Ünnepi Könyvhét

2019.06.17. 15:30

De szép ez a mi városunk, Miskolc

Kicsit Miskolcról is szólt a jubileumi, 90. Ünnepi Könyvhét.

Bájer Máté

Mit köszönhet az irodalom a hely szellemének? Ezt próbálta kideríteni az egyik könyvheti rendezvény, amelyre a városban élő és alkotó költőket, írókat hívták meg. Miskolc és környéke számos témát szolgáltat az alkotók számára. Nem mindig könnyű szeretni, de nem lehetetlen a feladat – hallottuk.

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése emléktáblát avatott az Erzsébet téri akadémiai székházban, ahol Supka Géza író 1927-ben javaslatot tett a „szabadtéri könyvünnep” megrendezésére. Mindezek mellett nem meglepő, hogy a miskolci programok között is fontos témává nőtte ki magát a város, a helyi élet, az itteni szemléletmód.

A múlt mélységes kútja

A rendezvénysorozat első napján ismert helyi szerzők beszélgettek a hely szelleméről. Bari Gábor költő, Bereti Gábor Szabó Lőrinc-díjas költő, Csorba Piroska Szabó Lőrinc-díjas költő, Fecske Csaba József Attila-díjas költő, Györgyei Géza Szabó Lőrinc-díjas író, Kühne Katalin író és Zemlényi Attila Szabó Lőrinc-díjas költő vett részt azon a kötetlen eszmecserén, amelyen ezúttal Balázs István volt az irodalmárok beszélgetőtársa.

 

„Magyarország száz évvel ezelőtt nem a mai határai között terült el. Ebben a városban ott él az ezt követő évek szellemisége is. Miskolc kénytelen-kelletlen is szerepet vállat abban az újraszerveződésben, ami Trianon után ment végbe a hazánkban. Ez mai napig meghatározza városunkat” – hangzott el a vitaindító mondat a hallgatóság egy tagjától.

Balázs István erre reagálva a többi között arra is felhívta a figyelmet: ha a hely szellemének eredetéről szeretnénk beszélni, akkor akár hetvenezer éves múltra is visszatekinthetünk, hiszen egyedülálló kulturális örökségek maradtak ránk az őskornak abból a szakaszából is.

Sokan voltak azon a véleményen, hogy a várost körülvevő hegyek és a különleges természeti adottságok teszik Miskolcot azzá, ami.

Szent hely

„Tizennyolc éves fejjel kerültem ide, és nem győztem betelni ennek a környezetnek a csodájával, szépségével. Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy eddig írt verseimnek igen nagy hányada kimondottan a természethez kötődik. Fontosnak tartom, hogy ezt a „szent helyet” megbecsüljék a városiak. Nem kell repülőre vagy bármilyen varázslatos eszközre ülnie, ha szépet akar látni. Én mai napig nem bírom magamat jóllakatni azzal a csodával, amit a Bükk nyújt” – osztotta meg erről való gondolatait és észrevételeit Bari Gábor.

Nem csak a természet

„Én gyüttment vagyok, mint legtöbben Miskolc lakosai közül. Vidékről jöttem a magam tájszólásával. Amikor idekerültem 14 éves koromban, akkor a hely szellemét a Napjaink nevű folyóirat képviselte számomra. Nehezen szerettem meg Miskolcot, visszavágytam Szögligetre. Hosszú idő telt el, mikor egy esős napon az ablakból kinézve azt mondtam, milyen szépen megmosakodott a város, de szép ez a mi városunk. Azt hiszem, ekkor fogadtam el Miskolcot lélekkel is, nem csak a tudatommal” – emlékezett vissza Fecske Csaba a hely szellemével való első találkozására.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában