Így választották ki Miskolc történelme során a díszpolgárokat

Miskolc képviselő-testületének díszpolgári címadományozási gyakorlata eleinte a politikai hitvallásról adott tanúbizonyságot. Hozzá kell tenni persze, hogy Kossuth Lajos (1886), Jókai Mór (1893) és Habsburg József főherceg (1893) mellett Muschitzky Lucian császári és királyi százados személyében 1890-ben az Avas egykori Erzsébet-kertjét „lakályossá” tévő tiszt is megkapta ezt az elismerést.

A város napja

Az akkor még a vármegye fennhatósága alatt működő település ezt követően azonban az ország elöljárói közül olyanokat is szeretett volna a városhoz kötni – vélhetően nem minden hátsó szándék nélkül –, akiktől Miskolc önállóvá válásának támogatását remélte. Az abba az irányba vezető úton vált díszpolgárrá „a nemzeti ügy, a liberális haladás, s az ország fejlődése érdekében kifejtett” munkájáért Wekerle Sándor miniszterelnök (1894) és gróf Andrássy Gyula belügyminiszter (1907), mígnem elérkezett a nagy nap: 1909. május 11-én Ferenc József osztrák császár és magyar király címeres kiváltságlevelet adományozott Miskolcnak. Ennek emlékét emelték 1993-ban a megyeszékhely választott képviselői a város napjává.

– A címeres adománylevél annak a közigazgatási változásnak a végső aktusa volt, amely 1907. december 14-én kezdődött. Ekkor írta alá Ferenc József azt a törvényt, amely Miskolcot törvényhatósági jogú várossá nyilvánítja, a rendelkezés életbelépéséig azonban 1909. január 1-jéig kellett várni. A két év türelmi időre az új jogi státuszból fakadó új feladatok megszervezésére és a vármegyétől való elszakadás pénzügyi és egyéb részleteinek letárgyalása miatt volt szükség. Ezen időponttól Miskolc kikerült a vármegye fennhatósága alól, és elindulhatott az önállóság útján – magyarázta Somorjai Lehel történész.

Csak Miskolc kapott rangot

De mi a jelentősége annak, hogy Miskolc önálló törvényhatósági jogú várossá vált az addigi rendezett tanácsú városi státusz helyett?

– A törvényhatósági jogú város közigazgatási kategória 1870 és 1950 között létezett, és ezek a települések a megye igazgatásán kívül álltak, vele egyenrangú jogállásúak voltak. Élén a vármegyékhez hasonlóan a főispán állt, akit a belügyminiszter javaslatára a király, 1920-tól a kormányzó nevezett ki. A városi törvényhatóság legfőbb szerve a törvényhatósági bizottság volt, első tisztviselője a polgármester, míg a képviselő-testület 1929-ig városi tanács vagy tisztviselőtanácsként működött, mivel kizárólag tisztviselőkből állt – világította meg a történész.

A feudális vonásokat mutató közigazgatás átalakítását az 1867-es kiegyezés utáni polgári berendezkedés tette időszerűvé Magyarországon – emlékeztetett. – A közigazgatás polgári átalakításának sarkalatos törvénye a korszakban az 1870. évi XLII. törvénycikk. Ennek értelmében eltörölték a szabad királyi városi státuszt és addigi viselői közül 46-ot, majd további 20 másik települést törvényhatósági jogú várossá nyilvánítottak. 1873-ban további települések kaptak ilyen rangot – Baja, Hódmezővásárhely, Pancsova, Fehértemplom és Karánsebes –, ám az 1876. évi XX. törvény e városok jelentős részét megfosztotta törvényhatósági jogától: 25 városból ekkor 19 vesztette el önálló jogkörét.

Az 1870-es törvényt követő időszak módosításai során kialakult területi beosztásról az 1886. évi XXI. törvény nyújt áttekintést. Akkor 24 törvényhatósági jogú város volt az országban, Budapestről és Fiuméről külön jogszabályok rendelkeztek. Ettől az időponttól kezdve a trianoni békeszerződésig csak Miskolc kapott törvényhatósági jogú városi rangot.

Két emberöltő

Trianon után, az 1920-as évektől mindössze 10 törvényhatósági jogú város maradt Magyarország területén belül – Baja, Debrecen, Győr, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Miskolc, Pécs, Sopron, Szeged, Székesfehérvár –, valamint részlegesen Komárom és Szabadka. A közigazgatás újabb átszervezésével két emberöltőn át működő jogállásuk 1950. június 15-én szűnt meg. Ezen a napon alakultak meg a megyei tanácsok és ezzel a magyarországi tanácsrendszer.

(A borítóképen: Jókai Mór is Miskolc díszpolgára)