Memoár helyett emlékkönyv

Édesanyja memoárjának készült, de végül az ő emlékére jelent meg Ritter Renáta Rita kiadványa R3 címmel. (A könyvecske a Privát félmúlt-sorozat részeként az Észak-Keleti Átjáró Egyesület kiadványsorozatának darabja – a szerk.) Ritter Re­náta miskolci pedagógus, az Észak-Keleti Átjáró Egyesület baráti társaságának a tagja.

„Tavaly nyáron szántam rá magam, hogy meg­írom a könyvet.” Ritter Renáta

– Tavaly nyáron szántam rá magam, hogy megírom, egy vastagabb füzetbe kezdtem bele, de másképp alakult – mondja Renáta. – Nagyon szépen meg akartam írni, úgy gondoltam, hogy kifaggatom mamát, megtudok mindent, hogy mi, pontosan hogy volt, miért jött Miskolcra, hogyan élte meg ezeket az éveket. Ám hirtelen meghalt. Letaglózott a hír, fél-háromnegyed év múlva tudtam csak folytatni az írást, de sajnos nincs benne semmi, amit korábban meg akartam írni.

Véletlenen múlt

Szüleinek korábban nem volt miskolci kötődése. Mindketten válásokon, munkaváltáson voltak túl, így kerültek a városba 1975–76 környékén, az anya 41, az apa 48 éves volt, amikor a lányuk megszületett.

Renáta könyvecskéje a megismerkedésükkel kezdődik, a katonatiszt férfi benyit a városi tanács népességnyilvántartó irodájába, ahol megkérdezi az ott dolgozó hölgyet, hogy hol intézik az ő ügyét, a nő felkíséri az emeletre. Ilyen véletlenen múlt a közös életük. Renáta Miskolc belvárosában, Vörösmarty és Bihari utcai panellakásokban nőtt fel.

A múltról sosem

– Csodálatos gyerekkorom volt – meséli. – A szüleim hamar nyugdíjasok lettek, így rengeteget foglalkoztak velem. Édesanyám gyakran vitt például kiállításra, a Miskolci Galéria összes tárlatmegnyitóján ott voltunk. De a múltról sosem beszéltünk. 13 éves voltam, amikor édesapám meghalt, sok mindent tőle sem tudtam megkérdezni.

Maga a kiadvány kevés eseményt elevenít fel az életükből: inkább benyomások, az utolsó sorok az édesanya halálának napjáról szólnak.

– Furcsa, de a gyerekeimet sem említettem meg az írásban. Pedig ha valakivel beszélgetek, akkor az elsők között említem, hogy van három gyerekem, mert ez nagyon fontos ismérv rólam, de most nem éreztem szükségét – magyarázza Renáta. – Inkább az én és a szüleim viszonylatában írtam ezt a füzetet.

Nagymama a kisfilmben

Ennek ellenére a lánya is fontos szerepet kap a kötetben. Kisanna a budapesti képzőművészeti szakgimnázium tanulója, a füzet közepét az ő első animációjának képkockái illusztrálják, amelyek Elluskáról, azaz a nagymamájáról szólnak.

– A mama erősen hatott rá. A film arról szól, hogy egy papírmaséból készült néni beül a fürdőkádba, elkezd zokogni, megfürdik a könnyeiben, végül kiszáll és egy vállrándítással annyit mond, hogy hm. Közben nagyon szép zongoraszólam, majd csecsemősírás hallatszik.

Kisanna legutóbbi vizsgafilmje is a nagymamát idézi. Renáta szerint a kisfilm és a kis kötet – legalábbis számára – nagyon jól kiegészítik egymást.