BLASE

2019.06.14. 15:00

A meccsektől azért még nem búcsúzik

Elfáradt és elköszönt a fociklubtól a borsodnádasdiak népszerű szakosztályvezetője.

Kolodzey Tamás

Vincze László

Forrás: Vincze László fotója

A hamarosan hatvanöt esztendős Vincze László ikonikus alakja az észak-borsodi város labdarúgóéletének. Tisztségviselőként vagy inkább mindenesként évtizedekig szolgálta az ilyen-olyan névre hallgató helyi klubot, ráadásul tudósítóként segítette lapunkat, hosszú ideig tőle kaptuk azokat a beszámolókat, amelyeket aztán olvasóink vehettek szemügyre.

Saját kérésére

– Hajdanán soha nem voltam sikeres játékos, ünnepelt helyi „sztár” – szabadkozott, majd hozzátette: – Csupán a borsodnádasdi ificsapatig jutottam. A szüleim nem engedték, hogy a labdarúgást helyezzem előtérbe, azt akarták, hogy tanuljak, sajátítsak el néhány szakmát. Így is lett: az ózdi 102-es Ipari Szakmunkásképző Intézetben váltam kőművessé, de szinte egy percet sem dolgoztam az építőiparban, sőt az általam szintén kedvelt mezőgazdasági ágazatban sem. A Borsodnádasdi Lemezgyárba kerültem: a nagy foglalkoztatónak számító üzemben lettem segédmunkás, két év elteltével viszont már művezető voltam a készáruraktárban. Darusként és targoncásként ügyködtem, közben leérettségiztem, és egy rövid ideig Budapesten kerestem a kenyerem. Aztán az önkormányzathoz kerültem, és ez egyet jelentett a futballba való beszállásommal, a vágyam beteljesülésével.

Vincze László egykor, még gyerekként arról álmodozott, hogy vezetője lesz a lemezgyári labdarúgóknak, ezt a célt tizennégy évesen tűzte maga elé.

– Akkoriban el akartam menni a csapattal egy idegenbeli mérkőzésre, de nem volt pénzem az útiköltségre, ezért itthon hagytak – folytatta. – Sok évvel később már magam is kivehettem a részem az egyesület életének formálásából. Az önkormányzattól kihelyeztek a pályára, ahol a gépkezeléstől a pályakészítésig minden hozzám tartozott. Azt csináltam, amit szerettem, ami testhez állt nekem. Egyszer csábultam el, amikor átmentem a szomszédos Heves megyébe, a Tarnaleleszi Meteorhoz, de később „megtértem”. Néhány hónapja éreztem meg, hogy eljött a búcsú ideje: elfáradtam, és saját kérésemre nyugdíjba vonultam.

Diósgyőrbe is jár

A borsodnádasdiak Vincze László „kezei” között megjárták az NB III.-at, a megyei I. és II. osztályt, Borsod-Abaúj-Zemplénben és Heves megyében is szerepeltek.

– A Borsodnádasdi Labdarúgók Sportegyesülete bajnoki összecsapásaira természetesen kijárok majd, de csak akkor, ha fellépésük nem ütközik a DVTK és a Mezőkövesd Zsóry FC találkozóival – szögezte le az obsitos szakosztályvezető. – Mert az NB I.-et nagyon erősen követem, sőt a magyar válogatott menetelését is. Soha nem csábultam el, a foci mellett jóban és rosszban kitartottam, tulajdonképpen a gólok éltettek. A jelenlegi állás szerint ősztől nem fogok füvet nyírni, pályát előkészíteni, bár az is lehet, hogy alkalmi beugróként olykor a népszerű nevén BLASE segítségére sietek. Kis túlzással azt mondom, hogy engem mindenki ismer Borsodnádasdon, és ha majd hiányzom, akkor eljönnek értem…

Arra a kérdésre, hogy melyik találkozójára emlékszik vissza a legszívesebben, így felelt:

– Harminc évvel ezelőtt a Borsodnádasd–Miskolci VSC mérkőzésen dőlt el a megyei I. osztályú bajnoki cím sorsa. A jó iramú, feszült légkörű és parázs hangulatú csata 2–2-es döntetlent hozott, nekünk elegendő volt a döntetlen, így a miénk lett az aranyérem. Sok játékost adtunk az egyetemes magyar labdarúgásnak, a legtöbben Ózdra igazoltak tőlünk, ezért is fogadtam örömmel, hogy státuszhoz jutottak az NB ­III.-ban, ahová talán egyszer majd mi is visszatérünk.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában