„Számomra szerelemprojekt volt”

„Mindig érdekelt, hogy mi történt ezzel a borral, amelynek a dicsősége a történelem homályába vész” – ezt Ditz Edit mondja, akinek az ötlete alapján egész estés dokumentumfilmet forgatott a Kossuth-díjas Almási Tamás. A Folyékony arany világpremierje a CineFesten lesz, az alkotás a dokumentumfilmek versenyprogramjában is szerepel Miskolcon. Ditz Editet kérdezte Bujdos Attila.

A film gondolata öntől származik. Mi volt maga az ötlet?

Nemzetközi borakadémikusként évek óta foglalkozom borokkal, bormarketinggel. Mindig kiemelten érdekelt Tokaj, ez a világon is egyedülálló adottságokkal rendelkező borvidék. Egy dokumentumfilmtervet írtam, amely egy különleges nemzetközi borkóstoló köré épült a tokaji aszúval a középpontban. Ezzel az ötlettel kerestem meg Almási Tamást, és miután nyitott volt a közös munkára, tovább építettük a filmtervet.

Túl azon, hogy Almási Tamás ismert és kiváló filmrendező, miből gondolta, hogy ő lehet az, aki ebből a témából is jó dokumentumfilmet tud majd forgatni?

Ismerem és szeretem az alkotásait. Rendkívül érzékeny rendezőnek tartom és nagy emberi drámák, sorsok történetmesélőjének. Azt éreztem: ilyen tapasztalt és érzékeny rendezőre lenne szükség Tokaj megértéséhez. Amikor felhívtam ezzel, számoltam a lehetőséggel, hogy elutasítja, mert más olyan projekten dolgozik, ami a számára izgalmasabb vagy személyesen érdekesebb. Szerencsére látott lehetőséget az ötletben, és elkezdtünk kutatni Tokajban érdekes emberi történetek után, amelyek érdemesek rá, hogy elmeséljük őket, és melyek kontextust teremtenek a bor köré.

Merthogy az ötlet fogalmi jellegű? Mert mindenki tudja, mi a tokaji aszú, de keveseknek van róla saját tapasztalatuk?

Gyakran van így az ember a fogalmakkal, a tokaji aszú misztériumával is: nagyon sokat hallottunk róla, ikonikus nemzeti kincs, de igazából nincs jelen az életünkben. Engem az érdekelt, hogy mi történt ezzel a borral, amelynek a dicsősége a történelem homályába vész: háromszáz évig a világ egyik legismertebb és legvágyottabb bora volt, melyből mára egy elfeledett bor lett, mi magyarok sem ismerjük. Ráadásul Tokaj mára egyike a világ leginkább alulértékelt borvidékeinek.

Mi történt?

A tizenkilencedik században egy nagy filoxéravész elpusztította az ültetvények nagy részét. Aztán jöttek a világháborúk, majd az államosítás, amely átállította Tokajt a tömegtermelésre, és az ültetvényekkel együtt a minőségi tokaji bortermelés is megszűnt. Közben drasztikusan megváltoztak a borfogyasztási trendek, és az újvilági borászatok nagy mennyiségben kezdték el termelni versenyképes áron a világszínvonalú borokat. A rendszerváltás után a 90-es években nemzetközi befektetők érkeztek, pincészetek alakultak, és elindult egy „tokaji reneszánsz”. Pár tucat borász tudatosan ráállt a minőségi borászatra és a piaci versenyre a fogyasztókért, valamint arra, hogy visszaszerezzék Tokaj valaha volt dicsőségét, amiről a történelemkönyvekben írnak, de amire a ma élők már nem is emlékeznek.

A tömegtermelés és a kézművesség, a lélektelenség és az alkotni vágyás áll szemben ebben a történeti keretben?

Nagyon sok történetet ismertünk meg és forgattunk Tokajban. De úgy döntöttünk: három karakter sorsának és küzdelmének az ábrázolásával tudunk a legérdekesebben beszélni a borvidékről. Anélkül, hogy belemennénk a mélyebb gazdasági-szociológiai összefüggésekbe, említést érdemlő körülmény, hogy miközben a világ legdrágább borait Tokajban készítik, az elképesztő szegénység is jelen lévő. Mi két éven át, két szüreti időszakban forgattunk. A filmünk szempontjából az aszúsodás folyamatát tartottuk drámai témának. Kevesen tudják, hogy tízévente – nagyon ritkán – van jó aszútermés, és hogy a világon nagyon kevés az a terület, ahol az aszúsodás olyan módon megy, mehet végbe, mint Tokajban. Ilyen nagy területen, mint a tokaji borrégióban, máshol sehol sem. Az aszú készítése unikális, rendkívül idő-, erőforrás- és befektetésigényes. Azt éreztük, hogy a harc a tokaji aszúért olyan sztori, amit érdemes végigkövetni a három főszereplő – Szepsy István, aki híres magyar borászfamília sarja, Bacsó András, a Tokaj Oremus Szőlőbirtok vezetője és Alkonyi László, egykori sikeres borszakíró – kitartó és küzdelmes munkáján keresztül.

A szakértelmen és az erőforrásokon túl említést érdemlő a borászkodás kitettsége az időjárás mellett a piacoknak. Milyennek látja a tokaji aszú esélyeit: sikerülhet-e ismét általánosan ismertté válnia a világban ennek a márkának?

Húsz éve álltak át Tokajban arra a modellre, amelyet a világ nagy borvidékei követnek, és újra versenybe szálltak más borokkal. Hazaiakkal és külföldiekkel. Nehezítő tényező, hogy a tokaji most már nemcsak borokkal versenyez a fogyasztók figyelméért, hanem minden más alkoholos itallal is, melyek jórészt sokkal komolyabb marketingbüdzsével vannak jelen a piacon, mint például a nagy sörgyártó cégek. A nemes édes borok fogyasztása nemzetközileg is a teljes borpiacnak csak pár százalékát teszi ki, de folyamatosan csökken, ahogy nálunk is. Édes bort fogyasztani jelenleg nem divatos, emellett egyre nagyobb teret nyer az egészségtudatos, az alkoholt és a cukrot nélkülöző táplálkozás. Ugyanakkor vannak arra irányuló gasztronómiai kezdeményezések is Magyarországon, hogy vegyük észre mi, magyarok, van egy olyan borunk, amelyre érdemes lenne figyelnünk. Nemcsak ajándékként, mely aztán a polcokra kerül, hanem néha magunknak is megbonthatunk egy palackot.

Az utóbbi évek tokajibor-marketingjében megfigyelhető akarás, hogy próbálják felépíteni a furmint brandjét. Nem javítaná-e az aszú esélyeit, ha olyan egységes egészként jelenítenék meg a strukturált tokajibor-kínálatot, amely ma már sokféle, az alacsonyabb árfekvésben is a minőségre tekintő fogyasztói igényt és ízlést képes kielégíteni?

Ahhoz, hogy Tokaj működni tudjon, nem elég az aszú –többféle termék szükséges. Kellenek a zászlós termékek, mint a tokaji aszú, aminek nyilvánvalóan újra meg kellene teremteni a piacát itthon és külföldön. A nehézség, hogy kis mennyiségben és ritkán terem, és a bortörvény szerint az elkészítés után legalább három évig hordóban kell érlelni. Borászatilag, de cash flow szempontjából sem lehet csupán a tokaji aszúra borászatot létrehozni. Vannak egyéb félédes és édes borok, mint például a szamorodni vagy a késői szüretelésű borok és kiemelkedő száraz borok, amelyek kiegyenlítik a piaci lehetőségeket, és működőképessé teszik a borászkodást. A tokaji szőlőfajták közül kiemelkedik a furmint. Nemcsak azért, mert a legnagyobb mennyiségben van jelen a borvidéken, hanem ez a szőlőfajta képes arra, hogy nagyon jól aszúsodik, ugyanakkor nagyszerű száraz bor készítésére is, mely alkalmas arra, hogy felvegye a versenyt a világ nagy fehérboraival. Tokajban nagy lehetőség van, de bármely borvidék márkaépítése hosszú és költséges futam. Gyakran nem elég a borászatok egyéni marketingtevékenysége, itt is jelentős eredményeket hozhatna az összefogott komoly, közösségi bormarketing.

Bár kifejezetten nem marketingfilmet forgattak, a három borász küzdelméről szóló egész estés dokumentumfilm alkalmas lehet Tokaj helyzetbe hozására is. Mi az, amit az önök történetéből megismer majd a világ?

A Folyékony arany a tokaji aszúért folyó szinte emberfeletti, mindennapos küzdelemről szól. Szepsy István az egyik legnagyobb magyar borász, akit sokan „Aszúkirálynak” hívnak – az ő személyes története lebilincselő, mely szorosan összefonódik Tokajjal. A Folyékony arany arra is alkalmat teremt, hogy rácsodálkozzunk arra a közös kincsre, ami Tokaj, és amit nagyon kevesen és még nem eléggé ismerünk.

A világpremier előtt vagyunk. Ha gondol erre, mit szeretne, hogyan emlékezzünk rá egy év múlva. Hogy jó film lett? Hogy hatással volt a Tokaji borvidékre? Hozzátett a borkultúránkhoz? Hírét vitte valami nagyon sajátosan magyarnak?

A filmet magyar piaci forgalmazásra szántuk, de elkészítettük angol felirattal is, és jövőre elindul a nemzetközi forgalmazás. Nagyon büszke vagyok, hogy sikerült ráépíteni a sztorit arra az alapötletre, amivel megkerestem Almási Tamást. Nagy dolog, hogy az egyik legjobb magyar dokumentumfilmesként látott fantáziát ebben, és izgalmas, értékes filmet készített. A Folyékony arany számomra szerelemprojekt volt. Ez az első boros film Magyarországon, mely méltóképpen képviseli Tokajt és a teljes magyar borászatot. Remélem, nagyon sokan lesznek kíváncsiak rá.