Autójukban ülve nézték, ahogy házukat elönti az ár Borsodban

Emlékeznek még a 2010-es árvízi katasztrófára? Ezt kérdeztük már előző visszaemlékező cikkünkben is, és most folytatjuk a 2010-ről szóló sorozatot. Egészen biztos, hogy fájdalmasan sokan emlékezhetnek, több Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei településen. A 15 évvel ezelőtti júniusi havária már egy hónappal, sőt, még többel korábban elkezdődött, de a hatodik hónap elején kezdtek komolyra fordulni a dolgok... A korabeli hírek között sok emlékezetes, elrettentő vagy felemelő momentumot találhatunk, a mából visszatekintve. Árvíz 2010. Beleégett az elmékbe.

Árvíz 2010: ami június elején ránk tört, még csak a kezdet

Néhány hete már egy cikkben elkezdtük felidézni a pontosan másfél évtizeddel ezelőtti havária emlékeit.

Az április végén elkezdődött, majd május közepén folytatódó – amikor még senki sem sejthette, mi jön majd júniusban – árvízi veszélyhelyzet feldúlta mind a megyeszékhely, mind számos más folyóvíz-parti település mindennapjait. Miskolcon például a Kiliánban, Hámorban, Majláthon kellett izgulni és félteni az utcát, kocsit, házat, garázst... Szikszón meg a kórházat! És csak ezután következtek a további községek, falvak és városok, amelyeket a Sajó, vagy ilyen-olyan mellékfolyásainak vize öntött el, nagyjából június első napjaitól fogva.

Az előbbi időszakról már összegyűjtöttünk egy kisebb képgalériát:

Most nézzük tovább, mi minden idézhető fel a 15 éves jubileum kapcsán a korabeli újságokat lapozgatva. Az Észak-Magyarország megyei napilapban néztünk körül a 2010. június 1. és 6. közötti lapszámokban.

Veszélyben a világörökség!

Az esztendő hatodik havának első napján megjelenő újság már utal a közelgő bajokra:

A Plusz pénzt adtak az árvízvédelemre című cikk tartalma egyértelmű. A „Szabályozzák a Szinva medrét. Két projekt van, az egyik most kezdődik, a másik hamarosan” sorok jelentése is világosan utal a felkészülés szándékára. Ahogy az a hír is, miszerint „az elmúlt hetek esős időjárása veszélybe sodorta a világörökség részeként nyilvántartott hercegkúti pincesort”.

A május 2-i lap címsorai még kellően sokrétűek, vagyis egyelőre csak részben foglalkoznak a ránk váró problémákkal. Ne feledjük, ezek akkoriban amúgy is izgalmas hetek-hónapok voltak; mást ne mondjunk, tavasztól új kormány lépett hivatalba hazánkban.

Az alábbiak azonban már sok mindent előrevetítettek: „egy hónap alatt negyedszer vannak gondban a Tolcsva-patak völgyében elterülő települések. Háromhután, Erdőhorvátiban, Komlóskán és Tolcsván már tegnap is védekeztek.” Vagy „a kitartóan zuhogó eső miatt a Szinva szintje kedden egész nap emelkedett. Most is a patak alacsonyabb medrű részei környékén élőket fenyegette igazán.” Az sem véletlen, hogy „Navracsics Tibor miniszter Miskolcon és Sajóecsegen tájékozódott a vizes helyzetről kedden”.

Megbokrosodott a patak is

Harmadikán hirtelen vészjóslóvá válik a sajtóbeli hangvétel:

Már sorakoznak az áradással kapcsolatos híradások:

Az akkori napilapban megszokott vezető publicisztika is a fentiekről szól. „Mi jöhet még? Már megint esett – kérdezi az aktuális napi jegyzet címében Szántó Rita. – Az esőcseppek csak úgy kopogtak az ablakon. A sötét szobába időnként bevilágított a villám. Számoltam, mikor jön a dörgés, alig 10 másodperc múlva. Vagy igaz vagy nem, ez azt jelenti, 10 kilométerre van a vihar. Mindez vasárnap este volt. A szobából szép volt nézni. De az elmúlt hetek eseményei miatt nem ez volt az első gondolatom. Sokkal inkább az: megint jön az ár. Valahol megint házakat önt el a víz, valahol, valakiket újra ki kell költöztetni. Vasárnap gyorsan elvonult a vihar. De hétfőn újra esett, kedden is. S akkor minden kezdődött elölről: Szinva ki, homokzsákok ki, önkéntesek a gátakra, az érintett területek lakói kezdhették újra a védekezést. Alig száradt ki otthonuk az előző árvíztől, jött a következő. Villámlás már nem volt. Nem tudtuk számolni, merre lehet a vihar. Nem is kellett. A hírek jöttek mindenhonnan: az országban csaknem 500 települést öntött el a víz. Szerda reggel kisütött a nap. Ez reményt adott. Egy időre. A kritikus területeken élők azonban nem dőlhetnek hátra. Nem tudhatják, helyreállítás vár rájuk vagy egy újabb védekezés.”
Az újságoldal alján friss bejelentés: hárommegyés segélyakciót indított az Inform lapcsoportja. [az Észak-Magyarország, illetve a Boon.hu korabeli kiadója]

A négymillió forintot sem tudták átvenni

A folytatás 4-én: „Még lehet rosszabb is... Emberek, lakóházak ezreit veszélyezteti megyénkben közvetlenül az árvíz.” Az aznapi friss szerint „Eszméletlen mennyiségű víz jön – summázta a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója, akit csütörtök késő délután Edelényben a Bódva gátján értünk utol”. Két országgyűlési lakossági fórumot tartott, a téma mi más mint az árvíz. Egy másik hír: két hét alatt majd’ negyedmillió hívás futott be a Nemzeti Segélyvonal Alapítvány 1752-es telefon számára. Már-már groteszk fejlemény, hogy „a programban részt vevő öt legnagyobb segélyszervezet ismertette a döntést, melynek alapján négy-négy millió forintot ítéltek oda Edelénynek, Hernádszentandrásnak, Ónodnak, Sátoraljaújhelynek és Szikszónak. A döntés ismertetésére a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Vöröskereszt, a Katolikus Karitász, a Magyar Baptista Szeretetszolgálat és a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet meghívta a megsegített települések vezetőit is, ám ők az elmúlt napok folytatódó esőzései nyomán kialakult újabb árvízi helyzet miatt érthető módon távol maradtak a döntést ismertető eseményről”. Kitelepítési tervek készülnek.

Gumicsizmájuk cuppog a sárban

– Annyi pénz lesz a védelemre, amennyi csak kell – jelentette be kihelyezett kormányszóvivői tájékoztatón Ócsanáloson Nagy Anna kormányszóvivő. Hegyi Erika kolléganőnk így fogalmazott 4-i jegyzetében: „Zsákra zsák. Elcsigázott, komor tekintetű emberek lapátolják a homokot a zsákokba. Hányadikat? Ki tudja. Nem számolják. Egyvalami jár csak a fejükben: minden áron megvédeni a falut, a házat, a kis kertet, amiből ugyan már mindent kimosott az előző ár, de semmi szükség rá, hogy ismét tóvá változtassa a volt veteményest a közeli patak vagy a folyó. Az emberek fáradtak, borostásak, lehet, hogy egész éjjel nem aludtak. Gumicsizmájuk cuppog a sárban, reménytelen toporgás. A folyó végtelen hosszú, a vízszint óráról órára emelkedik. Elég lesz az összefogás? A több százezer homokzsák? A sok ezer önkéntes? Megválaszolatlan kérdések, melyekre a megoldást a következő napok adják meg. A lapátosok is kérdeznek néha-néha. Miért nem lehet a folyók medrét rendszeresen kotorni? Miért nem tisztítják a vízelvezetőket akkor, amikor még nincs baj? Miért nem tudja senki előre megtervezni, hogy milyen magas és milyen erős gátak kellenek? Vagy ha tervek vannak, miért nincs a kivitelezéshez pénz? A lapátoló emberek nem várnak választ senkitől. Az ő falujuk, házuk van veszélyben, ezt a harcot nekik kell megvívniuk.”
Jelentik: az 1974-es árvíznél már nagyobb a vízmagasság.

A Csónakkal a házak között című tudósítás arról szól, hogy „Képes István és felesége autójukban ülve voltak kénytelenek végignézni, ahogy házukat elönti az ár. Megtették, amit tudtak: homokzsákkal eltorlaszolták a bejárati ajtót, hogy legalább a házba ne folyjon be a víz. A kertet már ellepte tegnap délelőtt, és folyamatosan emelkedett. Az utca végében lévő házaknál már több, mint egy méteres volt a víz. Veres Zoltán elmondta: be sem tud menni a házba. De már nincs is mit kimentenie, hiszen az egy héttel ezelőtti árvízben, mindenük elázott. Sok állata is volt, azok most nyolc különböző helyen vannak – mondta. Míg beszélgettünk, a háttérben motorcsónak húzott el, a gátakra szállította a homokzsákokat. Fura látvány volt a házak közt cikázó motorcsónak, de másképp már nem lehetett közlekedni a város azon részén.”

Rácsúszott a hegyoldal az idős pár házára

Címek a június 5-i újságból:

– Körbezárt minket a víz! – Szendrőlád polgármestere könnyeivel küszködve tájékoztatta az akkori Észak-Magyarországot.
„Háromhuta. – Egész éjjel védekeztünk, víz alatt volt mindhárom településrész, de sikerült a homokzsákokkal valamennyire kordában tartani a vizet – mondta lapunknak a polgármester. – Az utakon hömpölygött a víz, de a házakba nem ment be. Amit nem sikerült kivédenünk: az átázott, meglazult hegyoldal rácsúszott egy idős házaspár házára.”

Ezerszám érkeztek a katonák

Vasárnaponként annak idején a Vasárnapi Észak jelent meg, mint hétvégi exkluzív kiadvány. Ennek május 6-i számában olvasható a Víz, iszony: ezrek otthon nélkül című cikk.

„Gyakorlatilag nem lehet olyan települést említeni Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, amelyik valamilyen formában ne szenvedte volna meg az elmúlt néhány hét csapadékos időjárását, magas vízállásait. Lapzártánkkor nyolc, víz által elzárt település volt a megyében, de több helységet csak kerülőutakon lehetett megközelíteni, Miskolcot pedig egyre körülményesebben lehetett elhagyni. Több település számos utcáját árasztotta el a víz, ahol házak dőltek rommá, családok százait kellett kimenekíteni. Összesen 1932 ember kényszerült rá, hogy elhagyja otthonát. Közölük sokat rokonok, ismerősök fogadtak be, míg akiknek nem volt hová menniük, közösségi szállásokon találtak helyet maguknak. A veszélyeztetett települések gátjain összesen 11 ezer ember dolgozik. A rendőrség, tűzoltóság, katasztrófavédelem dolgozói mellett a vám- és pénzügyőrség munkatárasai is részt vesznek az árvízi védekezésben. A becslések szerint a védekezés költsége és az árvízkár összege meg fogja haladni a 20 milliárd forintot. Orbán Viktor azt nyilatkozta az edelényi látogatása alkalmával pénteken, hogy a kormány minden segítséget megad a védekezéshez, kárelhárításhoz. Ennek közvetlen nyomai tapasztalhatók: még aznap este ezerszám érkeztek a megyébe a katonák, friss híreink szerint pedig ötezer rendőrt vezényeltek a megyébe, akiket Miskolcon, a sportcsarnokban szállásoltak el.”

Megnyerte, kikapott, fenyeget és befizet

A korabeli újság többi oldalán, többi címében természetesen a nagyvilág más dolgaival is foglalkozott, jelezve, történjen bár akármilyen nagy és sokakat érintő katasztrófa környezetünkben, ahogy mondani szokás, az élet és „a világ megy tovább”; ennek jellemzésére, egyszersmind korfestő hangulata miatt találomra idézünk is pár érdekesen hangzó cikkcímet 2010. június 6-ról:

Videó forrás: YouTube.