Kiegészítőként három mérkőzés jutott

Tíz éve nyert bronzérmet Egyiptomban a magyar U20-as labdarúgó-válogatott.

Molnár István

Balajti Ádám (balra) és Takács Péter az Egyiptomban szerzett bronzéremmel

Forrás: ÉM-Archívum

A harmadik helyezett csapatnak két diósgyőri futballista is tagja volt: Balajti Ádám, illetve Takács Péter. Lapunk utóbbit kereste meg, aki jelenleg az NB II-es Dorogi FC játékosa. Az 1990. január 25-én született labdarúgó eddigi pályafutása során 126 NB I-es összecsapáson lépett pályára, melyeken 7 gólt szerzett.

,,Jolly Joker„ szerep

– Akkor, azon az ősszel már volt mögöttem körülbelül 30 NB I-es meccs, és ez 19 évesen nem számított rossznak, azt hiszem, talán csak Debreceni András járt ebben előttem – emlékezett vissza Takács Péter. – A válogatott stábja, Egervári Sanyi bácsival együtt, a külföldön lévők mellett leginkább azokat figyelte, akik itthon folyamatosan lehetőséget kaptak. Az is lényeges volt, hogy a DVTK akkori vezetőedzője, Aczél Zoltán minden lehetőséget megadott a fiataloknak, mellettem így került képbe Balajti Ádám, illetve Búrány Zoltán is. Azt is hozzátenném, hogy a keretbe hívást megelőzően voltam utánpótlás-válogatott, az U19-ben például csapatkapitány is. Én mint fiatalabb kerültem bele ebbe a közösségbe, hiszen jobbára idősebbek, 1989-ben születettek alkották.

A dunántúliak mostani focistája megemlíette: javára vált, hogy tudott játszani jobbhátvédet is. Egervári Sándor gyakorlatilag erre a posztra hívta be, amolyan ,,Jolly Joker” szerepkörre.

– Egyiptomban három mérkőzésen léptem pályára – mondta Takács Péter. – Először a Honduras ellen 3-0-ra elveszített meccsen, csereként 16 percet kaptam. Aztán a második az Egyesült Arab Emírségek elleni találkozó volt, amelyet 2-0-ra hoztunk, itt a 90. percben cseréltek le. Ekkor nem jobbhátvéd voltam, hanem jobbszélső, védekező feladattal, az egyik aktív arab balszélső miatt. Harmadszor az olaszok elleni negyeddöntőben kaptam lehetőséget, amelyet hosszabbításban nyertünk meg 3-2-re. Korcsmárt váltottam a 79. percben, s az extrával együtt végül is sokat fociztam, a középpályán.

Angliában, tesztelésen

A volt diósgyőri labdarúgó beszélt az ünneplésről, s arról is, hogy neki mit hozott ez a bronzérem.

– A bronzmeccs után nagy buli volt – árulta el Takács Péter. – Sanyi bácsi azt mondta, ő tíz órakor elmegy aludni, mi viszont addig maradunk, ünneplünk, ameddig csak akarunk, a számlát majd a szövetség rendezi. Nagyon felszabadult volt a csapat, ami nem is csoda, hiszen a világbajnokságot megelőző két hónap nagyon szoros volt, szigorú menetrenddel, az itthoni összetartás közben is csak hétvégente, a meccsekre mentünk haza. Számomra óriási megtiszteltetés volt, hogy ebben a csapatban játszhattam. A csatákat nem én döntöttem el, nem rólam szóltak a magyar győzelmek. Tudtam, hogy kiegészítő emberként visznek, bár a cserék közül, a percek alapján én játszottam a legtöbbet.

Egy ilyen világsiker után általában keresik az abban részt vett labdarúgókat, Takács Péternek is voltak lehetőségei.

– Mondhatom, hogy szinte ostromoltak a menedzserek – avatott be effajta kullisszatitokba a miskolci születésű játékos. – Még Kairóban olyan üzenetet kaptam, hogy a holland Ado Den Haag visz, majd Rómában csupán annyit, hogy ,,Italy„, hazaérve pedig már Belgium volt a cél. Utólag látom, ez egy nem normális időszak volt, de nem csak engem kezeltek így, másokat is, a körülöttünk lévő menedzserek csupán külföldben gondolkodtak. 2010 elején próbajátékra hívott az angol Queens Park Rangers, melynek megfigyelője az U19-es válogatottban látott. Teszteltek, majd úgy köszöntek el tőlem, hogy figyelni fognak... Aztán így maradt... Sajnos, ekkor a Diósgyőr is kiesett, nem volt pénz, a klubvezetés tudta, hogy csak belőlem lehet pénzt csinálni és Balajtiból, holott én nem akartam eligazolni a szülővárosomból. Ő végül ment Debrecenbe, nekem azt mondták a menedzserirodánál, hogy írjak alá Pápára, de azonnal adnak kölcsön Izraelbe, a Netanyához. Ebből az lett, hogy egy évet lehúztam Pápán. Még később is vártam a külföldi lehetőségre, fiatal voltam, akkor nem voltak itthon olyan nagy összegek, mint most, amikor a Ferencvárosba, a Fehérvárba külföldről is hazajönnek játékosok.

Házi gólkirály

Azt is mondtuk Takács Péternek, hogy amennyiben picit jobban alakul a pályafutása, akkor pillanatnyilag nem 126 NB I-es mérkőzés lenne a lábában.

– Azért ragaszkodó típus vagyok, szeretem Borsod megyét, 2014 elején Mezőkövesdre mentem, ahol sajnos május végén kiestünk az NB I-ből – nyilatkozta a 29 éves játékos. – Ekkor megtehettem volna, hogy elmegyek az utánam érdeklődő Haladáshoz, s növelem az élvonalbeli találkozóim számát, de nem tettem, maradtam ebben a megyében, Kövesden. Elég erősnek éreztem az akkori csapatot a visszajutáshoz, bennem is volt erő. Végül negyedikek lettünk a másodosztályban, de rúgtam 12 gólt, ezzel házi gólkirály lettem Máté Jánossal, és csapatkapitány voltam. Nagyon kellett nekem ez az NB II-es szezon, úgy gondoltam, elég ahhoz, hogy felkapja a fejét pár csapat, de csak a 2015/2016-os évad felénél váltottam, Békéscsabára. Megpróbáltuk a szinte lehetetlent, kivívni a bennmaradást az NB I-ben, de nem tudtuk megcsinálni. A pénz elfogyott, én pedig létszám felettivé váltam. Fél év Cegléd után hazakerültem, Kazincbarcikára, ahol Vitelki Zoltán lett az edző. Nyolc fordulót követően a harmadik helyen álltunk, minden jól ment, sorban jöttek nekem is a gólok. Majd akkor, október közepén, két éve, a Mosonmagyaróvár elleni tiszaújvárosi mérkőzés elején keresztszalag-szakadást szenvedtem. Kemény 9 hónap következett, amit nem kívánok senkinek. Mire felépültem, már nem Zoli volt az edző, az idő azzal ment el, hogy az ,,új” lábbal újra tudjak, merjek játszani. Még egyszer: nagyon szeretem Miskolcot, Borsodot, nekem az jelenti a boldogságot, ha a saját közegemben lehetek. Most jó itt Dorogon, megpróbálom magam újra felépíteni, de már nem vagyok naív. A focinak élek még mindig, de csak a jelenben, minden meccsért hálás vagyok, különösen a sérülésem után, minden edzésnek örülök, amely jó munkával lemegy. Pár évet még fociznék, imádom, de aztán edzősködni szeretnék. Nézek mérkőzéseket, fejlesztem magam, tanulok, ez lehet a jövőm, bízom magamban. A B-licenszem meg van, most az erőléti edzőit szeretném, arra akarok jelentkezni, begyűjtenék mindent, amit lehet addig, amíg aktívan játszom. Ha a pályafutásom egy kicsit el is csúszott, remélem, hogy ezt majd az edzőködésben visszakapom.

Az ,,egyiptomi hősök„ közül, Takácson és Balajtin kívül a későbbiekben még megfordult Diósgyőrben Debreceni András, Gosztonyi András, Koman Vladimir, Futács Márkó és Zámbó Bence is.