Egy pár, akik imádják a mozit, és akiket imád a mozi

Csütörtökön két világszerte ismert és elismert színész, az Oscar-díjas angol Vanessa Redgrave és az olasz Franco Nero lépett a CineFest vörös szőnyegére, hogy átvegyék az Európai Mozi Nagykövete díjat.

Vágni lehetett a csendet

Izgatott várakozás előzte meg a sztárpár érkezését nemcsak a rajongók, de a média képviselőinek részéről is. Szinte vágni lehetett a csendet a 16. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválnak évek óta otthont adó Művészetek Háza előtt. (Az eseményről élő bejelentkezés is készült a boon.hu Face­book-oldalára, a videó továbbra is megtekinthető ott – a szerk.) Hamarosan begördült egy elegáns autó, amelynek hátsó üléséről fiatalokat meghazudtoló lendülettel szállt ki a 82 éves Vanessa Redgrave, majd, a másik oldalon, a 77 éves Franco Nero. Minden mozdulatukból és pillantásukból áradt valami olyan erős, békés és hihetetlen szeretet, hogy észre sem vettem, mikor kezdtek el potyogni a könnyek a szememből.

Miközben a Művészetek Háza előterébe sétáltak a dísz­fal előtti fotózásra, Franco Nero hozta a filmjeiből ismert titokzatos és acélos tekintetű férfi karakterét. Vanessa Redgrave viszont tekintetében hatalmas kérdőjelekkel, aztán pedig szavakkal is kommunikálta a jelenlévők felé: mire fel ez a hatalmas, elfogódott csend?

– Welcome to Miskolc – emeltem meg a hangom, mire mindenki feloldódott kicsit, főleg akkor, amikor a színésznő hatalmas mosollyal köszönte meg „bekiabálásom”, és jelezte, hogy igen, lehet itt lazulni, nem igénylik ők ezt a – kicsit túlságosan is tiszteletteljes – csendet.

Az Európai Mozi Nagykövetei

Az ünnepélyes díjátadó után (a díjat a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál 2016-ban alapította, az első díjazott Juliette Binoche francia színésznő volt) Franco Nero lépett először a mikrofonhoz, hogy elmondja beszédét.

– Nagyon köszönjük ezt a csodálatos díjat. Gyakran megkérdezik tőlem, mit jelent számomra a film. Szerintem a mozi világa olyan, mint egy hatalmas város, ahol különböző etnikumú, bőrszínű és álmú emberek élnek. A film mindig is létezik majd, addig, amíg mi, emberek tovább álmodunk. A mozi szabadságot jelent, mert azokban az országokban, ahol nincs mozi, ott nincs szabadság sem. A filmezés megadta számomra azt a lehetőséget, hogy mindenhova a főbejáraton lépjek be, és fontos emberekkel, kormányzókkal, miniszterelnökökkel, hercegekkel és hercegnőkkel vacsorázhassak. Mindezek mellett találkoztam – és vacsoráztam – szerény emberekkel is. Farmerekkel és halászokkal, akikről el kell hogy mondjam, gyakran sokkal jobb emberek és jobb vacsoratársaság voltak, mint a „nagy emberek”.

A fergeteges taps után felesége, az ikonikus Redgrave színészdinasztia generációjának képviselője osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. (Már az ötödik generáció is képviselteti magát a filmvásznon a családból, Vanessa Redgrave lányától, Joely Richardsontól származó unokája, Daisy Bevan személyében. Sőt, másik unokája, a Natasha Richardson és Liam Neeson házasságából született Micheál Neeson is egyre több filmben látható.)

Köszönetet mondott

– Szia – lehelte búgó hangon és huncut mosollyal az ajkán a mikrofonba Vanessa Red­grave. – Először is köszönöm a meghívást ennek a csodálatos fesztiválnak a főigazgatójának, Tibor Bírónak, megtisztelt vele. Köszönöm, hogy az az úriember nagyon kedvesen megfogta a táskám – nézett csintalan kék szemekkel Miskolc város alpolgármesterére, majd folytatta – Péternek, Pfliegler Péternek. Természetesen önöknek is nagyon köszönöm, hogy eljöttek és megnéznek minket – fordult a közönséghez, majd folytatta:

– Nagyon sok különböző világhoz tartozom, de ez a sok-sok világ együtt egy nagy egészet alkot. Ahogyan Franco is mondta, én is nagyon szeretem a mozi világát. A mai napon sokan kérdezték tőlem a sajtó képviselői közül, hogy mikor és hogyan szerettem bele Francóba. Erre a kérdésre nem tudok konkrét választ adni, de azt elmondhatom, hogy amikor először dolgoztam vele a Lancelot forgatásán, 1967-ben, az első benyomásom az volt, hogy Franco egy igaz színész, aki kiváló és csodálatos, és – mint minden színésznő – én is felismertem benne ezt a nagyságot, és valóban elhittem neki, hogy ő igazán Sir Lancelot. Azt hiszem, ezért szerettem bele.

Igaz, 2006-ban kötöttek házasságot egy családi ceremónián, de kapcsolatuk 1967-ben kezdődött, amit két évvel később közös fiuk, Carlo Gabriel Nero forgatókönyvíró és rendező születése koronázott meg.

A pár egy-egy filmje

A színészházaspár egy-egy filmjét is láthatták a nézők a miskolci filmfesztiválon. Franco Nero Django (1966) című, és Vanessa Redgrave Julia (1977) című filmjét. A színésznő ezért a szerepéért érdemelte ki az Oscar-díjat. Az Oscar mellett Golden Globe-, Emmy- és Tony-díjas színésznőt több évtizedes pályafutása során hatszor jelölték Oscar-díjra.