Emlékek, emberek, épületek

Január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját. Sokféle meghatározása létezik a kultúra fogalmának. Ebbe éppúgy beletartozik az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége, mint maga a műveltség. Más megközelítésben pedig úgy tekintenek egy társadalom kultúrájára, mint a közösségek összetartozását és fennmaradását biztosító ismeretek összességére. Művészeti alkotásaink, épített örökségünk, történelmünk, oktatásunk, társadalmi értékeink, normáink mind-mind részei kultúránknak is. Mivel járult hozzá a mai napon (is) ünnepelt magyar kultúrához térségünk?

Egy nyelvújító 

 

Kazinczy Ferenc Érsemjénben látta meg a napvilágot 1759-ben. Íróként, költőként, a nyelvújítás vezéralakjaként tartja számon a magyar irodalomtörténet. Nyelvújító és irodalomszervezői tevékenységével a reformkor előtti évtizedekben a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét szolgálta. Nyelvérzékéről azt jegyezték fel, hogy sárospataki diákévei alatt autodidakta módon elsajátította az ógörög nyelvet. 1831-ben országos kolerajárvány tört ki, amelynek augusztus 23-án Kazinczy is áldozata lett. Széphalmi kertjében temették el. A Magyar Tudományos Akadémia 1832-es közgyűlésén József nádor jelenlétében Kölcsey Ferenc mondott fölötte emlékbeszédet

Egy szobor és egy vers 

 

József Attila szobra, Varga Éva alkotása a Palotaszálló függőkertjében, a vízesés előtt, Lillafüreden kapott helyet. Nem véletlenül, hiszen a költő Óda című verse ezen a helyen született. 1933-ban egy írótalálkozón vett részt, ahol szerelmes lett Marton Márta művészettörténészbe, akihez a vers szól. Az érzés plátói maradt, míg a vers az egyik legszebb szerelmi vallomása lett a magyar irodalomnak. A szobrot a költő születésének 100. évfordulóján, 2005-ben állították.

Egy kőszínház 

 

A Miskolci Nemzeti Színház a jelenlegi Magyarország első kőszínháza. Építését 1819-ben kezdték el az egykori Boldogasszony, ma Déryné utcában. 1823. augusztus 24-én, két évvel a kolozsvári színház után nyitotta meg kapuit a miskolci, amelynek első premiere Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországban című darabja volt.

Itt jártak-keltek 

 

Csokonai Vitéz Mihály 1800 nyarán járt Miskolcon. Ezt onnan tudjuk, hogy innen keltezte „A szépség ereje a bajnoki szíven” című versét. Petőfi Sándor – a történelmi emlékezet szerint – háromszor járt Miskolcon, először 1844-ben, majd 1845-ben, harmadszor pedig 1847-ben, amikor is a mai Városház tér egyik házában szállt meg, amelyről ma már egy emléktábla is tanúskodik. A Hunyadi utca 54. szám alatt élt 1848-tól haláláig, 1872. szeptember 29-éig Déryné Széppataki Róza, akinek sírja a Szent Anna-temetőben van. Sokszor megfordult a városban Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Róza is, aki a Miskolci Nemzeti Színházban is fellépett. A Csabai kapuban lakott Kaffka Margit írónő, tanítónő 1903-tól 1907-ig, akit gyermekkorában apácák neveltek fel Miskolcon. Móricz Zsigmond is gyakran megfordult rokonainál az 1920-as években. Az író 1934 tavaszán Miskolcon fejezte be az Erdély-trilógia végleges kéziratát. A korábbi Vörösmarty utcában született 1900. március 31-én Szabó Lőrinc. Ötéves koráig élt itt. Miskolci éveiről a Tücsökzene című kötetében is írt.

Hogyan folytatnák a sort? 

 

A kultúra szerintünk is sokféle. Önök mivel egészítenék ki a fenti, a teljesség igénye nélkül készült felsorolást? Írják meg nekünk az [email protected] címre.

A magyar kultúra ünnepe

 1989 óta ünnepeljük a magyar kultúra napját annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le Himnusz című nagy költeményét, amely Erkel Ferenc zenéjével Magyarország nemzeti imádsága lett. A magyar nép zivataros századairól írt versének eredeti kéziratát – Kölcsey saját kezű aláírásával – az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik. 

(A borítóképen: József Attila szobránál Lillafüreden. Itt született az Óda, a magyar irodalom egyik gyöngyszeme)