„Szenvedéllyel fordulnak a tánc felé”

Két új produkcióját rendezte egész estés előadásba a Miskolci Balett. Kozma Attila különleges hangulatú koreográfiája mellett azt az előadást is színpadra vitték, amelyet a Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál közönsége már láthatott.

A társulat új arca

A társulat előadást ismertető ajánlójában olvasható: az elmúlt hónapok vészterhes korszakában volt ideje az embernek elgondolkodni, hogy éli túl jövője rá váró válságait, a holnap problémáira milyen válaszai lehetnek. Mire várunk? A változás nem kívülről jön el. „Elodázni? Még lehet, de nem sokáig. Jön. Jön a pillanat, amikor felébredünk. Készüljetek a nagyszerű ébredésre. Hogy milyen áron és melyik évben? Úgyis mindegy.” (Hamvas Béla)

A Nem én voltam című táncelőadás Melis László Henoch apokalipszise című kantátájára készült, Kozma Attila rendezése ezeket az örök kérdéseket teszi fel a koreográfia során, rendkívül különleges atmoszférát teremtve a zene és a látvány által a színpadon.

– Egészen új arcát mutatja meg a Miskolci Balett. Most nem egy történetet mesélünk el, egy zenét próbálunk eltáncolni, nagyon látványosan, nagyon jó technikával – árulta el Kozma Attila. Hozzátette: a nézők egészen más szemszögből látják a miskolci táncosokat. – Letisztultabb, minimalistább, jóval profibb, mint ahogyan eddig táncoltak, és ez mindkét előadásra vonatkozik – hangsúlyozta a társulat művészeti vezetője.

A Miskolci Balett előadásaira jellemző nagy központi elem azonban ezúttal sem marad el: a Nem én voltam című előadásban egy 64 négyzetméteres opál plexifal látható a színpadon, melyre Hajdufi Péter videó-látványtervező készített a jelenetekhez illeszkedő látványelemeket.

– Konrad Lorenz A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című írását sorvezetőnek használtam, ehhez párosult Melis László csodálatos zenéje, amit a Sixtus-kápolnában tett látogatása ihletett. Látta Michelangelo épp restaurálás alatt álló Utolsó ítélet freskóját, ami nálunk is megjelenik a hatalmas plexifalon. A zeneművész ekkor azon gondolkodott, hogy milyen lehet a jók apokalipszise, mi ezt próbáltuk a zenével a táncban megfogalmazni – mesélt részletesen az előadásról Kozma Attila.

Az est második felében a közönség a Tiltott ösvények című táncelőadást láthatja, melynek rendező-koreográfusa egyenesen a tengerentúlról érkezett 2021 elején, hogy a táncművészekkel dolgozzon.

Garrett Smith 2019-ben egyhetes kortárs workshopot tartott a Miskolci Balettnek, majd 2020-ban ismét a Miskolci Nemzeti Színházban köszönthették, az idei év elején pedig már önálló produkcióval készült a Miskolci Balett társulata számára az amerikai koreográfus, táncművész, aki a világ számos pontján dolgozott már tánctársulatokkal, többek között a Houston Ballet-vel, a Norvég Nemzeti Balettel, de volt alkalma az orosz Bolsoj és a Mariinszkij Balettel is dolgozni, valamint a Netflix nagy sikerű Tiny Pretty Things című táncos sorozat koreográfusaként is jegyzik.

– A dallasi Bruce Wood Dance táncegyesületnek készítettem el először a „Forbidden Paths”, azaz Tiltott ösvények című produkciót, Európában pedig a Miskolci Balett az első társulat, akiknek átadom ezt a koreográfiát. Remélem, hogy még sok más táncegyüttes is elsajátíthatja ezt a darabot világszerte – mondta tavasszal a koreográfus. Hozzátette, a táncelőadás mindazoknak szól, kifejezetten Iránban, akiknek megtiltják, hogy a táncművészetet nyilvánosan gyakorolják.

A Tiltott ösvények tisztelgés azok előtt, akiknek nem adatik meg a mozgás szabadsága.

A két miskolci produkció a Nemzeti Táncszínház által elindított együttműködési program keretén belül jött létre – a programban többek között a Szegedi Kortárs Balett, a Győri Balett, a Pécsi Balett, a Kecskemét City Balett és a Miskolci Balett is helyet kapott.

(A borítóképen: Milyen lehet a jók apokalipszise? Jelenet a Nem én voltam című előadásból)