„Életreceptek” a könyvekben

Ásó, kapa, légypapír címmel az ünnepi könyvhétre jelent meg Kégl Ildikó legújabb kötete a Püski Kiadó gondozásában. A szépirodalmi mű 14 tárcanovellát tartalmaz.

Arzénes gyilkosságok

Az új kötet címadó írása a tiszazugi arzénes gyilkosságsorozatra reflektál.

– A történet valamikor az 1910-es években kezdődött, és az 1929-es évek közepe táján robbant ki. Akkor derült ki, hogy a tiszazugi falvakban élő asszonyok mérgezik a hozzátartozóikat, így a férjeiket is. A gyilkosságokat légypapírból kiáztatott arzénnel követték el. A korabeli sajtó az évszázad bűnügyeként kezelte a tiszazugi méregkeverő asszonyok ügyét. A történet azóta is stigmaként nehezedik a tiszazugi településekre, még akkor is, ha hallgatnak róla, ám pont ettől válik maivá – avat a rejtelmekbe a kötet szerzője, aki egyetemistaként találkozott először a megrázó üggyel akkor, amikor társadalomtudományi kutatásokat végzett a helyszínen. – A leszármazottakkal folytatott beszélgetések indítottak a novella megírására azért, hogy ne csak tudományos megközelítésben foglalkozzunk ezekkel a borzalmas eseményekkel, amelyek olyannyira megbélyegezték a leszármazottak életét, hanem irodalmi aspektusból is. Móricz Zsigmond Tiszazugi méregkeverők címmel 1930-ban írt az esetről, valamint Háy János is foglalkozott a különös bűncselekmények társadalmi hátterével Tisza­zug című, 1936-ban megjelent drámájában, de ezeknek az anomáliáknak a mára vonatkozóan is van üzenetük. Ezért tartottam fontosnak, hogy a kortárs irodalomba is beemeljem a témát, megpróbáljam ábrázolni, mi zajlik a leszármazottak fejében és lelkében mindezek kapcsán. Az „Ásó, kapa, légypapír” című műben egy dédunoka a fő karakter, aki az egyik vizsgájára készülve, tulajdonképpen egy véletlen folytán ismeri meg a családjához, a szülőfalujához, a térséghez köthető gyilkosságokat. Az általa elmondott számtalan belső monológon keresztül ismerjük meg azt a szomorú lenyomatot és terhet, amely bélyegként nehezedik a mai nők lelkére. A sztori megírásával a célom tulajdonképpen a terhek alóli felszabadítás volt – magyarázza Kégl Ildikó, szót ejtve a kötet többi lélek­ábrázoló, általa melankolikusnak nevezett novellájáról is. – Az ezekben az írásokban megjelenő rezignáltságot a realista jellegű szociográfiák oldják fel némiképp. A művekben az író saját élményein átszűrve, a mai magyar falvakban, elsősorban a borsodi kistelepüléseken élő emberek mindennapjai bontakoznak ki az olvasó előtt, miközben feltárulnak a zárt településekre jellemző problémák – mutatja be néhány szóval művét a szerző.

Életre szóló útmutatások

Kégl Ildikó véleménye szerint nekünk, magyaroknak az ünnepi könyvhét valóban ünnepet jelent. Annak az ünnepét, hogy könyvek jelenhetnek meg, és a kötetek mellett meg lehet ismerni a szerzőket is.

– Ünnep ez nekünk, íróknak is, hiszen ilyenkor figyelmet szentelnek ránk az olvasók és a kiadók egyaránt, s előtérbe kerülhet az olvasás és annak öröme, felemelő és varázslatos élménye. Az olvasás csodálatosan képes kiterjeszteni a képzeletünket, gazdagítja szókészletünket. Egy olvasott ember sokkal árnyaltabban képes kifejezni magát, mint kevésbé olvasott társai. S ami még kiemelendő, hogy időnként bizony jólesik a világtól elvonulni, más élethelyzetekbe és karakterek bőrébe bújni. Az olvasás pedig kitűnő lehetőséget nyújt minderre – hangsúlyozza az író. – Én magam a nehezebb olvasmányokat kedvelem, mert szeretek megküzdeni a kapott élményekért. Soha nem fekszem le úgy, hogy elalvás előtt ne olvasnék, akár egy keveset is. Általában nem a kikapcsolódás szándékával fogok kezembe egy könyvet, hanem inkább a tanulás hajt. Az olvasást fogódzóként használom, életrecepteket keresek a könyvekben – avat a titkaiba Kégl Ildikó.

Rejtett utakon

– Az olvasás egyrészt attól válhat valódi élménnyé, ha személyesen is ismerjük azt, aki írta azt a művet, amit el szeretnénk olvasni. Erre kiváló a könyvhét és az ehhez hasonló alkalmak, hiszen ilyenkor megismerhetjük a történetet író ember személyét, aki különös és mély hatást gyakorolhat a leendő olvasójára, aki lehet, hogy pont ezért veszi kezébe a már közelebbről is megismert író művét – világít rá az író. – Hangsúlyozom azonban, hogy az olvasási szokások kialakulásában meghatározó szerepe van az otthoni környezetnek és példának is. Ha a gyermek azt látja otthon, hogy a szülők esténként olvasnak, akkor ez nagy valószínűséggel benne is kialakítja az olvasás iránti igényt – mondja tapasztalataira támaszkodva Kégl Ildikó. A mai kor hozadéka a digitalizáció előretörése. Rengeteg információ szinte csak elektronikus formában jut el az emberhez. A technológiai fejlődés természetesen az olvasási szokásokat is átalakította. A hatkötetes szerző modern korunkra szóló receptje: mindegy, hogy miként és hogyan, csak olvassunk, mert ezáltal gazdagodunk.

(A borítóképen: Kégl Ildikó)