Szavazás

2022.05.26. 15:00

A közönség dönt az évad előadásáról

Színházbarát olvasóink szavazatai alapján kaphatja meg az elismerést a Miskolci Nemzeti Színház produkciója. Szavazni a www.boon.hu oldalon tudnak.

ÉM

Fotós: Vajda János

Fotós: Vajda János

Mérlegre kerül a Miskolci Nemzeti Színház 2021–2022-es évada: a lapunk által alapított Év Színésze és az ugyancsak a közönség szeretetét kifejező Az Évad Előadása díjakról dönthetnek színházbarát olvasóink. Mindkét díjra kiadónk portálján, a Borsod Online-on, a www.boon.hu oldalon szavazhatnak.

A szavazásra május 31-ig van lehetőség, a díjakat a miskolci teátrum évadzáró társulati ülésén tervezzük átadni.

Ezúttal Az Évad Előadása díj odaítélésében igyekszünk segíteni azzal, hogy felidézzük a szezon bemutatóinak egy-egy pillanatát.

Mutatunk néhány reakciót is: így fogadta a darabokat a szakma, a közönség. 

Kiragadott mondatok a Miskolci Nemzeti Színház 2021–2022-es évadban bemutatott új előadásairól szóló kritikákból

A Mester és Margarita (rendezte: Szőcs Artur) 

Öröm volt olyan előadást látni, amely gondosan szövi egybe a regény sokszor széttartó és egymástól élesen elkülönülő részeit. 

Seres Gerda, Kultúra.hu

A revizor (r.: Béres Attila) 

Ez A revizor mindannyiunkat leleplez, miközben önmagát is leginkább, természetesen. És ebben a lelepleződésben talán nemcsak azt értjük meg, hogy van az a pénz, amiért mindenki szellemi és lelki prostituálttá válik, hanem azt is, hogy talán lehetne mindezt egészen másként is csinálni. 

Csatádi Gábor, Pótszékfoglaló

Babaház (Nóra) (r.: Béres Attila) 

Henrik Ibsen Babaházát Béres Attila rendezte a Miskolci Nemzeti Színház Játékszínébe olyan napsütötte, hermetikus bezártságba, indulatok, vágyak feszítette sárga dobozba, amelyből a kezdeti jó érzéseink után igen hamar hanyatt-homlok menekülni vágyunk, mert minden jó babaház egy idő után lidércnyomássá képes válni… 

Csatádi Gábor, Pótszékfoglaló

Bolha a fülbe (r.: Rusznyák Gábor) 

A miskolci színház súlyos, komor, társadalmilag igen érzékeny, mára hangolt repertoárján elfér ez is, ez a jó ritmusban, poéngazdagon megcsinált bohózat, ami után széles mosollyal az arcán távozik a közönség. Mert másokon nevetni, sőt röhögni pompás gyógyír fájdalmas hétköznapjainkra. 

Csáki Judit, Revizoronline

Déjà vu (r.: Szabó Máté) 

A művészet célja ebben az esetben alighanem messzebbre tekintő, és abban fedezhető fel, hogy a történetmesélés személyessége alkalmat ad meglátnunk az egymást váltó korokban feltűnő és ismétlődő emberi mintázatokat, a viselkedés, az alkalmazkodás zsigeri, öröklött, tanult megnyilvánulásait. 

Bujdos Attila, Észak-Magyarország

Élektra (r.: Szőcs Artur) 

Szőcs Arturt azonban, úgy tűnik, mégsem a családi átok és így az egyes szereplők vagy a testvérpár sorsa foglalkoztatja leginkább, hanem az, hogy milyen lehet ebben a városban élni, erkölcsileg leszerepelt, bűneiket nem is takargató, megdönthetetlenségükben mégis biztos vezetők alatt. 

Gergics Enikő, Élet és Irodalom

Kasimir és Karoline (r.: Keszég László) 

A Kasimir és Karoline olyan darab, amelyben a szereplők nagyon szeretnének egymásnak arról beszélni, mi fáj nekik, mit szeretnének, vagy hogy szerintük hogyan van elcseszve az életük, a társadalom, a világ. Személyes tragédiájuk abban (is) rejlik, hogy képtelenek erre szavakat találni, így egymást sem tudják megérteni, önmagukba záródnak. Amire viszont képesek, az a harag. 

Puskás Panni, Revizoronline

Mágnás Miska (r.: Székely Kriszta) 

Az előadásban a nők mozgatják az eseményeket. Az ő nézőpontjuk kerül előtérbe. Elsősorban Marcsáé, Czakó Julianna erőteljes alakításában, aki szinte vállára veszi az előadást, és el is bírja ezt a terhet végig. 

Balogh Gyula, Népszava

Nem én voltam... / Tiltott ösvények (r.: Kozma Attila / Garrett Smith) 

Lenyűgöző erejű előadás volt, minden perce elvarázsolt, és órákig néztem volna még. Zseniális koreográfiákat és kiemelkedő táncművészeket láttam ma este a színpadon, és határozott véleményem, hogy mindkét produkció megállná a helyét a világ legnagyobb színpadain is. 

Nézői kommentár

Tartuffe (r.: Rusznyák Gábor) 

A szövegkönyv szinte teljes egészében a rendező munkája, aki nemcsak átszínezte az egyébként igencsak egydimenziós karaktereket, de egy izgalmas korszakeleggyel közel is hozta azokat hozzánk. 

Dézsi Fruzsina, Színház.net

Veron (r.: Szabó Máté) 

Nem vesszük észre az idő múlását, mert a zene teljesen kikapcsol, a szövegkönyv komoly mondanivalóval bíró része gondolkodtat, fanyar humora pedig megnevettet. Olykor az opera kilép a Hunyady-novella kereteiből, és néhány új jelenettel, személlyel gazdagodik a történet. 

Vona Ildikó, operavilag.net

Vojáger (r.: Keszég László) 

A Vojáger talán legnagyobb erénye az a lazaság, amellyel az ember érzelmi kiszolgáltatottságát, sebezhetőségét és a bevállalós, de még ízléses humort összedolgozza. 

Moklovsky Réka, Műút

Szavazatát ebben a cikkben szereplő űrlapon adhatja le.

(A borítóképen: Mágnás Miska – csoportkép az előadásról | Fotó: Vajda János)

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában