Novella- és jegyzetgyűjtemény

2022.01.16. 07:00

Ferdinandy György régi vágású és modern író

Ferdinandy György a Tambo című új kötetében nagyregényt akar írni. Novella- és jegyzetgyűjtemény lesz belőle.

NMM

„Nem írtam meg a nagyregényt” – ezt már tíz éve kijelentette a Kérdések Istenkéhez című elbeszéléskötetében a kortárs magyar irodalom egyik legkülönlegesebb életútját magáénak tudható szerzője, Ferdinandy György. Most, a tíz év elteltével megjelent Tambo című kötetében (Magyar Napló Kiadó, 2021) egész fejezet foglalkozik a nagyregényírással. A szóban forgó ciklus címe is ez: „Nagyregényt írok”. 

 

„Azt mondja a feleségem, hogy ne aprózzam fel magam. Abból, amit eddig megírtam, összeállna egy nagyregény. Az olyan rövid prózával (novellácskákkal és szösszenetekkel), mint a tiéd – állítja – még nem tört be senki a világ­irodalomba” – írja az új kötet egyik legérzékenyebb írásában. Az Útitársak című novella nem csak azért fontos, mert a József Attila-díjas szerző, aki 2021. októberben már a 86. születésnapját ünnepelte, nem hallgat a feleségére, csak megállapítja később, hogy potom ötezer novellából kellene nagyregényt gyúrnia, méghozzá önéletrajzit. „Sejti már, hogy nem fogadtam meg a tanácsát. Hogy nem fogom megírni a nagyregényemet. Nem lesz sikeres író belőlem, nem török be a világirodalomba. Nem török be sehová” – ezzel a derűs iróniával zárul a szöveg. Igaza lesz a feleségnek: hiábavalóság lenne Ferdinandy-nagyregényre várni. 

 

Ámíthatja magát a tollforgató azzal, hogy a Puerto Ricó-i egyetemi tanári pályafutása negyven éve olyan sűrű volt, hogy nem jutott ideje nagy kaliberű munkát írni, most pedig, mint lemondóan megállapítja, belefárad az időigényesebb szövegírásnak még a gondolatába is. Igaz, nincs ezzel baj, ugyanis a nyugati magyar irodalom egyik nagy öregje, aki az 1956-os forradalmat követően Franciaországba, majd Puerto Rico szigetére emigrált, mindig is rövidprózát írt – még akkor is, amikor azt hitte, regényt ír a szüleiről (A bolondok királya; Egy sima, egy fordított) vagy amikor „csak” kisregényig jutott (Sziget a víz alatt; Az amerikai menekült; Mammuttemető). Ráadásul írásai mindig az egyetemes, történelmi kataklizmák mentén fogant érzéseket váltogatták a tipikus polgári családból hozott szellemi-lelki örökséggel, a világszerte megélt kalandok élményeivel. Így kerül most is azonos kötetbe a második világháborús kisgyermekkor, az ötvenes évek sötét világa, valamint a forradalom, a disszidensélet vagy az idegen kultúrák találkozása. Életrajzából kiderül: nyugdíjazása óta jobbára már csak a floridai Miamiban él, új könyvében ­pedig azt is elmeséli, hogy 2019 óta nem járt Magyarországon. Hiába van itt családja, barátai, novelláiból és a kötetzáró jegyzeteiből úgy érződik, mintha – a pandémia miatt – lemondott volna a hazatérésről. 

 

A miskolci gyökerű Navarrai Mészáros Márton újságíró, szerkesztő mostanra már ismerős szerkesztésmódjával és értelmező utószavával létrehozott, ciklusokra és alfejezetekre bontott Tambo önmagában is érdekes irodalmi alkotás. Nemcsak azért, mert Ferdinandy egyszerre régi vágású és modern író (stílusa precíz és gördülékeny), hanem azért is, mert a nyelvváltás nehézségeit, az időskort, a betegséget és az önértelmezést is témájává teszi. Sőt, ha összeolvassuk az újabb gyermekkori „emlékfoszlányait” a korábbiakkal, megkapjuk a vágyott regényt is. 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában