A miskolci muzeológia atyjára emlékeztek

Prof. Dr. Végvári Lajos művészettörténész születésének 100. évfordulója alkalmából rendeztek konferenciát a miskolci MAB székházban pénteken. Az eseményen Dr. Roósz András akadémikus, a MAB elnöke köszöntötte a vendégeket, majd dr. Szolyák Péter őstörténész, a Herman Ottó Múzeum igazgatója emlékezett meg a művészettörténész alakjáról.

Iskolát teremtett

A konferencián előadás hangzott el többek között a Képzőművészeti Főiskola az 1960-as évek végén címmel, ahol a művészettörténeti tanszék vezetőjeként dolgozott a tanár úr. Pirint Andrea a Herman Ottó Múzeum művészettörténésze Végvári Lajos és a miskolci gyűjtemények című előadásában Dr. Dobrik Istvánt idézte, aki szerint „Végvári a miskolci muzeológia megteremtője” volt. Gyarmati Gabriella a Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum művészettörténésze a Munkácsy kultusz ápolása témájáról beszélt. Végvári Zsófia, a Festményvizsgálati labor vezetője Munkácsy festéstechnikájáról tartott előadást. Dr. Gyulai Éva a Miskolci Egyetem docense Emigráció és művészet Dr. Miklósi-Sikes Csaba a Sümegi Múzeum nyugalmazott igazgatója Végvári Lajos és Sümeg címmel tartott előadást.

Művésztelep és fotográfia

Csipes Antal iparművész a Zebegényi művésztelep aranykorára emlékezett, Eifert János fotóművész pedig a professzor és a fotográfia kapcsolatáról tartott előadást. Dr. Gyárfás Ágnes a Miskolci Bölcsész Egyesület elnöke a miskolci bölcsészet történetéről mesélt. Selmeczi György zeneszerző előadásában Végvári Lajos zenéhez való viszonyát idézte fel zenés illusztrációval. Máger Ágnes festőművész a professor özvegye a konferencia moderátoraként családi emlékeket elevenített fel előadásában. Végvári Lajos a Sopron megyei Zsirán született, apai ágon a nemes Gosztonyi, anyai ágon pedig egy felvilágosult, polgári hagyományokat őrző család leszármazottja volt. Elmondta a professzor élete nyolcvanöt esztendejéből az utolsó harminchármat Miskolcon töltötte. Gyermek- és ifjúkorában minden szállal a Dunántúlhoz kötődött, a pannon tájtól kapott élményt, hitet és kötelességtudást, majd választott hivatása sokáig Budapesthez kötötte. Miskolci közös életükről felidézte a nehéz indulást – Pető Jánosék fogadták be először a házaspárt. Majd a „boldog aranykort”, Zsófi lányuk születését és a boldog, tevékeny éveket. Számos történetet idézett fel a professzor mindennapjairól és tudományos munkásságáról a közösen töltött évekről.