"A fájdalom nem múlik el, csak átalakul csenddé, imává, közösséggé”

Ez a nap a csend ünnepe. Azé a csendé, amelyben ott zúg a múlt fájdalma és a remény halk szava. A legfontosabb feladatunk, hogy őrizzük az elhurcoltak emlékét és tovább adjuk a történeteiket, üzeneteiket. Mert a megemlékezés nem csak múltidézés, hanem jövőépítés is. Ezekkel a szavakkal indult a mártírok napi megemlékezés, amin a hitközség vezetésén kívül a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét (MAZSIHISZ) prof. Dr. Grósz Andor elnök, a miskolci hitközséget Deutsch Miklós elnök, Miskolc város önkormányzatát pedig Hollósy András alpolgármester képviselte.

Júniusban indultak el a halálvonatok

Deutsch Miklós a miskolci zsidó hitközség elnöke beszédében elmondta, hogy nem ismétlődhetnek meg a 81 évvel ezelőtti események. Megemlékezünk a Miskolcról és környékéről elhurcolt 17-18 ezer zsidó hittestvérünkről. 1944 márciusától kötelező volt a sárga csillag viselése, majd júniustól kezdték felszámolni a Miskolc, Arany János utcai gettót. E hónap 11-én elindultak a halálvonatok, marhavagonok Auschwitz-Birkenau felé. Ezeket a tényeket nem lehet elégszer elmondani és sajnos egyre kevesebben vannak azok a túlélők, akik el tudják mondani a történteket – fogalmazott az elnök. Figyelemre méltónak tartja ugyanakkor azt, hogy az utóbbi időben egyre több iskolás látogatja a zsidó múzeumot, ami kapcsán megismerkednek a Holokauszttal és a zsidó hagyományokkal.

A mártírok napi megemlékezés felelősséget is jelent

Dr. Grósz Andor, a MAZSIHISZ elnöke szerint a gyász és a hiány nem halványul az idő múlásával.

 Gyalázatnak hívta azt az időszakot, amik az 1930-as, 40-es években a magyar zsidóságra zúdult. A közös emlékezés és a kegyelet lerovása a fő célja a mai összejövetelnek. Felfoghatatlan veszteség ami akkor történt, amit egy olyan katasztrófához hasonlított, ami eltörölné Miskolc lakosságát a csecsemőktől az aggastyánokig. A vészkorszaknak háromszor ennyi áldozata volt. Mártírjaink emléke nem halványulhat. A múlt figyelmeztet, de csak a jelen tettei menthetik meg a jövőt – tette hozzá.

A pusztulás váróterme volt a vasgyári téglagyár udvara

Miskolc alpolgármestere, Hollósy András úgy kezdte beszédét, hogy a helyszínre tartva szemet szúrt neki a felirat, ami így szól: ne ölj! S mégis, megannyi, sok ezernyi név van a kőtábla alatt. Ez a hónap különösen fájó emlékezetidézés számunkra – folytatta. 1944 májusára gettóba zárták városunk 10 ezer polgárát. 81 évvel ezelőtt a vasgyári téglagyár udvara vált számukra a pusztulás váróterméé. Miskolc büszke arra, hogy a kisebbségi nemzetiségek mind a mai napig részesei annak a szövetnek, ami a ma is az együtt élő közösségét jelenti városunknak. Ami akkor történt elfelejthetetlen, megbocsáthatatlan és elfogadhatatlan. A világot alkotó szövetből egy egész szálat akartak kiégetni. A mai megemlékezésben a fájdalmon túl helye kell, hogy legyen a reménynek.

A megemlékezésen több más jelenlevő is felszólalt a múltat idézve és a Holokauszt borzalmait hangsúlyozva és áldást kérve az elhunytak emlékére.

• Dr. Hunyadi László, Izrael állam tiszteletbeli konzulja
• Barna Sándor – Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke
• Dr. Nógrádi Gergely – a Frankel Leó úti zsinagóga főkántora
• Dr. Bakk Richárd – rendőrezredes, rendőrségi főtanácsos, kapitányságvezető
• Dr. Szabó-Tóth Kinga- egyetemi docens

Még több hír és érdekesség várja a boon.hu portálon.