Spirituális utazás, 108 ezer leborulás, 3 éves elvonulás

A három évig, három hónapig és három napig tartó buddhista elvonulásának eseményeit, tapasztalatait naplójában rögzítette Dusza Erika.

Menedékvétel

A miskolci születésű újságíró, szociológus a kunhegyesi és a nepáli feljegyzések felhasználásával írta meg a Szelídítésünk színhelye – Hároméves buddhista elvonulásom naplójából című könyvét. A Noran Libro Kiadó gondozásában megjelent kötet bemutatója november 21-én, csütörtökön délután 5 órakor lesz a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületében.

Dusza Erika 2008 szeptemberében nem újságíróként érkezett a kunhegyesi meditációs központba, hanem mint résztvevő. Nem azzal a szándékkal vezette a naplóját sem, hogy abból majd újságcikk vagy könyv lesz. De mivel addigi életében mindig leírta a vele történt érdekesebb eseményeket, ezt a spirituális utazást is dokumentálta.

Természetesen komolyan vette a szertartásokat, a meditációs gyakorlatokat, a tanításokat, kitartóan végezte a test és a lélek megtisztítását szolgáló leborulásokat, a menedékvételt.

Hogy mi az a menedékvétel?

„Úgy veszünk menedéket, hogy leborulásokat végzünk: álló helyzetből indulunk, két tenyér összezárva, először megérintjük vele a fejtetőnket, a homlokunkat és a mellkasunkat, aztán térdre ereszkedünk, hasra csúszunk, majd vissza guggolásba, végül felállunk. Kicsit olyan, mint a négyütemű fekvőtámasz, csak nem ugrálva…” – írja a szerző. Ebből a leborulásból 108 ezret kellett két hónap alatt teljesítenie minden résztvevőnek, és ez még csak az előkészítés volt.

Belső vívódások, álmok

Dusza Erika könyvéből kiderül: a folytatás sem volt könnyebb – sem fizikailag, sem mentálisan. A buddhista szokásokon, tanításokon, a megélt élményeken túl őszintén ír belső vívódásairól, álmairól is.

A könyvhöz Váncsa István író, publicista írt ajánló sorokat. „A Szelídítésünk színhelye a működő buddhizmust mutatja meg a maga brutális mivoltában, amikor épp az ego romlására tör. Az elvonulás bizonyos értelemben prolongált meditáció, célja az ego kimetszése, a művelet gyötrelmes, sokáig tart, eredményes voltára garancia nincs. Persze ha a könyvpiacon szétnézünk, azt fogjuk látni, hogy nem mindegyik ösvény ennyire meredek.

Buddhizmusról szóló irodalommal Dunát lehet rekeszteni, ez a könyv mégis unikum a maga módján, lévén ez egy fogékony, értelmes és írni tudó szubjektum beszámolója a folyamatról, melynek végére jutván ő maga is buddhista tanítóvá lényegült át. Önvallomás és riport egyszerre, hiteles, meggyőző, lenyűgözően érdekes.

Az út, amelyen a szerző halad, szertartások, beavatások, misztikus élmények kavalkádja, lényege viszont ugyanaz, mint a buddhizmus többi változatáé, a teljes, hiánytalan boldogság keresése. Klinikailag igazolt tény, hogy a gyakorló buddhista agykérgének a boldogságélménnyel összefüggő területei állandóan élénk aktivitást mutatnak, eszerint tehát csak egyfajta buddhista létezik, a boldog buddhista. Szellemi vezetőnek tehát azt válasszuk, aki folyton vigyorog.”

A szerzőről

A bemutatásra váró könyv szerzője, Dusza Erika szociológusként végzett a Miskolci Egyetemen.

Újságírói pályáját az 1990-es évek elején az Észak-Magyarország című napilap szerkesztőségében kezdte el, majd a Magyar Hírlap, később a Nők Lapja munkatársaként főként szociális témájú riportokat írt, 2002 óta szabad­úszó, cikkei a Magyar Narancsban és a 444.hu-n jelentek meg. 2008-ban kezdődő elvonulása óta főként könyvszerkesztőként tevékenykedik, valamint a kunhegyesi Mahámudrá Meditációs Központ működtetésében segédkezik.