Könyves kalauz a színek világában

Bemutatták dr. Simigné dr. Fenyő Sarolta, a Miskolci Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéke nyugalmazott vezetőjének Életünk és a színek című művét a napokban a Szabó Lőrinc Idegennyelvi Könyvtárban. 

A kötet az olvasót a valóság színeivel, a színnevek világával ismerteti meg. 

Az ismeretterjesztő munka kitér rá, hogy a színek a különböző kultúrákban más-más jelentéstartalommal bírnak. A könyvet dr. Bodnár Ildikó, a Miskolci Egyetem docense ajánlotta. Köszöntőt mondott Ruda Gábor, a kiadó Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület elnöke. A szerzővel Pethő József habilitált főiskolai tanár beszélgetett.

Verssel a szerző unokái és menye készültek, zenei műsort a Miskolci Egressy Béni–Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola növendékei adtak. 

A fény a színek anyja 

– Az utolsó négy évben, amikor a Nyíregyházi Egyetemen tanítottam, a színnevekkel foglalkozó kutatócsoport vezetője, dr. Székely Gábor felkért, hogy készítsek összevetést az angol és a magyar színnevekről és színekről –idézte fel dr. Simigné dr. Fenyő Sarolta. – Johannes Itten svájci festő és művészpedagógus szerint: A színek nélkül halott lenne a világ, nem lenne benne élet. A színek a fény gyermekei, a fény pedig a színek anyja. Tehát színeket csak akkor látunk, ha van fény. Egyes színek jótékony hatásúak, mások azonban kártékonyak is lehetnek. A szürke elkedvetlenít, a piros étvágyat csinál, a narancssárga pedig örömet ad. Amerikában történt egy vendégségben, hogy a finom vacsorát más-más színnel világították meg. Élénksárga fényben az étel romlottnak tűnt. Vörös fénynél azonban ízletesnek hatottak a sültek. Egy mexikói kisvárosban pedig azáltal szorították vissza a bűnözést, hogy a polgármester színesre festette a falakat. A valóság részeként tapasztalt színek azonban nem mindig azonosak a színnevekkel, amelyekkel mondatokat szerkesztünk. Például a zöldet mint színnevet használjuk éretlen, friss értelemben is.

(A borítóképen: Dr. Simigné dr. Fenyő Sarolta a miskolci könyvbemutatón)