2025.06.17. 08:00
Ezt el se hiszi: jó dolgok történnek a facebookozók szerint a városban!
Valaki elesik? Valaki szeret gyerekeket látni? Mi történhet ilyenkor?... Sok közösségi média fogyasztó már abba a tévhitbe eshetett, hogy kizárólag rossz hírek jönnek a Facebookról is társairól. Pedig... A sok ilyen-olyan poszt között kiszúrtunk két jó hírt, mutatjuk, mert reményt adó.
Általános vélekedés, nem csak a sajtószakmán belül, hogy „manapság csak a rossz hírek érdeklik a jónépet”. Ha így van, és sok jel utal arra, hogy így van, akkor nincs mit tenni, de észrevehetjük, hogy van az „máshogy is”. Amikor pozitív információkat oszt meg valaki a közösségi médiában, ha nem is több kattintásra, de jónéhány kedvező visszajelzésre számíthat webtársai részéről. És még abban is bízhat, hogy jó érzést keltő történetével, legyen az bármilyen apró jó hír, örömet szerez pár tucatnyi olvasójának.
Jó hír? Hát „érdemes-e jónak lenni?”
Az egyik legnagyobb, leglátogatottabb, a borsodi megyeszékhely mindennapi életével-közéletével foglalkozó Facebook-csoportban leltünk rá véletlenül az alábbi mini-sztorira a minap:
Az Újgyőri főterén a Sparban mindig szokott vásárolni egy néni, és ha gyerekeket lát, akkor mindig vesz nekik csokit. Az én kisfiamnak is vett. Nagyon aranyos és kedves. És olyan boldog, ha gyerekeket lát. Az ő unokája már nagy, így idegen gyerekeknek okoz örömöt, hogy tud nekik csokit venni. Ezt csak azért írtam ide le, mert jól esik.
A posztoló abban bízott, hogy jól esik annak, aki olvassa – nézzük meg, a hozzászólások mennyiben igazolták vissza várakozásait:
- Ez most méh' kellett?
- Azért, hogy olvassunk valami jót is, pozitív emberektől.
- Ehhez csak annyit fűzök hozzá, nem olyan rég a villamoson egy bácsi megsimogatott egy gyereket. Ezután perverznek titulálták. Erről szólt a net egy hétig. Érdemes-e jónak lenni...
- Egy kalap alá nem lehet venni senkit sem.
- Vannak még jó emberek a világban! Több ilyen kellene, nem a gőgös emberek!
- Köszönöm, hogy elmondta ezt a történetet.
- Vannak meg jószívű emberek, áldja meg a jó isten őket.
A kommentek között jópár akadt, ami simán csak taps vagy szívecske motívumból állt, összességében pedig 638 pozitív értékelést (lájk, szív, stb.) gyűjtött be a történet, emellé társult a negatív reakcióként (?) értékelhető mindössze 3 (gúnyos?) kacagó jel. 22 hozzászólás és 13 megosztás tartozik még a statisztikához.
„Végre nem gyűlölkezés”
Már a fenti eset nyomán is késztetést éreztünk, hogy a választott provokatív címmel érdemes a témának újságcikket szentelni, de máris adódott egy másik hasonló példa, amit ide kellett emelnünk másodiknak. A forrás itt is a népszerű közösségi médiás felület, annak népszerű miskolcos fóruma:
Mai nap a Vörösmarty-körforgalomnál megszédültem és elestem a zebránál. Három ember azonnal mellém lépett, felsegítettek. Nem ismertük egymást, mégis törődtek velem. Köszönöm nekik a figyelmességet és az emberséget! Az ilyen pillanatokban újra hiszek az emberek jóságában. ❤️
És nem kevésbé érdekesek a hozzászólások a nagyobbrészt elégedett, kisebb arányban pedig ilyen-olyan fenntartásaikat megfogalmazó olvasók részéről:
- Vannak még jó emberek.
- Ez egy nagyon szép gesztus embertársainktól, mindenki számára követendő példa.
- Végre hogy lehet ilyen jó hírt is hallani. Figyeljünk oda egymásra, emberek. Követendő, példaértékű 🙏❤️
- Ez lenne a természetes gesztus. ♥️
- Örömmel olvastam! Sok ilyet szeretnék olvasgatni! 🥰🥰 Jobbulást neked!
- Ilyenkor érzem, hogy még van remény.
- Ezt olyan jó volt olvasni! Végre nem gyűlölkezés egymás iránt, hanem a segítség volt a fontos!
- Ma az autókozmetikánkban én is megszédültem munka közben. Majdnem elestem és rohantam az irodába leülni. Mi van ebben a levegőben?! Jó kis front... 😒 Egyébként igen, ritka. 🙏🏼
- Természetes segíteni kell, hisz vannak még figyelmes, segítőkész emberek, én is így tettem volna!
- Nem akarok rosszindulatú lenni, de ha nem egy csinos hölgyről van szó, biztos még most is várhatná a segítséget.
- Én a Corvinon jártam így 85 évesen, és hárman futottak a segítségemre, különböző korúak.
- Szerencséd volt. Én láttam a tévében, amikor mentősöket akadályoztak egy piacon, teljes közönnyel mászkáltak, léptek át egy rosszul lett emberen, eszükbe sem volt segíteni.
- Nekem mindig csak fiatalok segítettek.
