Mindegyik mártírra nagy tisztelettel gondolnak

A 171 éve kivégzett aradi vértanúk közül gróf Vécsey Károly lépett utolsóként az akasztófához. Családja mélyen gyökerezik régiónkban, több ága – így köztük az, amelynek Kiss Gábor is leszármazottja – máig megyénkben él.

Az Észak a tíz nyelven fordító-tolmácsoló környezetmérnököt kérdezte erről az érdekes kapcsolatról és arról, hogy hogyan viszonyul a távoli családtag az ese­ményekhez és a mártírhalált halt tábornokot övező emlékezethez.

Mennyire ismeri családja régebbi történetét?

Gyerekkorom óta érdekelt és lenyűgözött a történelem. Emiatt is ástam bele magam a család történetébe, s a Vécsey családhoz tartozó felmenőimet a XV. század közepéig vissza tudom vezetni. Az érdekesség mellett fontosnak is tartom, hogy ismerjük gyökereinket, melyekre büszkék lehetünk. Ezt az érdeklődést sikerült továbbadni fiamnak is, aki történésznek tanulva szakmai szempontból is átfogóbban meg tudja majd vizsgálni családunk történetét.

Hogyan bukkant a különleges rokoni kapcsolatra?

Tízéves lehettem, amikor családommal Sajószentpéterre látogattunk rokonunkhoz, Vécsey Kálmán festőművészhez. Ő a család történetének lelkes kutatója volt, és sokat beszélt erről édesapámékkal. Közös felmenőnk a vértanú kortársa, a makranci ágról származó Vécsey Dániel, akinek lánya, a felsőcécei (ma Hernádcéce) Vécsey Erzsébet az én apai ükanyám.

Mit gondol a vértanúk emlékének ápolásáról?

Nem csak a vérségi kötelék miatt tartjuk nagy becsben a tizenhárom aradi vértanút. Mindannyiunk számára ugyanakkora súllyal bír az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, történelmünk egyik legfontosabb eseménye. Nem véletlen, hogy állami ünnepeink egyike március 15-e, a reményteli kezdet évfordulója, de október 6-át sem szabad elfelednünk, amely ugyanennek az eseménysornak a tragikus lezárása.

Befolyásolja-e a szabadságharcról való gondolatait, érzéseit a vérségi kötelék?

Mindegyik mártírra nagy tisztelettel gondolunk, de a tizenharmadik vértanú emlékének mindig nagyobb figyelmet szentelünk. A történelmi eseményeket ugyanúgy ismerjük, mint bárki más, de a családi kapcsolat révén közelebbről érint minket Vécsey gróf sorsa, a szabadságharc és a szomorú vég. A tizenhárom tábornok közül azért is kiemelkedik e távoli rokon, mert őt végezték ki utolsónak, végig kellett néznie bajtársai halálát. Ennek tudtommal az volt az oka, hogy a család grófi ágának hagyományos udvarhűsége ellenére lelkesen szolgálta a magyar szabadságharc ügyét. A megtorló osztrákok szemében így áruló volt, pedig valójában továbbra is csak az országot és a legitim hatalmat védelmezte. Az ellentmondó esküjük által elbizonytalanított tisztekkel szembeni felszólalásáért még Kossuth Lajostól is nyilvános dicséretet kapott. Emellett a kivégzettek közül Vécsey volt egyedül császári és királyi kamarás a szabadságharc előtt, bizonyára ez is szerepet játszott az ő különleges büntetésében.

Milyen örökséget őriz még a családja?

Örömmel tölt el, hogy családunknak több tagja van, akikre büszkék lehetünk. Családfánkon az évszázadok folyamán rengeteg különleges ember tűnik fel egészen a közelmúltig: várkapitányok, főispánok, katonatisztek, politikusok. Mindemellett persze a történésznek és pszichológusnak tanuló gyermekeimre vagyok a legbüszkébb, akikben jó esélyét látom annak, hogy a család hírnevét gyarapítsák, de ebben az érzésben minden bizonnyal sok szülővel osztozom. Csak ajánlani tudom, hogy mindenki derítse fel családjának gyökereit, felmenőit, mert a családfakutatás során rengeteg érdekességre találhatunk, ami által személyesebbé és még izgalmasabbá válik a történelem.

(A bortóképen: Kiss Gábort gyermekkora óta érdekli és lenyűgözi a történelem)

Kapcsolódó cikkek:

Tették, amit a szívük diktált