2025.06.01. 12:30
Tizenhárom áldozata volt a robbanásnak
Negyvenhat évvel ezelőtt, 1979. június 1-jén, egy pénteki munkanapon következett be az újkori magyar ipartörténet egyik legsúlyosabb balesete. A Sajóbábonyban működő Észak-Magyarországi Vegyiművek (ÉMV) TNT-üzemében történt robbanás 13 dolgozó életét oltotta ki, és mély nyomot hagyott a hazai ipar kollektív emlékezetében és a város lakosaiban.
Az emléktábla a mai napig mementója Magyarország egyik legsúlyosabb ipari katasztrófájának
Forrás: MW
A TNT-gyártás a hidegháború hajnalán, az 1950-es évek elején indult el Sajóbábonyban. A 1040-es számú hadiipari vállalatot stratégiai megfontolások alapján telepítették ide, hiszen távol esett az akkori ellenséges Jugoszláviától, miközben könnyen integrálható volt a belső ipari rendszerbe. Az építkezést jellemzően a rendszer által ellenségnek tekintett politikai elítéltekkel végeztették, kézi erővel, szűkös körülmények között. A berendezések jelentős része még a második világháború előtti időkből származott, így már az induláskor is elavultnak számítottak. Az üzem több mint két évtizeden át működött, fokozatosan elöregedő gépparkkal és technológiával. Az 1970-es évek végére már tervezték a korszerűsítést, és egy új, modernebb TNT-gyárat kívántak létesíteni. A régi üzem végleges bezárását 1979. július 1-jére időzítették, de egy hónappal előtte megtörtént a végzetes robbanás.
Forrás: Facebook
A robbanás napján minden a szokásosnak tűnt
Június 1-jén, a hét utolsó munkanapján minden a megszokott rend szerint zajlott. A délutáni órákban azonban, máig tisztázatlan okból, hatalmas robbanás rázta meg az A1 jelű TNT-gyártó épületet. A detonáció során több mint 10 tonna TNT robbant fel. A lökéshullám ereje óriási volt. Gombafelhő emelkedett az égbe, amelyet 20 kilométerről is látni lehetett, a hanghatást pedig 30 kilométeres körzetben érzékelték. Az épület teljesen megsemmisült, helyén mély kráter keletkezett. A gyár területén több tűz is fellángolt, veszélybe sodorva a közelben tárolt robbanó- és vegyi anyagokat.
A mentés körülményei nehezítettek voltak
A mentést tovább nehezítette, hogy a hadiüzemet fegyveres őrség védte, és a helyszínre érkező tűzoltókat kezdetben nem engedték be a területre. Végül sikerült megfékezni a lángokat – talán az utolsó pillanatokban – hiszen azok már alig néhány méterre voltak egy TNT-tárolótól. Az A1-es épület teljesen elpusztult. A robbanás okát soha nem sikerült egyértelműen megállapítani. Az épület és a benne dolgozók teljes megsemmisülése miatt nem maradt elegendő tárgyi vagy személyi bizonyíték, amelyből rekonstruálni lehetett volna a történteket.
Döbbent csend az üres koporsók mellett
Azt a 13 dolgozót, akik az utolsó órákban a gyártósor mellett tartózkodtak, sokáig eltűntként tartották nyilván. Érthető módon – mivel minden és mindenki megsemmisült – a holttesteik nem kerültek elő. Mivel a létesítmény hadiüzemként működött, a vizsgálatok eredményeit nem hozták nyilvánosságra. A közbeszédben elterjedt vélekedés szerint a balesetet egy technológiai hiba, vagy emberi figyelmetlenség okozta: a szárítási folyamat során túl nagy nyomással fújtak meleg levegőt az instabil robbanóanyagra, ami kiválthatta a detonációt.
A tragédia áldozatait jelképes gyászszertartáson – üres koporsókkal – hatalmas tömeg kíséretében búcsúztatták. A robbanás helyén keletkezett krátert feltöltötték és fásították. A helyszínen meghagytak egy deformálódott fémtartó oszlopot, amelyre emléktáblát helyeztek a 13 dolgozó nevével.
