszó. – Vagyis tudtunk viszonylag hosszú távon gondolkodni és olyanokba belekezdeni, amiknek a hozadéka viszonylag később jön ki. A vb-n a váltóval sikerült olimpiai kvótát szerezni, amihez hozzá kell tenni, hogy a 4 x 100 méteres mix vegyes váltó talán a legnehezebb váltószám, mert itt található a legkeményebb mezőny. Egyéni számban, 50 méter mellen továbbjutottam a selejtezőből, végre középdöntőt tudtam úszni, ami hatalmas boldogság volt, ezért dolgoztam. Egy ilyen rövid távon – ahogyan egyik volt edzőm mondta – már nem az számít, hogy mennyire készültél fel fizikálisan, mert minden ellenfeled felkészült, hanem az, hogy miként kelsz fel reggel, miként raktad össze magad mentálisan arra az alig fél percre. Nagy megtiszteltetés, hogy a legjobb női sportolónak választott a zsűri, nagyon köszönöm ezt a díjat. Ugye nem miskolci vagyok, de már két és fél éve a városban vagyunk a párommal, olyan, mintha régebb óta itt élnénk… Köszönet a munkáért, a támogatásért páromnak, Szollár Gergőnek, az egyesületnek, Miskolc városának az olimpiai reménységek programban való támogatásért, menedzseremnek, ifj. Tóth Györgynek és persze a családomnak.

Nem egyszerű feladat

Az edzőknél most harmadszor köszönthettünk győztesként kosárlabdaedzőt, ezúttal is a diósgyőri női csapat szakvezetőjét, egy olyan trénert, Cziczás Lászlót, aki először vihette el a pálmát.

– Jóleső érzés győzni, megnyerni egy díjat, ami egy csapat edzőjének az életében nem túl gyakori, hiszen a mi világunkban egy közösség éri el az eredményeket – mondta az Aluinvent-DVTK edzője. – Így azon túl, hogy megköszönöm azoknak, akik rám szavaztak, azt kell kiemeljem, hogy az, hogy ezt az elismerést átvehettem, a fantasztikus csapatomnak köszönhető, valamint a klub vezetésének, hogy minden feltételt biztosítanak ahhoz, hogy zavartalanul tudjunk dolgozni. A tavalyi évünk jól sikerült, de ez nem a csúcs, és ha a jóisten megsegít, akkor az idén még jobb eredményeink is lehetnek. Persze a Sopront letaszítani a trónról nem egyszerű feladat, de nap nap után azért dolgozunk, hogy egy ilyen nagy klubot, mint a DVTK, minél magasabbra tudjunk emelni. Korábbi klubomnál, amikor még Cegléden dolgoztam, több alkalommal is megválasztottak a város legjobb edzőjének, de érzem, látom, tudom, hogy ez a díj más, hiszen ebben a megyében jóval erősebb az edzők mezőnye, emiatt nagy megtiszteltetés, hogy én végeztem a szavazásban az élen.

Hármat-hármat megnyertek

Csapatban a bajnoki címét megvédő Vegyész RC Kazincbarcika a szavazásban is megőrizte a pozícióját, és immáron ötödször lett a legjobb ezen a voksoláson.

– A 2018/2019-es szezonunk nehezen kezdődött, mert a legelején válogatott programok voltak – mondta Blázsovics Péter, a Vegyész RC csapatkapitánya. – Majd jöttek a Közép-európai Kupa- és a fontos Magyar Kupa-meccsek. Egy kis gödörbe kerültünk, amiből februárra sikerült kimászni, ekkor kupabronzzal vigasztalódhattunk. Aztán beállt a ritmus, hetente egyszer játszottunk, aminek meg is lett az eredménye, az alapszakasz végén mind a három közvetlen riválisunkat legyőztük. A szezon végén pedig a bajnokságban is a legjobbak lettünk, úgy, hogy az elődöntőben és a döntőben is egy-egy meccset veszítettünk, ellenben hármat-hármat megnyertünk. A nyáron nagy átalakuláson ment keresztül a csapat, a kezdőből hárman maradtak, valamint a fiatalok, akik tavaly keveset játszottak, illetve új légiósok érkeztek a hiányposztokra. Szerintem rendben van a csapat és azon dolgozunk, hogy minél előrébb végezzünk. Az ilyen elismerések, díjak mindig jólesnek, hiszen elismerik azt a sok munkát, amit befektetünk nap mint nap. Persze, nem ezért csináljuk, hanem azért, hogy sikeresek legyünk a klubbal. Jólesik, hogy a megyében a legjobb csapat lettünk, ráadásul egymás után kétszer is. Mind a tíz zsűritagtól a maximális pontszámot kaptuk, ez külön dicséret, és köszönjük szurkolóinknak a közönségszavazás második helyét, a szakmai zsűrinek pedig az elismerést.

(A borítóképen: A diósgyőri kosarasok több díjat is kaptak, balról Cziczás László, Szabó István (technikai menedzser),

Medgyessy Dóra és Kiss Angelika | Fotó: Kozma István)