„A legfontosabb vezérelv: szerethető és ízléses dolog kerüljön ki az ember kezei közül”

Bartók Béla két színpadi művének jazzfeldolgozását kínálta közös est keretében az idei Zempléni Fesztivál. Sárik Péter A kékszakállú herceg vára című operát dolgozta át, Káel Norbert A fából faragott királyfi tételeire reflektált.

Mindkét mű a Bartók Plusz fesztiváligazgatója, Kesselyák Gergely felkérésére született, de mert az operafesztivált már két éve nem rendezi meg Miskolc, és a folytatás az eddigi formában kétséges és bizonytalan, így Sárospatakon ért révbe a vállalkozás.

Mindkét produkciót lelkes közönség fogadta, részben el is döntve, hogy szabadon átjárhatóak-e a műfaji határok. Bartók Bélára vagy a művéből kiinduló előadóra és zeneszerzőre kell-e ráismernünk? Káel Norbertet kérdeztem.

A Zempléni Fesztiválon a Bartók Béla színpadi műveiből, azok nyomán született jazzfeldolgozásokat ajánlva Hollerung Gábor karmester azokról a felhangokról is beszélt, amelyek a szakmai közbeszédben ezeknek a feldolgozásoknak a megszületését kísérik. A kérdés, hogy van-e szabadságuk a kortárs művészeknek elődeik munkáinak átdolgozásához. Ön szerint indokolt-e ezt megkérdőjelezni, nem túlhaladottak-e már az ilyen viták?

Sajátos helyzetünkből adódóan nem igazán érzékelem ezt a vitát. A Jazzical Trióval 2015 óta játszunk, fő profilunk a műfajokat keresztező crossover megközelítés. Dolgozunk Bartók Béla, Chopin, Rachmaninov műveiből is. Az a tapasztalatom, hogy ha a klasszikus zenéből a jazz közvetítésével sikerül úgy létrehoznunk az új hangzást, hogy nem sérül az eredeti érték, az emberek nagyon befogadóak tudnak lenni. Abból a szempontból is szerencsésnek mondhatom magunkat, hogy mindig jó a fogadtatásunk, jó a közönségünk. A koncertjeinken azt érzékelem, hogy még azokat is sikerül meggyőznünk, akik egyébként szkeptikusan viszonyulnak a kérdéshez, hogy mi etikus, mit szabad megengedni a zenében.

Lehet, nem csak a közönség értékítélete számít. A közelmúlt szakmai vitáit az olyan művek váltották ki, mint Szüts Apor Mozart-feldolgozása, a Rock­Giovanni, vagy Sárik Péternek az ugyancsak a Bartók Plusz Operafesztivál felkérése nyomán született Bartók-operaátirata.

Mi más utat járunk: az eredeti művekből kiindulva reflektálunk ezekre. Szerintem a közönség és a szakma is nyitottabb és elfogadóbb ezzel a megközelítéssel szemben, mert azt gondolhatják, az eredeti már meg van írva, nem nagyon kellene más stílussal ugyanazokat a hangokat előadni. Viszont ma nagyon erős a crossover vonal, az igény és a szándék az átdolgozásokra, mert annyiszor hallották már koncerteken és lemezfelvételeken ezeket a klasszikus műveket, és szükség van a frissesség érzetére. Azt veszem észre, hogy az emberek kezdenek kategóriák nélkül gondolkodni. Ha bejönnek egy koncertre, nekik az a fontos, hogy zenei élményben legyen részük. Ezt megadhatja akár a jazz, akár a komolyzene. A lényeg, hogy a zene érthető legyen, képesek legyenek befogadni a dallamot.

Hol születik meg a zenei élmény a hallgatóban? Mi az, ami megszólítja és meggyőzi a minőségről?

A jazz kockázatos műfaj, komplex folyamatok eredménye. Mi megpróbáljuk érthetővé tenni, hogy az legyen a közönség érzése: „Rendben, amit hallunk az egy dallami folyamat, újszerű, nagyon érdekes, nem is igazán tudom, hogy mi, de mégis, valahogy tudom követni.” A ritmikája is alkalmat kell adjon az azonosulásra.

A zenehallgatási kultúra Magyarországon

nagyon erősen klasszikus – Káel Norbert

Kivel azonosul a közönség? Bartók Bélából ért meg valamit? Vagy Káel Norbertből, aki egy másik időben, a hallgatóival azonos tapasztalati világban hozzáadja Bartók zenéjéhez a saját lényét?

Mindegy, milyen műfajban alkotunk. Arra törekszünk minden feldolgozással, hogy a hallgatóknak egyértelmű viszonyuk lehessen ahhoz, amit csinálunk. Akik ismerik a darabot, nekik megvan az összehasonlítási alapjuk: „Ilyen volt, ez lett belőle.” „Szuper.” Akik egyáltalán nem ismerik, velük az a célunk, hogy jusson el hozzájuk az alapmű érzete is, valamennyire közel kerülhessenek hozzá a közvetítésünkkel. Sok olyan emberrel beszélgettünk a koncertjeink után, akik elmondták: nem értenek sem a klasszikus zenéhez, sem a jazzhez, de tetszett nekik az egésznek a sodrása. Annyira együtt tudtak vele haladni, hogy ezután rendszeresen hallgatnak majd jazzt és klasszikust is. A zenei pályán a legfontosabb vezérelv: szerethető és ízléses dolog kerüljön ki az ember kezei közül.

A bartóki időrendben haladtunk,

és a zeneiség motivált – Káel Norbert

A crossover zenéhez való befogadói viszony inkább a komolyzenei viselkedéshez látszik alkalmazkodni. Akármennyire illett volna az elragadtatott elismerés az önök estjén egy-egy futamhoz, a közönség megvárta a végét, és csak akkor tapsolt. Nem hiányzott a visszacsatolás, hogy a nézőtér tartja a tempót a zenészekkel?

A zenehallgatási kultúra Magyarországon nagyon erősen klasszikus. Az él, hogy már csak tiszteletből sem illik beleszólni egy darabba, hanem meg kell várni a végét. Ezt, lehet, oktatni kellene. Vagy koncertek előtt elmondani: ha tetszik a hangszeres szóló, az előadónak is óriási élmény a tetszésnyilvánítás.

Hosszú folyamatként írta le, amire A fából faragott királyfi feldolgozásával elkészültek. Mi adta a munka nehézségét? Technikai vagy tartalmi döntéseket kellett hoznia: mit tartsanak meg, mit hagyjanak el, mit gondoljanak tovább?

Ez a munkánk Kesselyák Gergely felkérésére készült, a tavalyi Bartók Plusz Operafesztiválon tervezte bemutatni. A fesztivál elmaradt, viszont az ötlet nagyon tetszett. A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon mutattuk be, Vizin Viktória operaénekessel, ami elkészült. A fából faragott királyfi Bartók Béla táncjátéka. Azt vizsgálva közelítettünk hozzá, hogy zeneileg mit tudunk kiemelni ebből a masszív, soktételes darabból jazztrióra alkalmazva, és mik azok a részek, amikkel egyáltalán tudunk majd dolgozni. Ez volt a hosszú folyamat: többször meghallgatni, újra meg újra. Sok próbálkozás, hosszú órák a zongoránál: átdolgozni úgy, hogy meglegyen az eredeti karakter, de hozzá is tegyünk. Volt, amikor úgy éreztük, megvan az egész. Elpróbáltuk. És nem tetszett. A következő próbára átírtam. A történet egészéhez nem ragaszkodtunk. A bartóki időrendben haladtunk, és a zeneiség motivált.

Akkor nem is úgy gondolnak a saját zenéjükre, mint egy nagy zenei egységre, amit adott esetben táncjátékként is előadhatnának?

Az eredeti ötlet ez volt: táncjáték, énekkel. És ha úgy alakult volna, valószínűleg megmarad a történet egysége. Mivel nem így lett, Vizin Viktóriával már különálló tételek sorozataként tekintettünk rá. Sárospatakon az ének szerepét a szaxofon vette át.

Honnan születik önből a zene? Honnan tudja, milyen hangból milyen hang következik?

Minden zenész veszi valahonnan a szavait, a mondatait. Én gyerekkoromban nagyon sok Keith Jarrett-felvételt hallgattam. Az ő – klasszikus zene és jazz kettősségén nyugvó – művészete alapozta meg a zenei világlátásomat. Sok szólókoncertet adott, mesterien vegyíti a műfajokat. Számomra ő jelenti a foglalatot. Ezt töltötte ki a sok zenehallgatás, a zenei tanulmányok. Úgy látom: a formaérzék számít, már kicsiben is – honnan hová szeretnénk eljutni, hogyan ismétlődik és fejlődik egy motívum. A megfelelő mennyiségű gyakorlás és az aktív zenehallgatás segít eljutni oda, ahol már ösztönösen működik minden. Az embernek megszületik ez az érzéke, mi az, amit megcsinálhat, és mi az, amit nem szeretne.

Mi segít eldönteni, hogy mi a jó, amit már megtarthat abból, ami elkészült?

A próbákon derül ki minden. Ahogyan ott megszólal, megvan a visszaigazolás, hogy merre tovább. Mi a túl sok, mi a túl kevés.

Szokott-e úgy gondolni a zenéjére, hogy tetszene-e ez annak, akinek a művéből született? Vagy ez maradjon a közönség mérlegelése?

Azért nem szeretek ezekre gondolni, mert ez engem korlátozna. Inkább úgy szeretek gondolni rá, hogy én ezzel valami csinálok, ami az én világom, ami az én zenei ízlésem. Ez új zenei produktum.

Hihetjük azt: eleve a zeneszerző iránti tisztelete jele, hogy hozzányúlt a zenéjéhez. A legjobbat adta hozzá a személyiségéből, a tudásából.

Egyetértek.

(A borítóképen: Káel Norbert)

Névjegy

Káel Norbert

Születési idő, hely:

1974, Kazincbarcika

Tudományos fokozat:

DLA doktori cím. DLA-dolgozata Klasszikus zenei hatások a jazztörténet kiemelkedő zongoristáinak művészetében címmel született

Tanulmányok: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Budapest Berklee College of Music, Boston, USA

Honlapja:

www.norbertkael.com

Színlap

A fából faragott királyfi feldolgozást a Zempléni Fesztiválon a Jazzical trió adta elő

Káel Norbert – zongora

Oláh Péter – bőgő

Lakatos Pecek András – dob

Soso Lakatos Sándor – szaxofon