ásatás Sajóbábonyban

2019.07.28. 17:30

Különleges leletek a Méhész-tetőről

Francia támogatással négyéves munka kezdődött a Bábony-kultúra nyomait kutatva.

Tóth Balázs

Munkában a régészek

Fotó: Tóth Balázs

Igen gazdag leletanyagot gyűjtöttek össze az elmúlt hetekben francia és magyar régészek Sajóbábonyban, a Méhész-tetőn. A Bábony-kultúra nyomaira több mint fél évszázaddal ezelőtt rábukkantak már, de nagyszabású feltárásból kevés akadt. Most a francia kormány támogatásával zajlik egy több évig tartó kutatás a Sajó völgyében.

Amatőr régész bukkant rá

Az előzményekről dr. Ringer Árpád régész, geográfus beszélt lapunknak. Mint mondta, a lelőhelyre egy amatőr régész bukkant 1963-ban. Az első nagyobb ásatást – a bábonyi tanács támogatásával – 1986-ban végezték, ekkor kiderült, középső őskőkorból, Neander-völgyi emberektől származhatnak a talált eszközök. A következő nagyszabású feltárás 1997-ben zajlott chicagói segítséggel, akkor kétezer leletre, szépen megmunkált kőeszközökre, valamint festéknyomokra bukkantak. 1991-ben egy nagy nemzetközi konferenciát is rendeztek Miskolcon, amelyen megerősítették, 100–120 ezer évvel ezelőtti kultúrák nyomait tárták föl.

 

– Rengeteg település található kis területen, a most feltárt rész a formáját, méretét tekintve a nagyobbak közé tartozott. Különleges alkalommal használták, rövid időszakokra, de rengeteg alkalommal. Valószínűleg a nyári napforduló kultuszához választották ki, hiszen innen jól látható volt, amint a Nap felkel a zempléni Gergely-hegy és Magas-hegy között. Erre utalhat a testfestés is, amire a vöröset és a feketét használták – árulta el a lelőhelyről dr. Ringer Árpád.

Hozzátette, a magaslat azért is lehetett érdekes, mert a Sajó völgyében zajlott az állatok szezonális migrációja az Alföldről a német–lengyel síkvidékre és vissza. Ezenkívül a Bábony-patak völgye kedvező vadászati lehetőséget biztosított egész évben. A hely a neolitikum emberének már száraz volt, akárcsak a rézkoriaknak. A löszös lerakódásban a leletek azért őrződtek meg, mert nem sokkal a hely elhagyása után barna erdőtalaj képződött a területen.

Dr. Mester Zsolt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézetének docense a most véget ért ásatással kapcsolatban elárulta, azt Agnès ­Lamotte, a Lille-i Egyetem kutatója kezdeményezte, aki szintén a levélhegyes kultúrával, az őskőkor középső szakaszának iparával foglalkozik.

A jégkorszak idején

A francia külügyminisztérium támogatja a kutatók külföldi ásatásait, s a magyar partnerek Sajóbábonyt javasolták, hiszen az itteni kultúra különlegesnek számít. A projekt segíthet megérteni a természeti folyamatokat a jégkorszak idején. Kiderülhet, milyen viszonyok között éltek akkor az emberek. A projektben a franciákon és az ELTE régészein kívül a Miskolci Egyetem és a Herman Ottó Múzeum munkatársai is részt vesznek, az anyag a múzeumba kerül.

– Vannak szép, jellegzetes levél alakú dárdahegyek, kétoldalas kések, amely a rokon kultúrákra is jellemző. A bábonyi kultúra legjellegzetesebb nyersanyaga a bükkszentlászlói kvarcporfír, vannak darabok Korlát és Arka környéki kőzetből, illetve egyedi, csak a Visztula mentén előforduló nyersanyagból. Az is kiderül a hulladékokból, hogy az eszközöket itt készítették. A három hét alatt 1700 darab feletti lelet­anyagot találtunk. Feldolgozzuk, értékeljük, lesznek laborvizsgálatok, mire jövő nyáron visszatérünk, meg is születnek az eredmények, így új kérdéseink lesznek, és tudjuk majd, mit kell pontosítanunk – mondta Mester Zsolt.

Agnès Lamotte elárulta, a francia hallgatók Párizsból és Lille-ből érkeztek. Azért esett Közép-Európára a választásuk, mert itt több a lelet mint Kelet- és Észak-Franciaországban, tovább maradtak a Neander-völgyi emberek, s az itt talált anyag alkalmas az összehasonlító kutatásokra. Meg szeretnék érteni a Neander-völgyiek vándorlását, sok kérdést kell tisztázni az emberek viselkedésével, migrációjával, az idővel kapcsolatban.

Szívügyének tekinti

Dr. Szilva István, Sajóbábony polgármestere – aki gyerekként volt kint az akkori kutatáson – szerint az ilyen volumenű ásatás új megvilágításba helyezheti a környék már ismert őstörténetét. Hangsúlyozta, szívügyének tekinti a régészek munkáját, a település lakói is támogatják, hiszen kerülhet elő olyan lelet, amelyre attrakciót fűzhetnek föl. A terület is alkalmas lehet majd a bemutatásra, gyönyörű a látvány, kiváló hely volt akkoriban is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában