Húsvét

2022.04.18. 13:30

A titok nem múló ihlető forrás

Jézus szenvedéstörténete napjainkig tematikus forrása a zeneműveknek.

Méhes László

Fotó: Bujdos Tibor

A bibliai szövegek számos műalkotásnak szolgáltak táptalajul. A kultúrtörténet legtöbb emberhez eljutó művei között tartják számon a krisztusi keresztút eseményeit, Jézus kereszthalálát elbeszélő passiókat – a latin szó jelentése: szenvedés –, amelyek a gregoriántól a musicalig terjedő zenei műfajokban hirdetik a keresztény hit legszentebb titkát.

A passió születése

Az újszövetségi tanításoknak az egyik legfontosabb és mind a négy evangéliumszerző – Máté, Márk, Lukács és János – által egységesen elbeszélt története Jézusnak az utolsó vacsorával kezdődő és kereszthalálig tartó, fájdalmakkal, szenvedéssel és megaláztatásokkal teli útja. Lényege az emberiség Istennel való kapcsolatának helyreállításáért meghozott, üdvösségre vezető életáldozat.

Az eseménysor ábrázolására zenés passiók a középkortól napjainkig születtek, a műfaj legkiemelkedőbb alakjaként mégis Johann Sebastian Bachra hivatkozik a zenetörténet. Az elsőként megkomponált János-, majd az ezt követő, szólistákra, kettős kórusra és kettős zenekarra írt nagy formátumú Máté-passió mély emberi és szakrális tartalmával ma is páratlan hatású mű.

– A keresztút történetét a keresztény egyházban már a 4. századtól énekelve adták elő, a főbb szereplők – Jézus, az evangelisták és az esemény szemtanúi – szólamait pedig a 9. századtól már külön előadói jelekkel is ellátták – tudjuk meg Flach Antal művésztanártól.

A legjelentősebb előrelépést a műfaj történetében a 16–17. század hozta, amikor az Itáliában megjelent opera drámai eszköztára a passiókban is meghonosodott. Mivel a legtöbb liturgikus szöveg gazdag gondolatvilága megnehezítette annak egységes formába öntését, ezért a bibliai sorokra lírai költeményeket vagy a négy evangéliumot egybeötvöző verses változatot írtak. Az így létrejött énekszöveg a zenének is tág értelmezési lehetőséget kínált.

A passiókompozíciók történetének első kiemelkedő alakja a német Heinrich Schütz volt, akinél voltaképpen már majdnem minden megvan abból, ami a későbbi, köztük a bachi passiók jellemzője: a szenvedéstörténetet bevezető kórus, a népet megjelenítő rövid kórusok és a művet lezáró lutheránus egyházi ének, a korál. Az elbeszélő jellegű főszerepeket azonban ekkor még kíséret nélkül, gregoriánként énekelték, és a szemlélődő áriák is hiányoztak. Idő kellett ahhoz, hogy a zene és az evangélium hirdetése egységes eszméjének gondolata megszülethessen.

Ez a megközelítés Luther Mártonnak volt köszönhető, aki Augustinus, azaz Szent Ágoston nyomán Isten adományának mondta a zenét, ezért közvetlenül a teológia mellé sorolta. A kivételes teológiai ismeretekkel rendelkező Bachnak a lipcsei Tamás-templom kántoraként pedig lehetősége volt arra, hogy még a lelkipásztor igehirdetése előtt elmondja a saját zenei „prédikációját”.

Ilyen megnyilatkozásként is értelmezhető az 1727. április 11-én bemutatott Mátépassió. A szöveg Máté evangéliuma 26. és 27. fejezetének Luther Márton-féle fordításán, a madrigál jellegű részekben pedig Christian Friedrich Henrici – művésznevén Picander – versein alapszik.

– Az opera műfajából megszülető drámai zenei nyelv segítségével a szövegek érzelmi tartalmát láttató erővel lehetett közvetíteni. Bachnak azonban ügyelnie kellett arra, hogy zenéje elsősorban áhítatot keltsen, és elkerülje a színpadias hatást. Ezért van az, hogy például miután Péter háromszor megtagadta Jézust, és megszólalt a kakas, a bűnbocsánatért esdeklő áriát már nem Péter, hanem egy másik szereplő tolmácsolja. Ezzel az egyén szenvedése helyett az emberiség könyörgése kap hangot, ami általános érvényűvé emeli a megszólalást – világít rá Flach Antal.

A krisztusi szenvedés- és megváltástörténet örökérvényűségének ihletésére a mai napig születnek új zenei kompozíciók.

A kortársak közül említhetnénk Arvo Pärt észt, Orbán György és Gyöngyösi Levente magyar zeneszerzők műveit, de a kortárs megközelítések közül nem hagyható ki a Jézus Krisztus szupersztár, Tim Rice és Andrew Lloyd Webber musicalje sem.

A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa, Flach Antal megemlíti még az ösztöndíjprogramban megismert kollégája, a Bartók–Pásztory-díjas Bella Máté most készülő oratóriumát is, amelynek érdekessége, hogy az a drámai események sorát fordított sorrendben mutatja be, egyedi megoldásaival hidat képez a modern zene újszerű és a műfaj hagyományának múltbeli elemei között. Ahogy fogalmaz:

– Mindezt azzal a céllal, hogy a keresztény hagyományt és a magyar nyelvet oratóriumi köntösben őrizze meg a jövő fiatal generációinak.

(A borítóképen: Flach Antal: a keresztút történetét a keresztény egyházban már a 4. századtól énekelve adták elő. Fotó: Bujdos Tibor)

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában