2019.07.28. 17:30
Különleges leletek a Méhész-tetőről
Francia támogatással négyéves munka kezdődött a Bábony-kultúra nyomait kutatva.
Munkában a régészek
Fotó: Tóth Balázs
Igen gazdag leletanyagot gyűjtöttek össze az elmúlt hetekben francia és magyar régészek Sajóbábonyban, a Méhész-tetőn. A Bábony-kultúra nyomaira több mint fél évszázaddal ezelőtt rábukkantak már, de nagyszabású feltárásból kevés akadt. Most a francia kormány támogatásával zajlik egy több évig tartó kutatás a Sajó völgyében.
Amatőr régész bukkant rá
Az előzményekről dr. Ringer Árpád régész, geográfus beszélt lapunknak. Mint mondta, a lelőhelyre egy amatőr régész bukkant 1963-ban. Az első nagyobb ásatást – a bábonyi tanács támogatásával – 1986-ban végezték, ekkor kiderült, középső őskőkorból, Neander-völgyi emberektől származhatnak a talált eszközök. A következő nagyszabású feltárás 1997-ben zajlott chicagói segítséggel, akkor kétezer leletre, szépen megmunkált kőeszközökre, valamint festéknyomokra bukkantak. 1991-ben egy nagy nemzetközi konferenciát is rendeztek Miskolcon, amelyen megerősítették, 100–120 ezer évvel ezelőtti kultúrák nyomait tárták föl.
– Rengeteg település található kis területen, a most feltárt rész a formáját, méretét tekintve a nagyobbak közé tartozott. Különleges alkalommal használták, rövid időszakokra, de rengeteg alkalommal. Valószínűleg a nyári napforduló kultuszához választották ki, hiszen innen jól látható volt, amint a Nap felkel a zempléni Gergely-hegy és Magas-hegy között. Erre utalhat a testfestés is, amire a vöröset és a feketét használták – árulta el a lelőhelyről dr. Ringer Árpád.
Hozzátette, a magaslat azért is lehetett érdekes, mert a Sajó völgyében zajlott az állatok szezonális migrációja az Alföldről a német–lengyel síkvidékre és vissza. Ezenkívül a Bábony-patak völgye kedvező vadászati lehetőséget biztosított egész évben. A hely a neolitikum emberének már száraz volt, akárcsak a rézkoriaknak. A löszös lerakódásban a leletek azért őrződtek meg, mert nem sokkal a hely elhagyása után barna erdőtalaj képződött a területen.
Dr. Mester Zsolt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézetének docense a most véget ért ásatással kapcsolatban elárulta, azt Agnès Lamotte, a Lille-i Egyetem kutatója kezdeményezte, aki szintén a levélhegyes kultúrával, az őskőkor középső szakaszának iparával foglalkozik.
A jégkorszak idején
A francia külügyminisztérium támogatja a kutatók külföldi ásatásait, s a magyar partnerek Sajóbábonyt javasolták, hiszen az itteni kultúra különlegesnek számít. A projekt segíthet megérteni a természeti folyamatokat a jégkorszak idején. Kiderülhet, milyen viszonyok között éltek akkor az emberek. A projektben a franciákon és az ELTE régészein kívül a Miskolci Egyetem és a Herman Ottó Múzeum munkatársai is részt vesznek, az anyag a múzeumba kerül.
– Vannak szép, jellegzetes levél alakú dárdahegyek, kétoldalas kések, amely a rokon kultúrákra is jellemző. A bábonyi kultúra legjellegzetesebb nyersanyaga a bükkszentlászlói kvarcporfír, vannak darabok Korlát és Arka környéki kőzetből, illetve egyedi, csak a Visztula mentén előforduló nyersanyagból. Az is kiderül a hulladékokból, hogy az eszközöket itt készítették. A három hét alatt 1700 darab feletti leletanyagot találtunk. Feldolgozzuk, értékeljük, lesznek laborvizsgálatok, mire jövő nyáron visszatérünk, meg is születnek az eredmények, így új kérdéseink lesznek, és tudjuk majd, mit kell pontosítanunk – mondta Mester Zsolt.
Agnès Lamotte elárulta, a francia hallgatók Párizsból és Lille-ből érkeztek. Azért esett Közép-Európára a választásuk, mert itt több a lelet mint Kelet- és Észak-Franciaországban, tovább maradtak a Neander-völgyi emberek, s az itt talált anyag alkalmas az összehasonlító kutatásokra. Meg szeretnék érteni a Neander-völgyiek vándorlását, sok kérdést kell tisztázni az emberek viselkedésével, migrációjával, az idővel kapcsolatban.
Szívügyének tekinti
Dr. Szilva István, Sajóbábony polgármestere – aki gyerekként volt kint az akkori kutatáson – szerint az ilyen volumenű ásatás új megvilágításba helyezheti a környék már ismert őstörténetét. Hangsúlyozta, szívügyének tekinti a régészek munkáját, a település lakói is támogatják, hiszen kerülhet elő olyan lelet, amelyre attrakciót fűzhetnek föl. A terület is alkalmas lehet majd a bemutatásra, gyönyörű a látvány, kiváló hely volt akkoriban is.