„Szeretném, ha ezt most felhívásnak vennék: jöjjenek! Nyitva vagyunk”

Az atléta magánya. A színész levegője. A közönség ünnepe. A kitartó energiák. Interjú: Béres Attilával, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójával.

20200107 Miskolc fotó: Ádám János ÁJ Észak-Magyarország Interjó Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, rendezővel.

Fotó: Ádám János

Július végéig nem ér véget a Miskolci Nemzeti Színház 2020–2021-es évada. A kényszerű zárva tartás után az újranyitás, a közönséggel való találkozás jelentős energiákat szabadított fel az alkotó közösségben – erről beszélt kérdéseinkre válaszolva Béres Attila igazgató.

Milyen érzésekkel nyitották újra a színházat?

Rendkívül megterhelő volt az elmúlt másfél év. Képzeljük el az atlétát, amint megállás nélkül rója a köröket a pályán. Fogalma sincs, hol tart. Nincs néző. Nincs verseny. Nincs siker. Az ő magánya volt a miénk is. Folyamatosan dolgoztunk. Előadásokat készítettünk, nagy erőkkel, visszajelzések nélkül. Ezért volt fantasztikus élmény látni a rengeteg vörös kartonszívet, amit a Miskolci Színházbarátok Egyesülete szervezésében a közönség az újranyitás estéjén, a Déjá vu premierjén tartott a magasba.

Miről szólt ez önnek?

A közös örömről, hogy végre nyitva van a színház. Ennek a városnak a közönsége semmi máshoz nem hasonlítható. A miskolciaknak ünnep, amikor színházba jönnek, és ezért ünnep a színészeknek is a találkozás. Nagyon hiányzott már ez az élmény. És most olyan energiát adott, ami – bízom benne – kitart. Tele vagyok várakozással az eljövendő bemutatóink miatt. A katartikus élményt várom a színházi estéktől.

A szezont július végéig meghosszabbították. Mi szükség volt erre?

Részben lelki okai vannak: a színész levegője a játék. És így pótoljuk az elmaradásainkat. Négy új bemutatóval készülünk. Ezek közül kettőt még a 2020–2021-es évad részeként hirdettünk meg. A másik kettővel az új évadot készítjük elő. Jövőre a megszokottnál kevesebb premierünk lesz, de a múlt, a jelen és a jövő produkcióival ugyanúgy négyszáz körüli előadást tervezünk, mint máskor.

Nyáron színházat csinálni máskor ellenkezne a szokásokkal. Belátható, hogy mekkora kockázatot vállalnak ezzel?

Máskor nyáron valóban nincs színház. De most nyáron: van. Szeretném, ha ezt most felhívásnak vennék: jöjjenek! Nyitva vagyunk. Kell a védettségi igazolvány vagy applikáció, de szerintem kevés jobb program van annál, mint például egy nyári estén szabadtéren megnézni a Feketeszárú cseresznyét.

Az új évadból már láthattuk Szabó Máté Déjá vu-rendezését. Műsorra vették Székely Kriszta rendezésében a Mágnás Miskát, és Keszég László rendezésében Vinnai András színművét, a Vojágert. Itt lenne az ideje az évadhirdetésnek.

Az óvatosság vezérel bennünket, amikor még nem tesszük ezt meg. Nyár végére derül ki, hogy ősztől tudunk-e a megszokott körülmények között játszani. Az új évad ismertetését hozzá szeretnénk kötni

az új bérletrendszer bejelentéséhez is.

Ha címeket nem is mondhat még, az évadtervezés szempontjaiba talán beavathat.

Az új évad a korábbiak nyomában jár. Azt a művészi programot próbáljuk folytatni, amit a pandémia félbeszakított. Nem a járványra kívánunk reagálni, bár ez is nyomot hagy az előadásainkon. A koronavírus máshogyan befolyásolta a tervezést – picit könnyedebb lesz az évad, de szándékunk szerint a szatíra, a szarkazmus, a groteszk látásmódjával és eszközeivel a jelen fura létezésére, súlyos társadalmi kérdésekre reflektálunk. A Nagyszínházban klasszikus nagy történeteket készülünk elmesélni, a Játékszínben az elmúlt évek hagyománya tér vissza, a kortárs magyar darab mellett lesz pár szereplős nagyrealista előadásunk, mint amilyen A vadkacsa volt.

Tényleg a szatíra most a korszerű jelenhez közelítési mód?

Ez az az eszközünk, ami lehetővé teszi, hogy megrendülten kacagjunk azon is, amiben élünk.

Az új bérletrendszer lehetőséget ad-e rá, hogy a teljes kínálatot megnézhesse a közönség?

Ha valaki olyan bérleteket szeretne, amiben minden előadást lát, olyat is tud majd venni. Többfajta bérletet hirdetünk majd, a korábbinál sokkal nagyobb lesz a választási lehetősége a nézőinknek.

Mindenkinek a sajátja
A Miskolci Nemzeti kezdeményezése volt, hogy itt mutassák be a Pécsi Országos Színházi Találkozó 2020-as versenyprogramját. Ebben két előadással szerepelt volna a miskolci társulat, a Szőcs Artur rendezte Feketeszárú cseresznyével, és A vadkacsa Rusznyák Gábor rendezte változatával. A versenyprogramot tavaly a pandémia miatt nem tudták bemutatni, idén pedig kiderült, hogy a POSZT megszűnik, a közelebbről nem körvonalazott terv szerint a színházi találkozók más formában folytatódnának. Béres Attila mostani beszélgetésünkben megerősítette: az egyeztetések jelenlegi szakaszában biztosan elmondható, hogy nem lesz ilyen miskolci találkozó.
– Megértettem a gazdasági okait – mondta –, ilyen nehéz másfél év után nehéz lett volna forrást keríteni. A tervem most az: minden színház a saját épületében adja elő a versenyprogramba beválogatott előadását, ugyanabban az időszakban. Szerveznénk rá zsűrit, szakmai beszélgetéseket, ezzel zárnánk ezt a korszakot, ha sikerülne minden érintettnek csatlakoznia a kezdeményezéshez.