Egyéni sorsok, családi tragédiák

Kényszermunkára 588 embert hurcoltak el Miskolcról 1944 decembere és 1945 januárja között a Szovjetunióba. Legtöbbjük a kétezer kilométerre fekvő dombaszi munkatáborba került. Az egyéni sorsuk hátterében meghúzódó családi tragédiákat is megvilágítja a Málenkij robot Nagy-Miskolcon című könyv, amelyet a kommunizmus áldozatainak emléknapján, február 25-én mutattak be a Közösség és egyén a szovjet fogságba hurcoltak kontextusában című országos online konferencia keretében.

Kötelességének érezte

A Vörös Hadsereg parancsára még a 2. világháború befejezése előtt elrendelt, kényszermunkára kötelező deportálások célpontja eredetileg a német kisebbség volt Miskolcon is. Az egykor önálló településen, Diósgyőrben élőket ez hangsúlyosan érintette: az elhurcoltak közül 313-an éltek itt. A város német nemzetiségi önkormányzata kötelességének érezte, hogy egykori honfitársaik sorsának feltárásához hozzájáruljon – idézte fel a könyv kiadásának előzményeit Lange László, a testület elnöke. Mint mondta: rövidebb lélegzetű leírások a témáról már készültek, de hasonló jellegű átfogó munka még nem született a korszakról, amely alapjaiban megváltoztatta nemcsak a helyi németség életét, hanem valamennyi, a városban élő polgárét.

– A Kis József főlevéltáros és Kunt Gergely történész három év kutatómunkáját összegző kötet kuriózuma mindenek­előtt az, hogy a hivatalos leírásoknál érzékletesebben, személyes emlékek alapján ad képet a málenkij robot áldozatairól – fejtette ki Tóth Arnold muzeológus, a könyv szerkesztője. – A történeti áttekintés után közölt személyi adattárból név szerint megismerhetőek az elhurcoltak, a dokumentumgyűjteményben pedig megtalálható az a hiteles lista, amit a deportálásra kijelöltekről annak idején a hatóság összeállított. Igazi különlegesség mindezek mellett a diósgyőri Vágner Dezső teljes terjedelmében közölt naplója, amelyben részletesen ír a deportálások körülményeiről és a lágeréletről. Az itthon maradottak megrázkódtatásai, a családi kötelékek széthullásának ismertetése továbbtágítja azt a horizontot, amelyből ez az időszak hitelesen megítélhető – fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy a kutatások során milyen meghatározó élmények érték a szerzőpárost, Kunt Gergely a hazatérők egészségi állapotáról szóló leírásokról beszélt. Felelevenítette: a Debreceni Fertőtlenítő Intézet fennmaradt irataiból megítélve tragikus állapotban tértek haza a kényszermunkások, gerincbántalmak, csonkolások, fertőzések, maradandó egészségkárosodások szikár diagnózisai utalnak az állapotukra.

Kis József főlevéltáros a korai áldozatok között szereplő hejőcsabai, alig két hónapja házas Rezes József történetét emelte ki, akihez a másállapotban itthon maradt felesége 49 levelet írt 1945 februárjától egy éven át egy eredetileg „Háztartási füzet”-nek szánt noteszba. Az utolsót akkor fogalmazta, amikor megtudta, hogy a férje már nem tér vissza.

A könyvbemutató zárszavában Lange László elmondta: a német kisebbségi önkormányzat saját forrásából kiadott Málenkij robot Nagy-Miskolcon című könyv nem kerül kereskedelmi forgalomba, de a város és a középiskolák könyvtáraiba, helytörténeti gyűjteményeibe eljuttatják majd a hiánypótló munkát.

(A borítóképen: Lange László, Tóth Arnold, Kunt Gergely és Kis József az online konferencián)