Siker számára, ha reakciót válthat ki

Az idei évben Szőke Gábor Miklós szobrászművész érdemelte ki a BarcikART díjat, amelyet a város önkormányzatának képviselő-testülete 2007-ben alapított, hogy azzal évről évre az ott élők és alkotók, a kulturális területen tevékenykedő szakemberek munkáját ismerhessék el.

– A díj rendkívül megtisztelő számomra, kedves gesztus a város részéről, ahol három műalkotásom is helyet kaphatott. Kazincbarcika folyamatosan fejlődik, indusztriális mivolta ellenére, vagy pont ennek köszönhetően tele van érdekességgel, kulturális forrásokkal. Mindenki, akit ott lakik és ismerek, szeretettel és büszkeséggel beszél a településről – kezdte Gábor, akinek legelső mestere édesapja volt.

Tehetségek

– Míg élt, bár ügyvédként tevékenykedett, mindig is szobrász szeretett volna lenni – tette hozzá Gábor. – Családtagjaim közül többen jeleskednek a képzőművészetben, kezdve húgommal, aki külföldön elismert festő és grafikus, folytatva a Munkácsy-díjas nagybátyámmal és feleségével, mindketten szobrászok. Gyerekkoromban a szüleimmel rengeteget rajzoltunk, lovagoltunk, az állatok mozgásáról tanulmányokat készítettem, sok mindenben megtaláltam az inspirációt. A Képzőművészeti Egyetemen Kő Pál osztályába jártam, aki sajnos nemrégiben elhunyt. Életének utolsó hónapjaiban terjesztett fel A Magyar Művészetért díjra, amit sajnos már soha nem tudok neki megköszönni.

Ötletek, anyagok

– Ami a szobrokat illeti, szeretem az állatokat, különösen a vadakat, amelyek munkáimban is visszaköszönnek. Lenyűgöző ösztönösségük, a szabadság iránti vágyakozásuk; ettől függetlenül nem érzem úgy, hogy minden szobornak az állatokhoz kellene kapcsolódnia. Nincs egy jól bevált recept, előfordul, hogy hónapokat gondolkodom egy felkérésre szánt szobor létrehozása előtt, máskor pillanatok alatt áll össze a kép. Arra is bőven akad példa, hogy újratervezek egy-egy részletet, néha úgy alakítom át, hogy másnak fel sem tűnik a változás, számomra viszont azonnal életre kel. Az alkotói válságtól leggyakrabban az ment meg, hogy mindig több, különféle dologgal foglalkozom – emelte ki, majd hozzátette: – Az összes eddigi munkám fontos számomra, nehezebben engedem el azt, amelyiken akár két évig is dolgoztunk. Az idei évben olyan, az előzőekhez nem hasonlítható munkákat hozunk majd létre a csapatommal, amelyek léptékét tekintve 150 éve nem voltak Magyarországon, mindezt külföldön sem ismeretes technikai és mérnöki eszközökkel. Lesz köztük interaktív szobor, amelynek programozása is több mint 200 munkaórát ölel fel. Az anyaghasználat változatos, a köztéri szobrok esetén fontos szempont az értékállóság és maradandóság. Olyan anyagokat választok, amelyek több generáció alatt sem pusztulnak el, és összhangba hozhatók a kulturális és építészeti környezetükkel. Legtöbb szobrom rozsdamentes acélból készül, de van, amelyik bronzból, nem ritka a nemeskő, keményfa és beton sem. Kiállítótérben – a léptékből fakadóan – még szabadabban szárnyalhatok.

Külföldi megjelenés

– Az egyetemi éveim alatt volt egy kiállításom Milánóban, a nemzetközi sajtó az Oroszországban és Washingtonban található munkáimról írt először. Óriási felelősség a világ másik pontjára egy marék csapattal elindulni, hogy megépítsünk valami olyat, amivel több száz ezer ember készít fotót, amit viszont láthatok a tévében. A siker számomra az, ha az adott alkotás reakciót vált ki az emberekből. Hihetetlen érzés, amikor utazásaim során azt tapasztalom, hogy az adott ország életének szerves részét képezik a szobraim – tartja fontosnak Gábor.

(A borítóképen: Szőke Gábor Miklós szobrászművész)