2025.06.03. 10:56
„Szomorú, hogy ilyen világban élünk” – nagyon nem ezt érdemelte a kisfiával lerobbant borsodi édesanya
Inkább kikerülték és ledudálták a sofőrök az édesanyát.
Az út szélén vesztegelt a kisgyermekkel az édesanya
Forrás: A fotó illusztráció
A napokban posztolt egy elkeseredett apuka egy facebook csoportban, hogy felesége útközben lerobbant az autójával egy forgalmas útszakaszon Kazincbarcikánál. Az ember ilyenkor naivan azt gondolná, hogy lesz majd valaki aki megáll segítséget nyújtani a pórul járt sofőrnek, nem csak azért mert nőről van szó, de egy pici gyermek is volt vele. Az édesapa egy posztban osztotta meg a nemtetszését, amihez számos komment érkezett. Ezekből idézünk párat:
Mai nap felesègem és 3 éves kisfiam műszaki hiba miatt kènytelenek voltak megállni Kazincbarcikán a múcsonyi út végén a felüljárónál. Elakadásjelző ki volt tève. Senki nem állt meg megkèrdezni hogy esetleg mi a baj. (Lehetett volna bármi baj is nem műszaki probléma.) Ehelyett ledudálták és mutogattak neki. Hova lett az embersèg és a segítő kèszsèg??? Szomorú hogy ilyen világban élünk
- írta posztjában az apuka.
Sajnos igen! Mindenki rohan , sőt ha minden rendes ember leírná a véleményét erről, akkor pont azok írnának és lennének felháborodva , akikről szó van!
- szólt hozzá az egyik csoporttag.
Emlékszik mindenki, mi történt Miskolc felé nem is olyan régen?
Pedig ott széles is az út, feltűnő narancs színű volt az autó, mégis megtörtént a baj....
Szóval mielőtt mindenki itélkezik....
Szomorú, így van sajnos.
Láttam már, nem egyszer, hogy vészvillogóval félreált autós, csak telefonálnt. Megtévesztő már, ez is. Jelzett esetleg valahogy másképp is? De így van, nagyon sokan meg sem állnak,annyira sem, hogy meg kérdeznék, van valami baj?
Szerény véleményem szerint a (bizalom) hiányzik, elveszett, nagy valószínűséggel azért nem állnak meg, mert lehet,hogy átverés és a végén a segítő lesz az áldozat.
Számtalan hasonló esetről hallottunk már, megállt segíteni, és kirabolták, stb. Az, hogy ma én állok meg segíteni, mert lehet, hogy holnap meg én szorulok rá a segítségre, és biztos lehetek abban, hogy majd megállnak, na ez már nincs. Sokat fordult a világ. Anno amikor katona voltam sokat stoppoltam és mindenki megállt, most kötve hiszem, hogy így lenne. Nem tudom, hogyan lehetne ezen változtatni, de nem jó az irány sajnos. Az egyik fele fél, azért nem áll meg, a másik fele pökhendiségből. Mert azt gondolja hogy neki sem fog megállni senki, ha neki kellene segítség. Ez a bizalom elvesztése, és az emberségé természetesen.
- osztotta meg gondolatait a csoportban egy férfi.
Reméljük a kis család szerencsésen hazaért.
