Puzzle-darabokból kohászat

A 70-es, 80-as években készült az az ajtó méretű terepasztal, ami a hajdani Lenin Kohászati Művek igazgatóságának dísztermében állt, és amit civilek mentettek meg az enyészettől. A megsérült asztal egyrészt a gyárváros épületeinek makettje, de olyan épületeket is jelöltek rajta, amelyeket csak a (sohasem lett) jövőre terveztek. A terepasztal most a Kós-házban van, a B.-A.-Z. Megyei Építész Kamara fogadta be.

Felújítják

– 250 éves idén a diósgyőri kohászat, a jubileumra rendezvénysorozattal készül a város, ennek részeként újítanánk fel a terepasztalt, amivel bemutathatjuk az 1868 óta létező gyártelepet – mondja lapunknak Tóth Viktor építészmérnök, szervező és önkéntes. Még március elejére szerveztek egy találkozót, ahol a hajdani gyár mérnökei, korábbi igazgatói gyűltek össze, hogy emlékeikkel segítsék a munkát. Izgalmas találkozás volt, jegyzi meg Tóth Viktor.

– A több mint tíz éve leállt gyár épületállományának és gépparkjának úgy 10 százaléka van a helyén – mondja. – Amikor megtaláltuk a makettet, azt gondoltuk, ez lehet az eszköze, hogy bemutassuk, milyen lehetett. Arra is gondoltunk, hogy ha már belekezdünk, akkor nem is egy, hanem két terepasztalt is csinálunk. Felújítjuk a mostanit, és készítünk egy olyat, ami interaktívan mutatja be, hogy a komplexum hogyan működött. Az én generációm (Viktor a húszas évei végén jár – a szerk.) azt is megkérdezi, hogy miért nem működik most. Szerintem a terepasztalt tanulmányozva akár olyan gazdaságtörténeti szempontokra is fény derülhet, hogy például egyes gyárrészlegek miért voltak veszteségesek.

Mi hol volt?

A terepasztallal még lesz munka elég. A szállításkor az apró pici házak, csarnokok elmozdultak, most mint egy puzzle-t, próbálják összerakni. Régi fényképekről, légi felvételekről igyekeznek leolvasni, hogy mi hol volt.

– Ezért volt nagyon inspiratív a március eleji közös gondolkodás. Nem is annyira fizikai munka ez, inkább tudományos kutatás.

A korabeli dolgozók már most rengeteget segítettek. Viktor nem győzte jegyzetelni a sok-sok elhangzott sztorit az említett találkozón. Sajnos az elkezdett munkát most megakasztotta a járvány, de a szakember bízik a folytatásban. Elmondta, nyitottá szeretnék tenni a terepasztal rekonstrukcióját, bárki belátogathat majd a Kós-házba – persze majd ha vége a járványnak –, és megnézheti, hol tartanak. –

Önkéntesek segítségét is elfogadjuk, és örülnénk további régi fotóknak, személyes történeteknek is.

Az elkészült terepasztal a Herman Ottó Múzeumban vagy a hámori kohászmúzeumban kap majd helyet.

(A borítóképen: Találkozó március elején a Kós-házban| Fotó: ÉM)