2020.05.18. 12:00
Ajándék a karanténből
Fecske Csaba elárulja, szorgalmasan ír a négy fal között, terápia neki az írás.
20191016 Miskolc fotó: Ádám János ÁJ Észak Magyarország A szögligeti születésű, a miskolci Avasi lakótelepen élő Fecske Csaba József Attila-díjas költő szerepel a Parnasszus című költészeti folyóirat őszi számának Centrum rovatában. képen: Fecske Csaba József Attila-díjas költő
Fotó: Ádám János
Verset kaptunk Fecske Csabától a #maradjotthonesirj felhívásunkra. Nagyon megörültünk a kedves ajándéknak, hiszen a sokkötetes író, költő külön nekünk írta, kezdeményezésünk ihlette az optimista hangú költeményt.
– Az életem nem sokban különbözik a karantén előttitől, hiszen a betegségem miatt előtte sem nagyon tudtam kimozdulni. A lányomék vettek magukhoz, most Arnóton élek, sokat javult az állapotom, jól érzem magam – mondta az Észak-Magyarországnak.
Csak kézzel
Megtudtuk, nem múlhat úgy el nap, hogy valamit ne vetne papírra.
– Csak az a baj, hogy a Parkinson-kór miatt nem sikerül olvashatóan írni, márpedig verset csak kézzel tudok. Nagybetűvel kell írnom, ám az lassú folyamat, és a gondolatok gyorsabbak, mint a gyakorlati megvalósítás. Ezért amíg friss az élmény, begépelem a papírról a számítógépbe.
Elárulja, a depressziója múlóban van, de a járvány nyomasztólag hat rá, félti a hozzátartozóit, gyerekeit, unokáit, barátait. Alig várja, hogy vége legyen, és végre magához ölelje rég nem látott szeretteit.
– A költői működésem szerencsére zavartalan, nekem terápia az írás. Mindig is az volt, lelki vigasz – fogalmazott. Hozzáfűzte, sok prózát, novellát, tárcanovellát ír mostanában, amiket mindig is írt, de most sokkal gyakrabban. Mert prózát írni bármikor lehet, de verset csak akkor, ha bekopog a múzsa.
– De azért csak költő vagyok, kibukik a költő a prózából is.
Témái – megjegyezte, mindig is sötét világképe volt – főként az öregség, ez szolgáltatja a nyersanyagot.
Megtudjuk még, hogy az elmúlt 2-3 év munkáiból már összeállított egy új kötetre valót, ez akár az idén meg is jelenhet a Magyar Napló Kiadónál. És terve is van még, rengeteg, három év múlva a 75. születésnapját egy új kötettel szeretné ünnepelni, amely hetvenöt verset tartalmazna.
Fecske Csaba
Vannak újra
Voltak gyötrelmes, szomorú napok,
sötét felhők takarták el a napot,
szájmaszkban ténfergett
köztünk a remény,
sápadt volt, sovány,
de aztán erőre kapott,
és mint a mesebeli legkisebb fiú
a hétfejű sárkányt,legyőzte a félelmet.
Letépte arcáról a felhőt a nap,
fölragyogott az ég, megszólalt
pacsirta-hangon a nyár,
az lett az élet megint, amire való.
Itt vagyok nagyon,
mosolyt gurítok felétek:
vannak újra szép napok.
(A borítóképen: A kép Fecske Csaba „meglepetés” születésnapján készült a Feledy-házban még a karantén előtt)
