Vándorkiállításon a Makovecz-örökség

A Magyar Nemzeti Múzeum, a Makovecz Imre Alapítvány, Sárospatak önkormányzata és A Művelődés Háza és Könyvtára közösen hívta életre a Makovecz Imre 1935–2011 – „Ég és föld közötti építészet” című szabadtéri vándorkiállítást, amelynek első állomása Sárospatak volt. 

Sárospatak arculatát alapvetően meghatározza Makovecz Imre építészete

- Aros János

A Makovecz téren megtartott megnyitón először Aros János, a város polgármestere mondott beszédet, aki kiemelte: Sárospatak arculatát alapvetően meghatározza Makovecz Imre építészete. Kiemelte: korábban kevesen hittek volna ebben, ám mostanában egyre több turista érkezik azért Patakra, hogy a helyben megtalálható Makovecz-épületeket láthassa. Felidézte: Makovecz Imre első sárospataki megbízatása az egykori Borostyán Étterem belsejének kialakítása volt, amit ivókutak, a Bodrog Áruház, A Művelődés Háza és Könyvtára, lakóépületek, valamint az Árpád Vezér Gimnázium megtervezése követett. Aros János megemlítette: a neves építész – akit egyben díszpolgárrá is választottak Patakon – utolsó helyi munkája a Végardó Fürdő két bejáratának megálmodása volt 2007-ben. Idén adták át a felújított művelődési házat, ami egy Makovecz-tanítvány, Sáros László György tervei alapján nyerte el mostani állapotát. A polgármester bejelentette: hamarosan az Árpád Vezér Gimnázium épülete is megújul. Kiemelte azt is, hogy a város mindent megtesz a Makovecz-örökség méltó megőrzése érdekében, amely rendkívüli mértékben gazdagítja a várost. Különösen nagy örömnek nevezte, hogy az általa tervezett épületek ma is élettel teliek. 

Továbbgondolva 

A sajátos, interaktív, Makovecz Imre építészeti örökségét bemutató kiállítást dr. Tomka Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) főigazgató-helyettese nyitotta meg, aki egyebek mellett arról szólt, hogy az első állomás helyszíneként nem is választhattak volna alkalmasabbat Sárospataknál, hiszen a mester építészetének fejlődése nyomon követhető a helyben található épületein. Bevallotta: talán ez az oka annak, hogy sokáig úgy gondolta, Makovecz Imre Sárospatakon születhetett. Csak később derült ki számára, hogy az építész valójában budapesti. 

A Makovecz-épületek legnagyobb erényének azt nevezte, hogy azok a hétköznapi funkciót egy kicsit „továbbgondolják”. Meglátása szerint a művészeti töltetű építészetet éppen ez különbözteti meg az ipari jellegű építészettől. Hozzátette: a Makovecz-házak ebben a tekintetben magasan felülemelkedtek a hagyományos építészeten. 

A megnyitó után neves építészek részvételével kerekasztal-beszélgetést szerveztek az egyik leghíresebb Makovecz-épületben, A Művelődés Házában. Ezen mások mellett részt vett Bodonyi Csaba Széchenyi-díjas építész, Sáros László György DLA Ybl-díjas építész, Salamin Ferenc Ybl-díjas építész, valamint Rudolf Mihály Ybl-díjas építész. Közülük Sáros László Györgyöt, Makovecz Imre tanítványát kérdeztük arról hogy vajon mi emelte mesterét a magyar építészeti közeg fölé annyira, hogy az ország minden táján kivételes tiszteletnek örvendenek a munkái. Véleménye szerint mestere az építészet lényegét fogta meg, ami nem feltétlenül házakról és funkciókról szól. Minden, amiről érdemes beszélni az építészetben, az e fölött vagy e mögött van – fogalmazott. Kiemelte: Makovecz Imre úgy tekintett az épületre, mint egy lényre, és ennek a lénynek a megteremtése volt valójában a vállalt feladata. Tanítványai is mind ezt a gondolkodást örökítették tovább – tette hozzá. Azt is elmondta: A Művelődés Háza és Könyvtára felújításának megtervezését óriási felelősségként élte meg, amelyhez kellő alázattal közeledett, hiszen az eredmény nem térhet el attól, amelyet Makovecz egykor megfogalmazott.

(A borítóképen: A szabadtéri vándorkiállítás első állomása Sárospatak volt)