Gyarmathy Ferenc emléktára és más, gyűjteménybe kívánkozó adományok

A saját jubileumi albumából válogatott képekből rendezett családias hangulatú kiállítással idéz fontos pillanatokat negyedszázados múltjából a színészmúzeum. Az intézmény a Miskolci Nemzeti Színház rekonstrukciójának részeként született, 1996 őszén adták át. Az ünneplés, a Thália 25 című tárlat átnyúlt 2022-re. A város idei első tárlatnyitójának megható pillanata volt, amikor az ünneplő közönség soraiból ajándékokat kapott a múzeum. A kérdés adta magát: a helyi emlékezet fenntartása szempontjából fontos és meghatározó hely gyűjteményében mekkora részt képviselnek az adományok? 

Telepi György emlékkelyhe, Somló István gitárja 

Mikita Gábor színháztörténész-muzeológustól kaptunk választ. 

A múzeum törzsanyagát is két adományozó gyűjteménye adja. A múzeum alapítója, Gyarmathy Ferenc színművész elsősorban a művészek személyes emlékeit – így elsősorban az egyéni pályákat tükröző, dokumentáló tárgyakat, iratokat – gyűjtötte. 2001-ben újabb jelentős emlékanyaggal gazdagodott a múzeum: a színház nyugdíjas gazdasági igazgatója, Kerékgyártó László a teátrum elmúlt fél évszázadának működését dokumentáló anyagot – plakátokat, műsorfüzeteket, előadásfotókat – adott át, s ezzel harmonikusan kiegészítette Gyarmathy Ferenc személyes emléktárát – vezetett vissza a kezdetekig Mikita Gábor. 

– Az adakozások a múzeum megnyitását követően is folyamatosak: így például Ónodyné Ágoston Éva dédapja, Telepi György relikviáit ajándékozta: a tárgyi gyűjtemény legértékesebb darabjai közé tartoznak azok a jubileumi emlékkelyhek, amelyekkel a budapesti Nemzeti Színház tagjai köszöntötték Telepi Györgyöt, a sokoldalú színművészt, az első jelentős magyar színpadtechnikust. Farkas Szilvia táncművész férje, Ábrahám István színművész emlékeivel – gyermekkori hegedűjével, premierajándékaival – gazdagította az emléktárat. A Somló-színészdinasztia emlékei is ajándékozás útján kerültek a gyűjteménybe: a szegedi színművész, Somló Gábor édesapja, Somló Ferenc hagyatékából adott át néhányat, Somló István özvegyétől pedig férje gitárját kaptuk meg, ami korábban sokszor megszólalt múzeumi rendezvényeinken – idézte fel a gyűjteménygyarapodás állomásait a színháztörténész-muzeológus. A felsorolás a jelenig vezet. A legutóbbi két jelentős adomány két festmény: Kiss Tiborné Phersy Erzsébet felajánlása Csürös Béla alkotása, amely Kolbay Ildikó primadonnát ábrázolja az 1920-as évekből, míg Rei­necker Szandra mai alkotó saját készítésű Törőcsik Mari-portréját ajánlotta fel a múzeumnak. 

Dajka Margit aranycipellője a Szerelmi lázból 

A magánszemélyektől kapott emlékek mellett kiemelkedő volt a Dajka Margit Alapítvány adománya: a magyarországi pályáját Miskolcon kezdő színésznő relikviagyűjteményét pesti emlékszobájának megszűnésekor kapta meg a miskolci színészmúzeum. 

– Az alapítvány vezetői, Ambrus Asma és Horváth Károly színművészek egy korábbi, általunk szervezett konferenciasorozat résztvevőiként ismerték meg a működésünket, s úgy gondolták, itt lesz legjobb helyen a műtárgygyűjtemény, melynek darabjai között találjuk többek a művésznő utolsó színpadi jelmeze mellett a Szerelmi láz című filmben hordott aranycipellőjét vagy a Huszárik Zoltán – a miskolci színházban is forgatott – Csontváry-filmjében is szerepelt bohócát – tette hozzá Mikita Gábor. 

Az elmúlt években kiemelt feladat lett a színház művészeti törekvéseit, előadásait dokumentáló anyagok gyűjtése

– Mikita Gábor

Azt a tényt is az olvasók figyelmébe ajánlotta, hogy az elmúlt években kiemelt feladat lett a színház művészeti törekvéseit, előadásait dokumentáló anyagok gyűjtése, így a fotótár és a szcenikai tár – pályázati úton, illetve ajándékozás útján történő – bővítése. A szcenikai gyűjtemény az 1950-es évekig vezet vissza: Tállai Katalin édesapja, Ütő Endre díszletterveit adományozta. A több mint félszáz díszletterv a legkülönbözőbb műfajokon keresztül mutatja a klasszikus festőiskolára épülő technika világát. Wegenast Róbert látványtervei közül kiemelkedő Az ember tragédiája 1963-as miskolci előadásához készített tervsorozat egyik lapja, amely mai szemmel nézve is meglepően izgalmas, modern megoldást tükröz. Az elmúlt időszakból többek között Bozóki Mara, Juhász Katalin, Laczó Henriette és Zeke Edit terveit, egy-egy makettjét őrzi a múzeum. 

Közel 30 ezer felvétel, első nagyítások 

– A fotótár legnagyobb anyagát Klein József, Kerényi László, Jármay György, Veres Attila felvételei alkotják. Az ötvenes évek közepétől a nyolcvanas évek végéig, egy-két évad kivételével, rendelkezésünkre állnak a színház fotográfusainak negatívjai, közel 30 ezer felvétel. Ezeknek csak töredéke került annak idején a színházi kirakatba, valamint a sajtóba, így a kiállításainkon vagy kiadványainkban közzétett képek megjelentetése felfedezésszámba megy. Így például a Latinovits- vagy Bessenyei-emlékkiállítasainkon a képanyag nagy része először jelent meg nagyított formában, s került a közönség elé – árulta el Mikita Gábor.

Thália-ház, Színészmúzeum: Miskolc, Déryné utca 3. Látogatható: hétfő kivételével mindennap reggel 9 és délután 5 óra között 

Fényorgona, ügyelőpult a színháztól

Hozzájárul-e a miskolci színjátszás emlékének megőrzéséhez és ápolásához maga a színház, a Miskolci Nemzeti? Ha igen, mivel? – tettük fel a kérdést.

Mikita Gábor válasza: 

– A színházzal mindig harmonikus volt az együttműködésünk, de természetes, hogy a teátrumok világában mindig az esti előadás, a következő premier a legfontosabb… A múltidézés elsősorban a nagyobb jubileumok kapcsán kerül előtérbe. A korábbi vezetés folyamatosan figyelt a hagyományok őrzésére, például nem egy közös megemlékezéssel vagy a szoborpark elindításával. Most pedig a 200 éves évforduló olyan kiemelkedő eseménye a magyar színházi életnek, amelyre már készül a társulat – gondoljunk a drámaíró pályázatra vagy a bérletek átnevezésére. A tárgyi emlékeket illetően már a múzeum megnyitását is segítette a színház olyan relikviák átadásával, mint a fényorgona vagy az ügyelőpult. A színházi működés legfontosabb dokumentumai – az úgynevezett aprónyomtatványok, a színlapok, műsorfüzetek és így tovább – természetesen folyamatosan bekerülnek a gyűjteménybe. 

(A borítóképen: A színészmúzeum negyedszázados történetét idéző kiállítás megnyitójának megható pillanata volt, amikor Csutorás György a családi örökségbe tartozó színházi látcsövet adományozta a gyűjteménynek)