2020.01.13. 19:30
Néha kell egy kis tárhely
Fodor Istvánné a versekben éli meg igazán az élményeit.
Fodor Istvánné egy korábbi cigándi író-költő fesztiválon
Forrás: Magánarchívum
„Véget ért a 2019-es év, és ebből az apropóból szeretnénk néhány érdekes statisztikai adattal meglepni téged. A 2019-ben publikált verseidet összesen 3419 alkalommal tekintették meg látogatóink, ezzel pedig az év legolvasottabb szerzőinek felső 10 százalékába tartozol. Félúton című versed volt a legnézettebb 1048 megjelenéssel egy-egy alkotást átlagosan 187-en szoktak megtekinteni). 261 alkalommal voltak olyan hatásosak soraid, hogy az olvasók kedvencnek jelöljék őket. Kincseink című versed volt a legnépszerűbb 40 kedvencnek jelöléssel.”
A fentebbi sorok a cigándi Fodor Istvánnéra vonatkoznak a poet.hu szerkesztőinek tollából.
Másik mappában
Fodor Istvánnét évekkel ezelőtt volt szerencsém megismerni a cigándi amatőr író-költő fesztivál résztvevőjeként. Már akkor is hangoztatta, számára egyfajta terápia a versírás. Szerencsére a versek írásával azóta sem hagyott fel.
– Gyerekkoromban sokat voltam otthon egyedül, és akkor kaptam rá arra, hogy a gondolataimat versben jegyezzem fel – mondja Fodor Istvánné. – Ahogy felnőttem és családom lett, a versírás abbamaradt, nem volt rá időm.
2014-ben jött el a fordulópont.
– Akkor váltam özveggyé, és nem igazán volt kivel megosztani a gondolataimat. Ekkor hirdette meg először a cigándi könyvtár az amatőr író-költő fesztivált, ami nekem nagyon kapóra jött. Ha a mai digitális világ nyelvére akarnám lefordítani, akkor a versírás számomra olyan, mint amikor betelik egy tárhely, akkor onnan egy darabot fel kell szabadítani és egy másik mappába áthelyezni, hogy jusson hely az új gondolatoknak. Egyszer egy orvos azt mondta nekem: mindennel olyan sokat foglalkozunk, csak a saját lelkünkkel nem.
Baráti tanács
Fodor Istvánné baráti tanácsra regisztrált a versekkel foglalkozó oldalon.
– Egy Londonban élő egykori gyerekkori cigándi ismerősöm regisztrált erre az oldalra, és ő mondta, regisztráljak. Itt hozzám hasonló amatőr költők osztják meg egymással a gondolataikat. Ez egy olyan közösség, ahol egymást támogatják a szerzők. Rálátunk egymás problémáira, arra, hogy egy-egy érzést mások miként élnek meg és kezelnek. Nem tartom kiforrott költőnek magam, hanem egy olyan lelkes amatőrnek, aki szereti a gondolatait ilyen formában megmutatni azoknak, akiket ez esetleg érdekel.
