2020.03.15. 13:30
Rózsának hívjuk, szív fölött hordjuk: kokárda a neve
A háromszínű zászló rózsába fűzését a francia forradalom hozta „divatba”.
Magyarországon a főúri ruhákon jelent meg először a színes szalagból készített, kör alakú, rózsát formáló ruhadísz, amelyet magyarul szalagrózsának hívtak, ugyanis a kokárda nem magyar szó.
Júlia kokárdája
Úgy tudni, hogy a francia arisztokrata, katonatiszt és politikus, Gilbert du Motier de La Fayette – aki 1789-ben, a francia forradalom alatt és különösen a júliusi forradalom idején jelentős politikai szerepet játszott – viselt először kék-fehér-piros kitűzőt. A franciák egyébként a kalapjukra tűzve viselték a kokárdát, és ezzel jelezték, hogy szimpatizálnak-e vagy esetleg aktív résztvevői az éppen zajló polgári forradalmaknak.
A párizsi események hatására készített magának trikolór főkötőt Szendrey Júlia és tűzött a nemzeti színházban férje, Petőfi Sándor szíve fölé saját készítésű, gyöngyházas, nemzeti színű kokárdát március 15- én, és példáját Jókai Mór első felesége, a híres színésznő, Laborfalvi Róza is követte.
Érdekesség, hogy a kokárdának eredetileg kétféle formája terjedt el, amit a korabeli festmények is igazolnak. Az egyiken a zöld szín volt kívül, a Szendrey Júlia-féle kokárdán viszont a piros szín került kívülre, ami hibásan az olasz trikolórt adja ki, mégis ez lett a hivatalosan elterjedt forma, napjainkban is így viseljük.
„Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldos- hadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol!”
A kokárda mint jelkép
„Ez aztán fordított a dolgon. A háromszínű kokárda helyreállítá a rendet. Aki háromszínű kokárdát akart feltűzni, annak előbb haza kellett mennie. Tíz perc múlva a színház üres volt. És másnap minden embernek ott volt a mellén a háromszínű kokárda; a Nemzeti Kaszinó urainak paletot-jától kezdve a napszámos darócáig, s aki köpönyegben járt, az a kalapjára tűzte ” – írta később Jókai.
A tárgyi jelképek már a XIX. században is éppolyan jelentőséggel bírtak, mint napjainkban. Már az 1830- as években kezdték tömegesen használni a nemzeti színeket az országgyűlési követválasztásokon, de a városi polgárőrség, a céhszervezetek, a nemzeti kaszinók és a rohamosan szaporodó társadalmi szerveződések tagjai is büszkén viselték. Ennek köszönhetően a pesti, március 15-i forradalom által országszerte elinduló tüntetések egyik alapvető követelése a császári színek magyarra cserélése volt.
